2011. március 28., hétfő

Petra a fotomodell...

Még március elején történt ez az eset, amikoris az én abszolúte manöken alkatú lánykám fotómodell lett...:) Na jó...viccet félretéve tényleg modellt állt, feküdt, aludt, mert egy nagyon kedves ismerősünk Dóri az egyik fórumról nemrég elkezdte a kreatív énjét babafotózással lekötni. Felajénlotta, hogy lefotózná a Tündérkémet, én pedig kapva kaptam az alkalmon... Így március elején eljött hozzánk Dóri a férjével, és elkészült a sok-sok kép... Petra szerintem (ismerve a kis akaratos lánykámat) egész jól viselte...a végére eléggé elfáradt, el is aludt, így alvóbaba képeink is lettek. Nagyon nagyon nagyon tetszenek az elkészült képek, és nem győzök hálálkodni Dórinak értük. Felteszek néhányat a kedvenceimből, a többit bal oldali oszlopban Petra feliratra kattintva lehet megtekinteni, Dóri munkáit pedig itt (és nagyon szívesen ajánlom mindenkinek, aki szeretne csodás képeket a babájáról): http://fotozunk.blogspot.com










2011. március 24., csütörtök

A spenót esete...avagy, apa sütit ebédel...és egyéb szösszenetek...

Gyakran mondják, hogy a kisbaba mit csinál? Eszik, alszik, pisil, kakil...utóbbiakból néha vannak balesetek is...
Hát, bizony akadnak...nem is olyan ritkán...

Úgy kezdődött, hogy az én drága Mazsatpannám megkóstolta a spenótot. Olyan kaját főztem, amibe az kellett, így hagytam ki neki, és benyomott belőle nem is olyan kis mennyiséget. Délután, amikor az apja hazaért, már éhes volt, megkért, hogy szedjek neki ebédet, én meg a kezébe nyomtam Petrát, hogy addig tegye tisztába, ameddig megmelegítem neki a kaját.
Pár perccel később hallom, hogy "fúúúúj", meg hogy "anya, csak nem spenótot evett a gyerek?"... :) ...és a hallottak alapján ez már át is ment rajta...:P
Ezzel még semmi baj nincs, mert hát apa nem először pelenkázta át...de amikor szegénykém leült ebédelni, és meglátta a spenótos ebédet, csak nézett rám kétségbeesett szemekkel, nem akart megbántani, de egy rakás spenótos babakaki után nem sok gusztusa maradt megenni...úgyhogy illedelmesen eltolta, hogy túl meleg, de tudtam én, mi a baja...:)
Még jó, hogy maradt a brownie-ból, amit előző nap sütöttem apának...így azt ebédelte tejecskével...

Ma reggel persze megint alkotott kicsi lányom...öltöztettem át pizsamából a nappali göncijébe, meg persze pelenkacsere...és az én csöppem azt az 1 ezred másodpercet kihasználva, amikor a pisis pelust kivettem alóla és becsúsztattam volna a tisztát sugárba pisilt egyet...nembaj (gondoltam én naívan), volt már ilyen, majd felitatom a pelenkázórol gyorsan...aham...a függönyt is eltalálta, és lefolyt a szekrényen, be az ajtó mögé, így az alsó polcon lévő ruháinak egy részét is eláztatta, valamint a lábamat és a szőnyeg egy részét (mi lett volna, ha fiú? akkor a szemközti falig ellőtte volna?)

Később (azaz olyan 20 perc elteltével, mert minek is maradhatna mondjuk egy órát a tiszta pelusban) nagy játékban voltunk, éppen ugrált a hasamon, arcomon, térdemen, éreztem, hogy kicsit jobban csúszik a popója, meg fura szagok terjengtek már, bevittem gyorsan pelenkázni, mielőtt még sikeresen szétkenem rajta a nagy játékban..és győzelem, meúszta a ruha (éppenhogy pár mm hiányzott csak), de erre mit csinál? talppal bele a kupac közepébe...
Úgy látszik ezek nagyon szórakoztatják őt is, mert általában hangosan nevet rajta...:)

De ha ez már úgyis ilyen kis carosra sikerült bejegyzés...úgy 1,5 hete hétvégén a reggeli szopi után apa kivitte a nappaliba Petrát, hogy egy kicsit alhassak még...nagyon jó volt, mert a kisasszony megint óránként ébred, úgyhogy lusta disznó voltam, és még pihiztem tovább...aztán egyszer félálomban látom, hogy apa átmászik rajtam, kivisz egy pelenkát, meg a popsitörlős dobozt...aludtam tovább (azt hittem hosszú perceket, de valójában csak kb. 1-et), amikoris hallom, hogy megengedik a zuhanyt...valami csörömpölést, nyekergést, és hogy apa motyog "ahh...ez nem fog menni egyedül"...
Na gondoltam kinézek, mi lehet (sokat még nem láttam, pedig nagyon dörzsölgettem a szememet)...Petra a kádban áll, apa fél kézzel tartja, a másikkal meg bénázik valamit a zuhany és a csap között, meg a vizet állítgatja...és hogy mi volt az extra? Petra deréktól lefelé tiszta kaki volt, meg már a kád is, meg apa ruhája...próbáltam valamit segíteni, de elsőre csak jól elröhögtem magam...valahogy nagy nehezen lezuhanyoztuk a kisasszonyt, meg kimostuk a kádat...apa gyorsan átöltözött, én meg megyek a játszós szőnyeg felé, ami megintcsak tiszta kaka mindenhol...a következő történt: apa jóhiszeműen tisztába akarta tenni, de Petra az egész éjjeli pisimennyiségre rányomott egy nagy adagot, ezt a pelus már nem bírta, és amikor apa kibontotta, kiszabadult egy része, majd megpróbálta letörölni popsitörlővel, de rájött, hogy így csak szétmaszatolja, inkább lezuhanyozza...felűröl levetkőztette, és felemlte, de a popsitörlő ráragadt a kis fenekére, ezért apa elkezdte rázni a gyereket, ennek következtében szanaszét fröcskölte maguk körül, plusz lefolyt a gyerek lábára is...

Na, mára befejeztem...ennyit az én kis kakisomról...azért imádom...:)

2011. március 16., szerda

Kicsi fehér gyöngyszemek...

Nos, valójában attól még kicsit messze vannak, de sok sírással töltött óra, alvatlanul átvészelt éjjel, és egy tubus Dentinox gél után mára végre áttörték magukat Petra alsó fogacskái...:)


Ez most legalább akkora öröm nekem, mintha karácsony lenne...már nagyon vártam...:)


De hogy az öröm ne tarthasson olyan sokáig, addig húzták ezek a drága alsó fogak, hogy behozták őket a felsők, és ott is megdagadt már az ínye...remélem az kevésbé viseli már meg, mint ezek...

2011. március 14., hétfő

Fél év, hét hónap...

Tudom, régen írtam, de nem keresek kifogásokat...lusta voltam, és inkább játszottam Petrával sokat...pedig annyi minden történt, le se tudok mindent írni...

Először is betöltöttük a fél évet (még február 19-én) egy hét múlva már a 7. hónapot is betölti.
Szinte napról napra változik a kis manófüle...hol a kinézete, hol a fejlődése...
Ami nem változik, hogy a szemünk fénye, és imádnivaló...nincs olyan perc, hogy ne akarnám agyonpuszilgatni...de ezt nem lehet egész nap, sokszor ezért csak nézem, hogy milyen gyönyörű és okos nagylányom van :)

De miket is tud vagy csinál...

Forgás...nagyon profin egy másodperc alatt hasravágja magát...de érdekes módon csak pár napja jött rá, hogy az megy visszafelé is, hiába tudta külön, külön mindkettőt, össze ritkán köti...de legalább lassan ez is meglesz...

Nagyon ügyesen nyomja ki magát, hosszú percekig támaszkodik, és nézelődik, magyaráz...
Mászni még nem tud, de ilyen fóka szerűben láthatatlanul helyzetváltoztatás működik már, mert leteszem valahova és fél perc múlva már nagyon nem ott, és totál nem úgy van, ahogy letettem (általába hanyatt teszem le, ebből azonnal hasra, és valahova már el is kúszott)
Tegnap óta láttam, hogy elkúszik hátrafelé a falig, megtámasztja a lábait, és felemeli a fenekét...igenám, de a térdét nem hajlítja be, így néha fejrebillen...hát majd ezt is megtanulja, szerintem pár nap, és rájön, hogy ez így nem a legszerencsésebb...

Magától nem tud még felülni, de ha leültetem úgy marad, csak néha megfeledkezik magáról és hanyattvágja magát újabb fejkoccanásokkal, bár a kiságyban ülve meg többnyire előre szokott vetődni, akkor meg a rácsot fejeli le.
Ahol legjobban szeret ücsörögni, az a Pamperses doboz, amibe sok pelus volt...egyik nap kiürült, gondoltam beleteszek játékokat, de viccből beleültette, hát fél-háromnegyed órát eljátszott benne, úgyhogy a doboz üres maradt, és nap közben néha abba játszik...nagyon élvezi...:)

Ha megfogja a kezem, akkor felhúzza magát ülésbe, majd tovább állásba, pár napja az ülés fázis már kimarad és egyből feláll, meg kézben is mindig csak állni akar. Esténként a kanapé támlájához szoktam állítani, és ott birizgálja a hangszórót, meg kiporolja a kanapét...közben persze sikongat, vigyorog, magyaráz. Nagyon szeret még lépegetni, persze fogjuk a kezét, de olyankor körbeszalad a mosoly/vigyor, kiabál, visít, néha ugrál is, és nagyon élvezi, hogy ő most sétál...néha elnézegeti a lábát, hogy az az övé, ide oda pakolgatja, aztán nézi közben, hogy mi is történik vele...de olyan pöttöm olyankor...:) Amikor fekszik vagy hasal a földön, akkor olyan nagynak tűnik...aztán rájön a sétálhatnék, és alig ér a térdéig az embernek, olyankor meg annyira pöttömke...:)

Nőni kezdett a haja is szerencsére, egyre több és több van, már hátul sem kopaszka, ahol eddig ki volt feküdve, a feje tetején van a legtöbb, ott gyakran mered az ég felé neki, hátul viszont kis göndörke már az a 1,5cm-es hajacska is :) gyakran megsimogatja a saját buksiját.

Fogunk továbbra sincs (sajnos)...azt mondta a védőnő, hogy valószínűleg nagyon erős az ínye, ezért olyan nehéz áttörnie...olyannyira, hogy valószínűleg a fölső kettő is megindult már...nagyon sanszos, hogy a 4 foga közel egyidőben szándékozik kibújni...
Ez persze meglehetősen fájdalmas szegénykémnek, múlthéten még ment vele a küzdés igen rendesen...2-3 hétig nyűglődött velük, de ugye eredménye még nemsok lett. Közben apájval lebetegedtek mindketten, hiába került minket apa, meg külön is aludtunk, egyik este 39,2 volt a láza a picúrnak, aztán ezzel elvoltunk 3-4 napig is...szerencsére ezen kívül más baja nem volt, de aludni nem akart...úgyhogy ezalatt a pár hét alatt fél-háromnegyed óránként felébredt éjjel...sokszor vissza se lehetett altatni, csak sírt keservesen, szopizni nem akart, merthogy a fogai is fájtak...én meg enyhe zombiüzemmódba működtem már...nem is volt olyan enyhe...egyik este (anyukám nálunk aludt, mert apája nem volt itthon) csak arra voltam képes, hogy Manócska a kezemben volt, ringattam, én meg közben csak sírtam csendben, ha nem néz rám anyukám talán észre sem veszi, hogy potyognak a könnyeim...akkor elzavart aludni, és ringatta ő a picúrt pár órát, akkor aludtam egy kicsit...
De szerencsére elmúlt ez az időszak, most már megint csak 1-2X ébred fel egy este alatt, gyors szopi és alszik. Olyan fél7-7 körül ébred fel, és akkor már nem is alszik vissza.
A nap közbeni alvása továbbra is elenyésző...20 perc, fél órákat alszik max, talán 2-3 alkalommal egy nap...meg persze este...ettől függetlenül van időm mindenre, eljátszik magában is, ha meg nagyon nem, akkor jön velem oda, ahol vagyok...
Újabban ha látja, hogy megyek az ajtó felé, azonnal elsírja magát, aztán pár másodperc múlva rájön, hogy anya nem ment el, és abba is hagyja, de azért neki jeleznie kell, hogy nehogy itthagyjam ám...:)

Kezével is napról napra ügyesebb, már forgatja a játékokon a gömböt, egymáshoz ütögeti a dolgokat, tök ügyesen használja a kis babafogkeféjét is (egyszer se nyomta le a torkán még), de a kis hegyes ujjaival úgy csíp, hogy néha sikítozni tudnék...és látszik rajta, hogy tetszik neki, mert vigyorog, olyan kis huncut-gonosz vigyor van olyankor...rászólok, meg elveszem a kezét, de azért is tovább csinálja, és röhög hozzá.

Idegenekkel (azaz aki nem anya vagy apa) mostanában kicsit távolságtartóbb lett, már nincs azonnali vigyor, előbb jól megnézi magának, aztán eldönti, hogy akar-e neki vigyorogni, általában persze igen...:)

Állandóan jár a szája...mindenféle halandzsát mond: dej-dej-dej, taj-taj-taj, apa, baba, papa...eddig egyszer volt, hogy mintha direkt akart volna valamit ondani...az apja ölében ült, ránézett, és azt mondta, hogy papa, de még a hangja is kicsit más volt, mint a magyarázása közben, ilyen azóta sem fordult elő...és a sutyorgása is megmaradt neki...:) A nyelvével szokott csettinteni, meg cuppog, és úgy mustrál végig mindent és mindenkit...

A tv továbbra is egy bűvös dolog...pl. enni nagyon jó dolog Eperke és barátai alatt...de amikor szopizik, és meghallja, a reklámokat, némelyiknél neki okvetlenül fontos odanéznie, különben élete híréről maradna le...ezalatt olyan fontos dolgokat kell érteni, mint pl.: borotvareklám, hüvelygomba, mosogatószer, és csupa olyan dolog, amire egy ilyen kicsi babának "feltétlenül szüksége van" :)

A tükörképével továbbra is nagyon nagyon jóban van...mostanában már simogatja is néha, és ha megpuszilom, akkor megnézi a tükörben, aztán rámnéz, hogy anya, ott is megpusziltad a babát, meg engem is...(néha olyan nagyon látni az arcán, mit akar)

Evés...hát legnagyobb részben még mindig anyatejet eszik...hiába próbálom rászoktatni, hogy legalább napi egyszer egyen szilárdat, nem igazán akarja...hacsak nem sütőtök, mert abból sohasem elég...a régebbi ételekhez jött még krumpli, paradicsom, meg ugye a sütőtök, a nagy kedvenc, fehérrépa, cukkini, utóbbit nagyon nem szereti...evett már velünk levest (amúgy se szoktam agyon fűszerezni, mert az apja nem szereti úgy az ételeket, max. egy kis só, aztán majd én magamnak utólag ízesítem, ha akarom...úgyhogy levest már velünk eszik, persze pép formájában)

És végül átléptük a 8kg-ot is...hosszt nem mértem, majd jövőhéten, de nagy...ezt mondjuk legnagyobb részben a derekamon érzem, mert az napról napra jobban kivan, pedig nincs olyan sokat kézben...terhesen is recsegtem-ropogtam rendesen, amióta meg egyre nehezebb, megint elkezdett recsegni, de most már fáj is eléggé...persze nem érdekel, ha a picúromról van szó...ha kell, kettétört derékkal is felveszem babusgatni...:) Az is igaz, hogy többet fogytam vissza, mint amennyit felszedtem terhesség alatt, de majdcsak hozzáerősödöm :)

Szóval nagyjából ezek voltak az elmúlt kb. 2 hónapban...az én kis csodababám ilyen gyorsan nő...kis drága tündérke :)