2011. július 14., csütörtök

Mindenféleségek...+11 hónap

Megint jóóóóóóóóóóó régen írtam ide...nincs sok időm, mert ez a pöttöm manó annyi figyelmet igényel...én pedig agyon figyelem, mert még véletlenül lemaradok valami újdonságáról.

a 10 hónapos bejegyzés kimaradt és megmondom őszintén, már nem emlékszem, mi volt az, amit akkor csinált éppen, így azt tudom, hogy az előző bejegyzéshez képest mit tanultunk, fejlődtünk.

Négykézláb mászik már a kúszás helyett. Egy ideig párhuzamosan csinálta miondkettőt, de a négykézlábazás eleinte elég lassan ment, aztán amikor elunta a lajhártempót gyorsan hasravetődött és kúszott tovább. De úgy két hete a hasonkúszást már egyáltalán nem látom, csak a négykézlábazást. Azt viszont olyan tempóval, mintha rohanna. Apával gyakran fogócskáznak, és úgy tud menekülni az apja elől, csak pislogok, hova tűnk el ilyen gyorsan...persze a kicsi lábikói kékes-zöldes foltokkal díszítettek már.

Fogunk egyre több van. A felső két metsző is kibújt neki (nagyon vicces velük) és most alul jobb oldalon van kint még egy kis csücsök. Nyálunk folyik gyakran, de most már nincsenek ilyen nagy hisztik...lehet hogy most növekedési pihi van, de legalább nem fáj szegénykémnek. Vettünk neki fogkefét is, és most még csak sima vízzel, de reggel-este fogatmosunk. Először mi átsikáljuk gyorsan a kis fogait, aztán megkapja ő is, és olyan édes, próbálja utánozni, és nekiáll rázni a fogkefét a szájában. Nagyon élvezi...reggelente egymás mellett ülünk a fürdőben a földön, és mossuk a fogunkat.

A súlya elég lassan gyarapszik most, április óta fél kilót hízott csak, most vagyunk 8870gr...nem bánom, így is nehéz :) Mondjuk aki ennyit jön megy, mint 'mádmázel Kuku', az biztos nem hízik el...:)
Hosszra nem tudom, de 80-86-os ruhákat hordunk már, sőt, a szülinapomra kapott 80-as bodyk egy kicsit már passzentosak...

Egyre ügyesebben beszélget. Persze a halandzsa is megvan, az szinte szünet nélkül, de egyre több szót használ tudatosan. Apa ugye ap...én még semmi nem vagyok. De (amikor dacol velünk), ott (olyan édesen megnyomja a T-t és mutatja is mindig, hogy hol van az az ott), úgy, ezt, azt. Megmutatja a játékokon és rajtunk, hogy hol a szemünk, nózink (magának nem tudja) és megmutatja a fényképen, hogy hol van a papa (apukám), baba. Megmutatja a mesekönyvben a macit, vonatot, megismeri a szüleim kutyáját (valamiért a más fajtájú kutya még nem tiszta neki, hogy az is kutya, csak másmilyen, így a kutya az a szüleim szőrmókja) és utánozza is, azt mondja vavavavava :)

Nő a haja is, de nagyon szöszke, úgyhogy összhatásra még mindig elég hajatlannak tűnik...de ami késik...:)

Enni az efektív tejen kívül szinte már mindent eszik. Imádja a túrórudit is :) Meg a párizsis vajaskenyeret...
A szopi még továbbra is megvan, de leginkább reggel és este...nap közben csak akkor, ha nagyon hisztizik.

Alvás, na ez drasztikusan változott...amióta nyáriszünet van, és apa itthon van, már készültünk, hogy akkor a szobájából kiköltözünk és majd lassan rászoktatjuk az éjjeli átalvásra...no kéremszépen Petra a második napon végigaludta az éjszakát és ez lassan 3 hete változatlan, úgyhogy annyira, de annyira ügyes...:)

Feláll bárhol, amibe egy kicsit is meg tud kapaszkodni, ott máris feláll, és úgy 1-1,5 hete mászkál is a bútorokba kapaszkodva. Azt hiszem lassan nem lesz megállás...:)

Nemrégiben vettem neki egy bilit...semmi extra, pár száz forintos volt csak. Ráültettük, és már bele is pisilt, másnap a kaki is megvolt. Úgyhogy mosta azt csináljuk, hogy nap közben néha ráültetjük. Ha akar, kakil, pisil, de ha nem akar rajta ülni, akkor nem erőltetem. Többnyire azért élvezi :)

Imád táncolni, ami most még csak rángatózásnak tűnik, de egyértelműen zenére és nagyjából ütemre csinálja, úgyhogy hívjuk táncnak. :)
Tapsol is, nagyon sokszor...ha valamit ügyesen csinál, mindig megdícsérjük és tapsolunk is, ő is általában megtapsolja magát. Viszont ha rosszat csinnál, pl. kapcsolgatja a tv-t, X-Boxot, számítógépet, és ráütünk a kezére azt hiszi, hogy tapsolunk, és megtapsolja magát...pfff...ez van.
Nagy ritkán rászánja magát az integetésre...ennek a koncepciójára még nem jöttem rá, de mire kiderítem addigra gondolom már rendeltetés szerűen fogja csinálni :)

Azt hiszem nagyjából ennyi, ami új tudományról be tudok számolni...

Ma voltunk egyébként orvosnál méreckedni, és agyon dícsérték a Királylányomat! :) De tényleg egy rossza szavam nem lehet...alig sír és egy tündér.

Ellentétben az orvosunkkal. Hát ma nem sok kellett, hogy megfejeljem...huh...
Ugyebár december óta nyűglődtünk a véres kakival. És úgy nagyjából január óta kiütéses vagy ekcémás szerű dolgok is megjelentek Petrán...de a doki a kakira azt mondta, hogy a tejtől van, ne fogyasszak semmyilyen tejterméket, a kiütésekre meg zsíros testápolót kellett kennem. Ez ment közel fél évig, amikoris júniusban mondtam, hogy most van elegem a nemtudommivanból, adjanak kakitenyésztésre beutalót és elmegyünk bőrgyógyászhoz is. Jó-jó, nagy ehezen kaptunk beutalót, bár szerinte semelyik labor nem fogad mintát, hát nekem fogadtak volna, és felírt egy kencét is a kiütésekre. És láss csodát, elmúltak. És a véres kaki se jelntkezett azóta, így a mai vizsgálaton mondtam neki, hogy se bőrgyógyásznál, se kakimustrán nem voltunk, mert nem volt mit megmutatni. Erre ő...miért véres volt a kakija? Hát bizony dokinéni, még decemberben rohantam le a pelussal, és csípőből rávágta, hogy laktózérzékeny a gyerek, ne egyek tejtermékeket. Erre megkérdzi, hogy hogy nézett ki? Mondom ilyen piros, kis gilisztaszerű...jaj, anyuka, hát a véres kaki nem így néz ki, azok csak rostok. Szerintem látta, mi zajlik le az agyamban, mert hátrébb állt kicsit...de ha belelát a fejembe, azt nem köszöni meg, amit ott kapott tőlem...3 hónapig diétáztam a semmiért. Végig azt hittem, hogy Petra ilyen-olyan érzékeny, mire kiderült, hogy az ég világon semmi baja nincs a gyerekemnek. Úgyhogy most gondolkodtam el nagyon, hogy jobb lesz Petrának az én régi gyerekorvosomnál csepelen. Még jó, hogy a szüleimhez van bejelentve...

Ja, és még én is leépítem magamat...úgy egy hete rántott patiszon akartam csinálni, de nagyjából a harmadik késmozdulatnál belevágtam a kézfejembe a kést úgy szépen húsig...először nem mertem elengedni se, féltem, hogy kiesik belőlem egy jókora darab hús, de végülis egy kiscsit rajta tartotta még a bőröm, úgyhogy irány a sebészet, ott nem varrtak, mert mire bejutottam gyönyörűen visszatapadt a bőröm (meg gondolom a husim is)...most úgy néz ki a kezem, mintha egy zombitörpe megharapott volna...és nem tudtam napokig megfogni Petrát rendesen...:( Úgy hiányzott!
Rá két napra pedig a szüleim erkélyén lefejeltem a redőny kiálló fémpöckét...el is bőgtem magam, egyrészt a szégyentől, hogy ennyire szerencsétlen béna nem lehetek, másrészt azt hittem hogy szétnyílt a fejem. Ott annyira nem látszott, de kicsit még mindig fáj, és a hajam alatt találtam egy szép hosszú sebet is.

De Petra olyan ügyes volt...ahogy látta, hogy anyának baja van, azonnal csöndbemaradt és a kisangyalnál is kisangyalabb volt.

Hát így telnek a mi napjain. Minden percet élvezek, amit vele tölthetek itthon. Szívem szerint sose szakadnék el tőle egy másodpercre sem. Imádom!!!