2011. május 4., szerda

Élünk még...

Ezer ezer bocsánat mindenkitől...élünk, virulunk, csak nincs sok időm mostanában jönni...azt hiszem ez lassan haviblog lesz, kb. ilyen rendszerességgel sikerül is ide írnom.

Nos, akkor szépen sorjában...
Petra már elmúlt 8 hónapos (ezt nem tudom sose kihagyni...úúúúúúúúúúgy rohan az idő...ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ)... igazi kis huncut tündérke...:)
Szinte napról napra fejlődik, változik, kitalál új dolgkat. Most a legújabb a kúszás...tiszta kis vállas lánykám lesz, merthogy a lábát nem igazán akarja a standard mászási pózba tenni, és használni, ő a kezeivel húzza magát...ami parkettán még könnyen megy, de a szőnyegen már nehezebb dió...gondolom én, de néha nem is lehet utólérni...:P
Tiszta kis felfedező is lett...olyan helyeken talál kábeleket, konektorokat és dolgkat, amit szerintem ő csak "nemszabad"-nak fog hívni, hogy az hihetetlen...a papucs biztosan nemszabad néven fog futni, mert állandóan a talpát akarja nyalogatni...

Az elmúlt egy hónapban nem nőtt ki újabb fogunk, de a felső ínye masszívan be van dagadva hetek óta...remélem ez nem fog 3-4 hónapig nőni...

Hízása...legutóbb a dokinál 8200gr körül volt (amióta nincs babamérleg, nem nagyon tudom), néha ráültetem a mi mérlgünkre, de amennyit mozog, nem is csodálom, hgy nem mutat változást a súlyában...nem is bánom...
Én is fogyok ám...mindig menni kell utána...:P
Hosszra nem mértem már egy ideje, de a 74-es rucik jelentős részét kinőttük sajna már...de majd lesz sok csinos tavaszi ruhája, legalább van okom venni...:)

Hajunk is növöget, bár igen punk stílusban, vagyis inkább eklektikusnak mondanám...a feje tetején kb. 5cm-es sávban egész hosszú már és szigorúan az égbe mered, oldalt valamiért nem akar nőni neki (vagy nem olyan ütemben, mint felül), hátul pedig ugyan van akkora neki, mint felül, de az azonnal göndörödik is neki...nagyon cukker vele...:)

Állandóan magyaráz dumál, mutogat...tisztára mint egy kocsmárosasszony...mindig jól megmondja nekünk a magáét...de tud tapsolni, integetni, simogatni és mostanában mindent, amit a szájába vesz, nekünk is odaadja, hogy mi is ehetünk belőle...és a kis takarójával is meg szokott miket törölgetni...persze előtte úgy igazán rendesen benyálazza...:)

Mostanában sajnos a betegeskedésekből is kaptunk bőven...
úgy 3-4 het Petra elkezdett este 8 körül nagyon hányni...nem is értettem, mit, mert aznap nagyon nem is volt hajlandó cicin kívül mást enni, és azt is keveset csak...aztán amikor ezt 2 órán belül már harmadszorra produkálta (jelezném, amennyit kihányt, annyit szegény szerintem egy hét alatt nem evett meg) bementünk vele a Heim Pál kórházba...ott megint a fantasztikus ellátást kaptuk...pfff...ott ültünk vele 2-3 órát, és itatgatni kellett félóránként 1 kiaskanálnyi vízzel, majd 10 percenként...ott már nem hányt, viszont másnap reggelig nem adhattamneki semmit...hát pokoli éjszkánk volt...szegénykém baromi éhes volt, szomjas volt, pár korty víznél többet nem adhattam neki egyszerre, majd megszakadt a szívem. Nézett rám a könnyes szemecskéivel, aztán amikor nem adtam neki enni, és az innit is elvettem, olyan kétségbeesett lett...itt bőgtünk ketten éjszaka...soha nem kívánom senkinek, hogy ezt átélje...

Rá egy hétre apája tüszős mandulagyulladást kapott...úgyhogy kisszobába be, karanténba, maszkab, velünk nem is érintkezett...majd 3 nappal később Petrának 39 fokos láza lett, amit teljesen csak kb. a 4. napra tudtunk levinni neki. Ezen kívül viszont nem volt semmi baja neki szerencsére...a dokinak persze fogalma sem volt, mi a baja, de azért írt fel antibiotikumot Petrának, amit én meg nem adtam be...na nehogymár, ha azt se tudja, mi baja...kicsi ő még ahoz, hogy csak úgy kapjon ilyen szereket a nemtudommire...

Azóta szerencsére felgyógyultak mindketten, utána engem döntött le 2 napra a nátha húsvétkor, de túlvagyunk...kicsit szörcsögünk Petrával...szerecsére én ki tudom fújni a saját orromat, mert nagylány vagyok, de Petra amint meglátja a zsepit, nekiáll eszeveszetten letörölni a taknyot a ruha ujjával, a porszívótól meg visítva menekül...elég nehéz mutatvány összehozni egy másznitudó gyerekkel az orrszívózást...:P

Erről jut eszembe...általában megy neki a minimax csatorna, és van benne egy mondókás valami, aminek kicsit népies, de elég ütemes zenéje van...attól valamiért állandóan elbőgi magát...aztán a mondókát végigneveti, a végén megint jön a zene, és megint bömbijön...sajnálom szegényt, biztos ilyesztő, de annyira édes, hogy mindig kinevetem...

Szóval megvagyunk, élünk...csak kicsit máshogy mint eddig...:) Egyre többet játszunk együtt, így a gép háttérbe szorul egyre jobban...azért egy kis függésem van, visszatért a scrapbook őrület az életembe, így ha van egy kis időm, most azzal foglalkozom, itt az ehez tartozó blogom

És akkor néhány kép a szépségemről (ha nem baj, akkor a scrapes képeit rakom be ide)




1 megjegyzés:

Anita írta...

Jó volt olvasni ezt a bejegyzést, hogy mennyi mindent tud már ez a nagylány. :) Sajnálom a betegeskedést, de jó, hogy már túl vagytok rajtuk! Irtó aranyos lehet Petra növekvő hajkoronája. :)
A képeid még mindig nagyon jók! Csak így tovább! Puszi nektek!