2011. május 20., péntek

9 hónap...kinn és benn

Petra tegnap volt 9 hónapos...úgy nő, mint a gomba, és már ilyen nagy...
Mire észbekapok, már férjhez megy az én kicsikém...


Szóval elértük azt az időt, amikor ugyanannyit élt már kint (sőt, két nappal többet) mint amennyit a pocakomban volt. Sokszor csak nézem, mosolygok, és könnybe lábad a szemem a boldogságtól, hogy ilyen csodás babánk van :)


Az elősző hónaphoz képest:
- szerintem tökélyre fejlesztette a kúszási technikáját. Olyan gyorsan csinálja, hogy csak nézünk, hogy van benne ennyi erő (én megpróbáltam egyik este utánozni, parkettán még ment, szőnyegen esélytelen voltam, viszont sikerült a térdemen egy pár erecskét szétnyomnom, úgyhogy most gyönyörű véraláfutásos foltokkal van tele :P )


- fogak még továbbra is csak bentről kínozzák szegénykét, a bedagadás az előző bejegyzés óta is tart, de fogat még nem látok sajnos...viszont úgy látszik, kicsit jobban iseli, mint az előzőket.


- hízás is stagnál...június 2-án megyünk majd dokihoz méreckedni, de szerintem nagyon minimálisat hízogatott (két hónap alatt max. fél kg)


- egyre többet mondja, hogy ap (szigorúan apának, úgyhogy mondjuk hogy tudatosan beszél hozzá) én mamama vagyok...és amikor jókedvű, csetteg a nyelvével, és apapapapap...de ha valami baj van, nekiáll brümmögni, és mondja, hogy mamamama és jön hozzám, mert akkor seni más nem jó.


- mindenre mutogat a is mutatóujjával, és akkor azt meg kell nézni, de tényleg állandóan mutogat...amikor ap, meg mam van, akkor is mutogat ránk.


- hosszra a súlyával ellentétben igenis nőtt, a 74-es bodykból kilóg a cickója. :P Úgyhogy szülinapomra kértem neki 80-as ruhákat.


- haj változatlan, talán a feje tetején kicsit kezd lapulni, mert ott már viszonylag hosszú...


-kaja...kicsit mintha több kaját fogadna el, reggel van (ébredés után) kb. 2X cici, meg estefelé lefekvés előtt is, de nap közben mindenfélét eszünk...éjjel viszontmég mindig elég sokszor ébred...ez van, majd leszokik egyszer...:)


- és akkor a csúcs: múlthéten pénteken, 13-án reggel játszott kint a nappaliban, egyszercsak elkezdett nyöszörögni. Odamentem és ott ült a kicsi játékai mellett....nagyon édes volt, de végre felült egyedül...annyira büszke voltam rá, gyorsan ment körtelefon, hogy milyen ügyes volt...és mindenki nagyon örült eki.
Este bent a kicsi szobában ő ücsörgött az ágyában, nézte a tv-t én meg vasaltam mellette, aztán hátrafordultam, hogy megnézzem, erre ott állt a kiságyban...hát az agyam eldobtam...hogy egy nap alatt két dolgot...újabb körtelefon, és ismét nagyon örült mindenki...hát még én...:)


Úgyhogy van egy kétfogú, punkhajú, nagyszájú, szupermozgékony, alváskerülő, de imádnivaló kis tündérkirálylányom :)


2011. május 5., csütörtök

Anyáknapja...az első volt :)

El is felejtettem az előző bejegyzésben leírni, pedig nagyon fontos ám, ez volt az első anyáknapja, ahol már engem is anyaként ünnepeltek :)

Általában minden első dolognak nagy jelentőséget tulajdonítok, pedig úgyse lesz olyan, de mégis csak egyszer van első...


Reggel kicsi lányomtól kaptam egy kissé meggyűrt papírkát, amit apa szalagnemtalálás miatt Petra sapkájával kötözött össze :) mint megtudtam a meggyűrés oka, hogy Petra azonnal a szájába nyomta, amint megkaparintotta...ezen kívül még csokit kaptam tőle...de a lényeg, a papíron ez áll, a tündéri fotója mellett:




Szia Anyaci!
Bár még nem tudok beszélni, de azért apacinak elmondtam,
hogy mennyire jó anyu vagy nekem.
Nagyon szeretlek!

Boldog Anyáknapját!

és még alá is írta valami kis firkával nekem...:)

Később átmentünk a nagyszüleihez is, nekik készítettem egy totálisan nyomtatóbarát oldalt, merthogy igen kevéske festék volt már benne...azt hiszem teljesen megfelelt minden szempontból, és a nagyik nagyon nagyon örültek neki...


Ezt muszáj megmutatnom...vigyori naffejű tündérkém


2011. május 4., szerda

Élünk még...

Ezer ezer bocsánat mindenkitől...élünk, virulunk, csak nincs sok időm mostanában jönni...azt hiszem ez lassan haviblog lesz, kb. ilyen rendszerességgel sikerül is ide írnom.

Nos, akkor szépen sorjában...
Petra már elmúlt 8 hónapos (ezt nem tudom sose kihagyni...úúúúúúúúúúgy rohan az idő...ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ)... igazi kis huncut tündérke...:)
Szinte napról napra fejlődik, változik, kitalál új dolgkat. Most a legújabb a kúszás...tiszta kis vállas lánykám lesz, merthogy a lábát nem igazán akarja a standard mászási pózba tenni, és használni, ő a kezeivel húzza magát...ami parkettán még könnyen megy, de a szőnyegen már nehezebb dió...gondolom én, de néha nem is lehet utólérni...:P
Tiszta kis felfedező is lett...olyan helyeken talál kábeleket, konektorokat és dolgkat, amit szerintem ő csak "nemszabad"-nak fog hívni, hogy az hihetetlen...a papucs biztosan nemszabad néven fog futni, mert állandóan a talpát akarja nyalogatni...

Az elmúlt egy hónapban nem nőtt ki újabb fogunk, de a felső ínye masszívan be van dagadva hetek óta...remélem ez nem fog 3-4 hónapig nőni...

Hízása...legutóbb a dokinál 8200gr körül volt (amióta nincs babamérleg, nem nagyon tudom), néha ráültetem a mi mérlgünkre, de amennyit mozog, nem is csodálom, hgy nem mutat változást a súlyában...nem is bánom...
Én is fogyok ám...mindig menni kell utána...:P
Hosszra nem mértem már egy ideje, de a 74-es rucik jelentős részét kinőttük sajna már...de majd lesz sok csinos tavaszi ruhája, legalább van okom venni...:)

Hajunk is növöget, bár igen punk stílusban, vagyis inkább eklektikusnak mondanám...a feje tetején kb. 5cm-es sávban egész hosszú már és szigorúan az égbe mered, oldalt valamiért nem akar nőni neki (vagy nem olyan ütemben, mint felül), hátul pedig ugyan van akkora neki, mint felül, de az azonnal göndörödik is neki...nagyon cukker vele...:)

Állandóan magyaráz dumál, mutogat...tisztára mint egy kocsmárosasszony...mindig jól megmondja nekünk a magáét...de tud tapsolni, integetni, simogatni és mostanában mindent, amit a szájába vesz, nekünk is odaadja, hogy mi is ehetünk belőle...és a kis takarójával is meg szokott miket törölgetni...persze előtte úgy igazán rendesen benyálazza...:)

Mostanában sajnos a betegeskedésekből is kaptunk bőven...
úgy 3-4 het Petra elkezdett este 8 körül nagyon hányni...nem is értettem, mit, mert aznap nagyon nem is volt hajlandó cicin kívül mást enni, és azt is keveset csak...aztán amikor ezt 2 órán belül már harmadszorra produkálta (jelezném, amennyit kihányt, annyit szegény szerintem egy hét alatt nem evett meg) bementünk vele a Heim Pál kórházba...ott megint a fantasztikus ellátást kaptuk...pfff...ott ültünk vele 2-3 órát, és itatgatni kellett félóránként 1 kiaskanálnyi vízzel, majd 10 percenként...ott már nem hányt, viszont másnap reggelig nem adhattamneki semmit...hát pokoli éjszkánk volt...szegénykém baromi éhes volt, szomjas volt, pár korty víznél többet nem adhattam neki egyszerre, majd megszakadt a szívem. Nézett rám a könnyes szemecskéivel, aztán amikor nem adtam neki enni, és az innit is elvettem, olyan kétségbeesett lett...itt bőgtünk ketten éjszaka...soha nem kívánom senkinek, hogy ezt átélje...

Rá egy hétre apája tüszős mandulagyulladást kapott...úgyhogy kisszobába be, karanténba, maszkab, velünk nem is érintkezett...majd 3 nappal később Petrának 39 fokos láza lett, amit teljesen csak kb. a 4. napra tudtunk levinni neki. Ezen kívül viszont nem volt semmi baja neki szerencsére...a dokinak persze fogalma sem volt, mi a baja, de azért írt fel antibiotikumot Petrának, amit én meg nem adtam be...na nehogymár, ha azt se tudja, mi baja...kicsi ő még ahoz, hogy csak úgy kapjon ilyen szereket a nemtudommire...

Azóta szerencsére felgyógyultak mindketten, utána engem döntött le 2 napra a nátha húsvétkor, de túlvagyunk...kicsit szörcsögünk Petrával...szerecsére én ki tudom fújni a saját orromat, mert nagylány vagyok, de Petra amint meglátja a zsepit, nekiáll eszeveszetten letörölni a taknyot a ruha ujjával, a porszívótól meg visítva menekül...elég nehéz mutatvány összehozni egy másznitudó gyerekkel az orrszívózást...:P

Erről jut eszembe...általában megy neki a minimax csatorna, és van benne egy mondókás valami, aminek kicsit népies, de elég ütemes zenéje van...attól valamiért állandóan elbőgi magát...aztán a mondókát végigneveti, a végén megint jön a zene, és megint bömbijön...sajnálom szegényt, biztos ilyesztő, de annyira édes, hogy mindig kinevetem...

Szóval megvagyunk, élünk...csak kicsit máshogy mint eddig...:) Egyre többet játszunk együtt, így a gép háttérbe szorul egyre jobban...azért egy kis függésem van, visszatért a scrapbook őrület az életembe, így ha van egy kis időm, most azzal foglalkozom, itt az ehez tartozó blogom

És akkor néhány kép a szépségemről (ha nem baj, akkor a scrapes képeit rakom be ide)