2011. november 4., péntek

Jár a baba, jár!

Csak gondoltam gyorsan megírom, majd nemsokára bővebben is...
Petra október 27-én megtette az első kis bizonytalan, de mindenképpen önálló lépéseit...:)
Azóta egyre többet megy...egy tündér én meg boldog vagyok, hogy végre elindult. Persze a kis térdecskéje tiszta kék-zöld...de az a büszkeség a pofiján...imádom...:)

2011. október 24., hétfő

Hosszú szünet után...

...ismét jelentkezem! Már nem is mentegetőzök...ennyi időm igazán lehetne, hogy ide írjak, de valószínűleg lustaságból ez kimaradt. Viszont megígértem, hogy frissítek itt, ezért most igyekszem eleget tenni az ígéretnek :)

Sok minden változott az előző bejegyzéshez képest...igyekszem mindent leírni.

2 napja abbahagytuk a szopizást. Már úgy egy hónapja elkezdtük ritkítani. Először csak a napközbeni szopizást hagytuk el (ezt viselte a legrosszabbul...napokig előfordult még, hogy elkezdte rólam szaggatni a felsőt, hogy ő most enni kér, de nagyjából 2 hét után beletörődött), aztán már reggel sem kapott, és eljött az idő, hogy az estit is abbahagyjuk...igazából már pár napja nem is nagyon kérte, ha adtam, akkor se igazán érdekelte, így legalább lelkiismeret-furdalásom sincs, mert már ő sem akarta annyira...

Négykézláb mászást még mindig nem felejtette el...de most már többet van talpon...valamiért mondjuk nem hajlandó elmenni a bútoroktól (fél vagy én nem tudom, mert amikor észreveszi, hogy egyedül áll, azonnal letérdel, vagy megkapaszkodik újra)...van hogy körbemegy az egész lakásban a fal mellett, hogy eljusson A-ból B-be...ő még nem tudja, hogy nem ez a legrövidebb út...:P Eddig csak 1-1 lépést tett meg, amikor ő is látta, hogy nagyobb erőfeszítés lenne letérdelni és mászni 20 centit, mint átlépni. Tegnapelőtt felfedezte, hogy a járássegítő kismotorja hogyan is segít neki járni...az első 20 percben rohant vele szegényke mert nekiállt nyomni, mint bolond az ólajtót, de aztán hamar ráérzett...most nagy büszkén mászkál...úgy tologatja, mintha kutyát sétáltatna, vagy valami ilyesmi...vonulgat :) Ezzel repeszt:


Fog kérdés elég kényes...az az alsó csücsök elfelejtett kibújni, így továbbra is ott fehérlik szegénynek, helyette felül nőtt ki még egy...így most van 5 teljes fogunk. Úgy egy hete nagyon belázasodott...amikor elérte a 39,5 (levonás után) eléggé kiakadtam, hűtőfürdő után jobban lett, de egész nap ilyen volt...másnapra, mintha soha nem is lett volna lázas, de valószínűleg az a 3 fogacska okozta, ami azóta is már csak arra vár, hogy szétnyíljon felette az ínyecske...jaj, nagyon megszenved vele szegénykém...:( Amikor bekenem dentinoxxal, akkor kicsit jobb neki, de nagyon tetszik neki az íze, így sírni kezd, amiért nem nyomok többet a szájába :) Szóval fogak terén nem állunk rózsásan...mármint a mennyisége nem zavar, csak az, hogy így szenved tőlük...:( de tök optimista vagyok és már csak 15-nek kell kibújnia...:)

Súlya...hát annyira nem tudom...olyan 9,5-10kg között van...nem nagyon méricskélem és majd csak jövőhónapban kell menni dokihoz a 15 hós oltásra...akkor mérik meg. Általában ahogy nő hosszra, pont annyit dagul hozzá, hogy fel se tűnik a változás...:) Azt szoktam mondani, hogy olyan, mintha a photoshopban shift lenyomásával nagyítanám (ha így nagyítok benne egy képet, akkor az eredeti arányokat megtartva nő a kép...)
A hossza sem nőt olyan drasztikusan, mint régebben...továbbra is 86-os ruhákat hordunk...azt hiszem, azokkal még elleszünk egy ideig...
Sokszor van, hogy nézem, és olyan kis pöttömkének látszik...aztán máskor meg olyan nagylány már...a fene tudja, melyik a jobb...azért ne nőjön fel még...így is olyan gyorsan megy ez...

Beszéd...na az nagyon megy...be nem áll a szája egész nap...:)
Mondjuk 80%-a még mindig halandzsa, de azt nagyon hangsúlyozza :) Az ott, mint első értelmes szó megmaradt továbbra is, csak már kiegészül egy rövidke mondattá, pl.: Ott a pa (Ott a lámpa...és mutatja is persze)...ja, a lámpát, ami ugye pa, valamiért csak suttogva mondja, nem tudom miért..több szó is van, ami csak suttogva hajlandó mondani, de akár szöveg közben is lehalkít egy-egy szó miatt :) A szavai: baba, apa, papa, mama, ánya (ez vagyok én :) ), vaúúú (ez általában lefedi a legtöbb állatot...de azért a hangjukat tudja utánozni, ez inkább ilyen gyűjtőnév nála - tudja utánozni: kutya - vauvauvau, cicát - illetve ennek a hangját nem sikerült, itt azt csinálja, hogy sicc és csap egyet...valahogy a macskát csak így jegyezte meg, fóka - u u u , az f betűk lemaradnak, oroszlán - na itt halkan mondja, hogy váááááááá...nem tudom, ezt miért kell suttogva...:), boci - múúú, a majom uhuhu és közben vakarja a feje búbját, és gyakran van, hogy ezt az apjára is csinálja :P, béka - keke, kacsa - páh páh , nem tudom, miért fordítva mondja...azt hiszem, így hirtelen ennyi...nagyjából ezek azok az állatok, amiknek én is tudtam utánozni a hangjukat a kis könyvéből :P )
ott, itt ezt, így, úgy, pa ugye ez a lámpa, hamm, kak - ez a kaki lenne, aztán nagyon szereti a kerekecske, gombocska mondókát és csinálja is magának, először csikizi a kis tenyerét, aztán a pocakját az itt szalad a nyulacskánál :)...állandóan röhögcsél is, de rájöttem, hogy néha kis "genyó"...az nagyon tetszik neki, ha valaki elesik, beüti magát vagy ilyesmi...egyik nagy kedvence, amikor a Gru-ban az árvaház vezetője azt kiabálja, hogy NEM (nem akarta senki örökbe fogadni a lányokat)...meg a minyonok is tetszenek neki...illetve mindenféle zenéket hallgatunk, amikre veszett táncba kezd a következő képpen:  először csak csípőből elkezd ringatózni, aztán ijijij kíséretében elkezdi rázni a kezeit is, ezután jön a törzsfordítás jobbra 2 balra 2, majd megáll és elkezdi a feje fölött tekergetni a csuklóját...nagyon édes, szakadunk a nevetéstől ilyenkor...és fogalmam sincs, hogy honnan szedte, mert mi nem mutattuk neki így...persze ilyenkor mondja ám, hogy most taz (tánc) van...:)

Haja...hát, mondjuk úgy, hogy van...jelentős változást nem értünk el hajnövekedés terén...illetve a feje tetején még látszódna is, de hátul amennyit nő, annyit göndörödik is, úgyhogy a feje tetején magához képest már egész nagy, hátul meg egy nagy gubanc :P

Enni már mindent eszik...nagyon szereti a tejet is, úgyhogy azt iszik reggel-este egy nagy bögrével...a tápszert továbbra sem hajlandó meginni,  nem is kap semmit anyatej helyett, csak a sima tehéntejet...
Nagyon szeret egyébként enni, ha lehetne, egész nap, megállás nélkül csak enne...:) Állandón kunyerál mindenkitől, ha ő már nem eszik. Egyre többször akar egyedül is enni. Én meg nem vagyok semmi rossz elrontója...persze ilyenkor általában az egész világ egy nagy maszat lesz, de nem érdekel...nagyon édes és csak így tanulja meg...:) Általában ebédkor az alatta lévő kajamennyiséggel egy kisebb országot jól lehetne lakatni...én pedig rendesen négykézláb kúszva összetakarítom, ő ilyenkor viccesnek találja, hogy mindent a fejemre dobál...előfordult már, hogy a tányérját gondolta viccesnek, persze tele kajával...:P De ha éppen nem dobálózik, akkor valahogy az etetőszék mellett felteszi a lábait az asztalra...persze néha beszorul, akkor meg van kiabálás...és ebédkor igen gyakran meg kell állapítania, hogy a lámpa bizony ott van a plafonon...illetve néha brümmögve kapja a kaját, mintha repülő lenne, de ha éppen nem úgy adom, és ő úgy várja, akkor nekiáll brümmögni, hogy márpedig ő most csak úgy hajlandó megenni...:) Egyébként a buborékfújóval is ezt csinálja, odahozza, a kezembe teszi, és elkezd fújni, hogy én is fújjam neki a buborékokat :) és újabban minden falatnál hangot is ad, hogy mmmmm...mondtam is, hogy Petra kajáihoz a mellékelt utasítás része, hogy kizárólag nyögéssel kísérve fogyasztható...:)

Alvás...elvileg továbbra is átalussza az éjszakát...amióta viszont ilyen hideg lett gyakran felsír egy-egy percre pár napja pedig fel is kel és nagyon elkeseredik, beül a kiságy sarkába, összekuporodik és sír...:( olyankor jól meg kell ölelgetni és 5 perc múlva alszik is...
Néha beszélget is álmában...nagyon édes olyankor (is)...motyogja a kis szövegét...:) és állandóan nyammog, mintha enne...:)

Bilizés...hát ez most elég kaotikus...ha észreveszem, hogy kaki lesz, gyorsan ráteszem, de gyakran van, hogy már csak a szagról veszem észre...néha olyan látványosan csinálja, máskor meg fel se tűnik...persze a produktumot mindig jól megnézzük és megtapsoljuk, hogy ügyes volt (elég undi, de hát e van...:P )
Amikor én mennék el wc-re persze rohan utánam, és már mászna is be hozzám, úgyhogy ilyenkor kap valami játékot...van egy doboza, amit wc-re menet előveszek, odaadom neki és ő kedvére ki-be pakolássza a cuccokat, amik benne vannak...ezzel addig le lehet kötni, amíg végzek...:)

Integet, amikor valaki elmegy, vagy amikor ő megy aludni, ilyenkor tényleg integet már és mondja is (szigorúan suttogva), hogy pá pá...apának is szoktunk integetni az ablakból, amikor megy dolgozni és már ébren vagyunk...:) Általában a pá pázásról tudom, hogy álmos is (nem mintha amúgy nem lenne egyértelmű, olyankor csak esik-kel, egy takaróval a kezében mászkál - ez az IKEA-s polár takaró - és szopizza az ujját...szóval ez is elég egyértelmű ám)

Nagy kópé ám, és megtanulta kinyitni a szekrényeket is...ez a nappaliban nem okoz gondot, mert itt többnyire csak bekukucskál, illetve az én szekrényemben van egy illatzsák, azt kiveszi és szagolgatja...de ha a szobájában van és 1 percnél régebb óta csend van, addigra tuti, hogy az összes létező szekrényből kirámolt mindent és vigyorogva ül a halom közepén :) A konyhában pedig barikádokat épít nekem...szintén kirámol mindent a szekrényekből és az amúgy se nagy konyhám kb. negyedakkora lesz, mert mindent kerülgetnem kell a földön, plusz Petra a lábamba csimpaszkodik, mert ő nézni akarja anya kezéből, ahogy főz, de ha nem engem rángat, csipked, akkor derékig bújik a kukába és 2 percenként megyünk kezet mosni...izgalmas ám az élet mellette...:)

Idő közben fontos dolog is történt, merthát ugye 1 éves lett augusztus 19-én. :) Az napra tartottunk neki szülinapi bulit is, 4 kisbarátja volt itt a szüleikkel...jó kis bababuli volt...akkora felfordulás lett pillanatokon belül, hogy öröm volt nézni és ennek úgy 80%-ban lánykám volt az okozója...de egy tündér volt...nagyon itthon érezte magát, a többi baba eleinte meg volt szeppenve (Szonja nem, vele gyakrabban találkozunk, mint a többiekkel - Noel, Hanna és Dorka)...Petra körbe mászkált...mindenkit megkínált a kis bulátájával (értsd a szájába nyomkodta), minden baba kapott elemózsia csomagot, azt is megmutogatta nekik, hogy kinek mi van a csomagjában...:) nagyon élvezte, hogy ilyen sokan voltak körülötte...:) A mindenmentes joghurtos túrótortája fincsi lett (bár igen csúnyácska) és nagyjából csak a gyerekeknek nem ízlett...Petra is az utolsó molekuláig kisöpörte a szájából (ezt szokta csinálni egyébként, ha valami nem ízlik neki)...de nekünk, felnőtteknek bejött...kapott rengeteg, rengeteg ajándékot...már így is alig fértünk a játékoktól, de sebaj...szuper ajándékokat kapott...nagy kedvence a rajztábla...sokszor firkálgatja :)
Szóval összességében tényleg jól sikerült a bulija...

Családilag akkor nem tartottunk semmit, csak a névnapjára, ami elvileg október 2-án volt,...szóval az történt, hogy a nagyszüleimnek aranylakodalma volt október 1-én...a falu, ahol laknak szervezett nekik és egy másik, szintén 50 éve házas párnak egy mondhatni komplett esküvőt...úgy 120-an voltunk összesen, jött pap is, akinél megerősítették az esküjüket és megáldotta őket...igazán jó volt, főleg az, hogy már ennyi ideje együtt vannak. Petra ott kapott először egy tortát külön, merthát ugye névnapos...aztán kapott a szüleimtől ünneplős ruhát is a névnapjára...annyira édes...először is nem vagyok Hello Kitty mániás, de úgy alakult, hogy a ruhája és a cipője is olyan lett, de nem direkt...a ruhácska egy bordó, plüssös anyagú ruha, az alja húzott, mint egy kis zsák szája...tündéri volt benne, és volt hozzá való kis balerinacipője is...édes volt nagyon...tetszett neki is a nyüzsgés...nagyon sokat táncolt is...aztán amikor azt hittük, elfáradt, elvittük a nagyszüleim szomszédjához, akit kiskorom óta ismerek, olyan jól elvolt vele is Petra, észre se vette, hogy 2-3 órára eltűntünk...persze nem aludt...játszott...:)
A névnapi ebédjére a nagyszüleit hívtuk el...anyukám közben influenzás lett, úgyhogy két részletben, de lezajlottak ezek is...:) Petra pedig nagyon boldog az új játékaival, ill. az utazóággyal, amit kapott...:)

Továbbra is élvezek minden percet, amit vele tölthetek, és már most sajnálom, hogy már egy évünk sincs együtt itthon...jövő szeptembertől őt várja a bölcsi, engem pedig a meló...jaj, annyira nem várom...nagyon nehéz lesz tőle még arra a kis időre is elszakadnom...
Na, de nem szomorkodok...inkább néhány kép róla itt ...:)
És itt is:






2011. július 14., csütörtök

Mindenféleségek...+11 hónap

Megint jóóóóóóóóóóó régen írtam ide...nincs sok időm, mert ez a pöttöm manó annyi figyelmet igényel...én pedig agyon figyelem, mert még véletlenül lemaradok valami újdonságáról.

a 10 hónapos bejegyzés kimaradt és megmondom őszintén, már nem emlékszem, mi volt az, amit akkor csinált éppen, így azt tudom, hogy az előző bejegyzéshez képest mit tanultunk, fejlődtünk.

Négykézláb mászik már a kúszás helyett. Egy ideig párhuzamosan csinálta miondkettőt, de a négykézlábazás eleinte elég lassan ment, aztán amikor elunta a lajhártempót gyorsan hasravetődött és kúszott tovább. De úgy két hete a hasonkúszást már egyáltalán nem látom, csak a négykézlábazást. Azt viszont olyan tempóval, mintha rohanna. Apával gyakran fogócskáznak, és úgy tud menekülni az apja elől, csak pislogok, hova tűnk el ilyen gyorsan...persze a kicsi lábikói kékes-zöldes foltokkal díszítettek már.

Fogunk egyre több van. A felső két metsző is kibújt neki (nagyon vicces velük) és most alul jobb oldalon van kint még egy kis csücsök. Nyálunk folyik gyakran, de most már nincsenek ilyen nagy hisztik...lehet hogy most növekedési pihi van, de legalább nem fáj szegénykémnek. Vettünk neki fogkefét is, és most még csak sima vízzel, de reggel-este fogatmosunk. Először mi átsikáljuk gyorsan a kis fogait, aztán megkapja ő is, és olyan édes, próbálja utánozni, és nekiáll rázni a fogkefét a szájában. Nagyon élvezi...reggelente egymás mellett ülünk a fürdőben a földön, és mossuk a fogunkat.

A súlya elég lassan gyarapszik most, április óta fél kilót hízott csak, most vagyunk 8870gr...nem bánom, így is nehéz :) Mondjuk aki ennyit jön megy, mint 'mádmázel Kuku', az biztos nem hízik el...:)
Hosszra nem tudom, de 80-86-os ruhákat hordunk már, sőt, a szülinapomra kapott 80-as bodyk egy kicsit már passzentosak...

Egyre ügyesebben beszélget. Persze a halandzsa is megvan, az szinte szünet nélkül, de egyre több szót használ tudatosan. Apa ugye ap...én még semmi nem vagyok. De (amikor dacol velünk), ott (olyan édesen megnyomja a T-t és mutatja is mindig, hogy hol van az az ott), úgy, ezt, azt. Megmutatja a játékokon és rajtunk, hogy hol a szemünk, nózink (magának nem tudja) és megmutatja a fényképen, hogy hol van a papa (apukám), baba. Megmutatja a mesekönyvben a macit, vonatot, megismeri a szüleim kutyáját (valamiért a más fajtájú kutya még nem tiszta neki, hogy az is kutya, csak másmilyen, így a kutya az a szüleim szőrmókja) és utánozza is, azt mondja vavavavava :)

Nő a haja is, de nagyon szöszke, úgyhogy összhatásra még mindig elég hajatlannak tűnik...de ami késik...:)

Enni az efektív tejen kívül szinte már mindent eszik. Imádja a túrórudit is :) Meg a párizsis vajaskenyeret...
A szopi még továbbra is megvan, de leginkább reggel és este...nap közben csak akkor, ha nagyon hisztizik.

Alvás, na ez drasztikusan változott...amióta nyáriszünet van, és apa itthon van, már készültünk, hogy akkor a szobájából kiköltözünk és majd lassan rászoktatjuk az éjjeli átalvásra...no kéremszépen Petra a második napon végigaludta az éjszakát és ez lassan 3 hete változatlan, úgyhogy annyira, de annyira ügyes...:)

Feláll bárhol, amibe egy kicsit is meg tud kapaszkodni, ott máris feláll, és úgy 1-1,5 hete mászkál is a bútorokba kapaszkodva. Azt hiszem lassan nem lesz megállás...:)

Nemrégiben vettem neki egy bilit...semmi extra, pár száz forintos volt csak. Ráültettük, és már bele is pisilt, másnap a kaki is megvolt. Úgyhogy mosta azt csináljuk, hogy nap közben néha ráültetjük. Ha akar, kakil, pisil, de ha nem akar rajta ülni, akkor nem erőltetem. Többnyire azért élvezi :)

Imád táncolni, ami most még csak rángatózásnak tűnik, de egyértelműen zenére és nagyjából ütemre csinálja, úgyhogy hívjuk táncnak. :)
Tapsol is, nagyon sokszor...ha valamit ügyesen csinál, mindig megdícsérjük és tapsolunk is, ő is általában megtapsolja magát. Viszont ha rosszat csinnál, pl. kapcsolgatja a tv-t, X-Boxot, számítógépet, és ráütünk a kezére azt hiszi, hogy tapsolunk, és megtapsolja magát...pfff...ez van.
Nagy ritkán rászánja magát az integetésre...ennek a koncepciójára még nem jöttem rá, de mire kiderítem addigra gondolom már rendeltetés szerűen fogja csinálni :)

Azt hiszem nagyjából ennyi, ami új tudományról be tudok számolni...

Ma voltunk egyébként orvosnál méreckedni, és agyon dícsérték a Királylányomat! :) De tényleg egy rossza szavam nem lehet...alig sír és egy tündér.

Ellentétben az orvosunkkal. Hát ma nem sok kellett, hogy megfejeljem...huh...
Ugyebár december óta nyűglődtünk a véres kakival. És úgy nagyjából január óta kiütéses vagy ekcémás szerű dolgok is megjelentek Petrán...de a doki a kakira azt mondta, hogy a tejtől van, ne fogyasszak semmyilyen tejterméket, a kiütésekre meg zsíros testápolót kellett kennem. Ez ment közel fél évig, amikoris júniusban mondtam, hogy most van elegem a nemtudommivanból, adjanak kakitenyésztésre beutalót és elmegyünk bőrgyógyászhoz is. Jó-jó, nagy ehezen kaptunk beutalót, bár szerinte semelyik labor nem fogad mintát, hát nekem fogadtak volna, és felírt egy kencét is a kiütésekre. És láss csodát, elmúltak. És a véres kaki se jelntkezett azóta, így a mai vizsgálaton mondtam neki, hogy se bőrgyógyásznál, se kakimustrán nem voltunk, mert nem volt mit megmutatni. Erre ő...miért véres volt a kakija? Hát bizony dokinéni, még decemberben rohantam le a pelussal, és csípőből rávágta, hogy laktózérzékeny a gyerek, ne egyek tejtermékeket. Erre megkérdzi, hogy hogy nézett ki? Mondom ilyen piros, kis gilisztaszerű...jaj, anyuka, hát a véres kaki nem így néz ki, azok csak rostok. Szerintem látta, mi zajlik le az agyamban, mert hátrébb állt kicsit...de ha belelát a fejembe, azt nem köszöni meg, amit ott kapott tőlem...3 hónapig diétáztam a semmiért. Végig azt hittem, hogy Petra ilyen-olyan érzékeny, mire kiderült, hogy az ég világon semmi baja nincs a gyerekemnek. Úgyhogy most gondolkodtam el nagyon, hogy jobb lesz Petrának az én régi gyerekorvosomnál csepelen. Még jó, hogy a szüleimhez van bejelentve...

Ja, és még én is leépítem magamat...úgy egy hete rántott patiszon akartam csinálni, de nagyjából a harmadik késmozdulatnál belevágtam a kézfejembe a kést úgy szépen húsig...először nem mertem elengedni se, féltem, hogy kiesik belőlem egy jókora darab hús, de végülis egy kiscsit rajta tartotta még a bőröm, úgyhogy irány a sebészet, ott nem varrtak, mert mire bejutottam gyönyörűen visszatapadt a bőröm (meg gondolom a husim is)...most úgy néz ki a kezem, mintha egy zombitörpe megharapott volna...és nem tudtam napokig megfogni Petrát rendesen...:( Úgy hiányzott!
Rá két napra pedig a szüleim erkélyén lefejeltem a redőny kiálló fémpöckét...el is bőgtem magam, egyrészt a szégyentől, hogy ennyire szerencsétlen béna nem lehetek, másrészt azt hittem hogy szétnyílt a fejem. Ott annyira nem látszott, de kicsit még mindig fáj, és a hajam alatt találtam egy szép hosszú sebet is.

De Petra olyan ügyes volt...ahogy látta, hogy anyának baja van, azonnal csöndbemaradt és a kisangyalnál is kisangyalabb volt.

Hát így telnek a mi napjain. Minden percet élvezek, amit vele tölthetek itthon. Szívem szerint sose szakadnék el tőle egy másodpercre sem. Imádom!!!

2011. május 20., péntek

9 hónap...kinn és benn

Petra tegnap volt 9 hónapos...úgy nő, mint a gomba, és már ilyen nagy...
Mire észbekapok, már férjhez megy az én kicsikém...


Szóval elértük azt az időt, amikor ugyanannyit élt már kint (sőt, két nappal többet) mint amennyit a pocakomban volt. Sokszor csak nézem, mosolygok, és könnybe lábad a szemem a boldogságtól, hogy ilyen csodás babánk van :)


Az elősző hónaphoz képest:
- szerintem tökélyre fejlesztette a kúszási technikáját. Olyan gyorsan csinálja, hogy csak nézünk, hogy van benne ennyi erő (én megpróbáltam egyik este utánozni, parkettán még ment, szőnyegen esélytelen voltam, viszont sikerült a térdemen egy pár erecskét szétnyomnom, úgyhogy most gyönyörű véraláfutásos foltokkal van tele :P )


- fogak még továbbra is csak bentről kínozzák szegénykét, a bedagadás az előző bejegyzés óta is tart, de fogat még nem látok sajnos...viszont úgy látszik, kicsit jobban iseli, mint az előzőket.


- hízás is stagnál...június 2-án megyünk majd dokihoz méreckedni, de szerintem nagyon minimálisat hízogatott (két hónap alatt max. fél kg)


- egyre többet mondja, hogy ap (szigorúan apának, úgyhogy mondjuk hogy tudatosan beszél hozzá) én mamama vagyok...és amikor jókedvű, csetteg a nyelvével, és apapapapap...de ha valami baj van, nekiáll brümmögni, és mondja, hogy mamamama és jön hozzám, mert akkor seni más nem jó.


- mindenre mutogat a is mutatóujjával, és akkor azt meg kell nézni, de tényleg állandóan mutogat...amikor ap, meg mam van, akkor is mutogat ránk.


- hosszra a súlyával ellentétben igenis nőtt, a 74-es bodykból kilóg a cickója. :P Úgyhogy szülinapomra kértem neki 80-as ruhákat.


- haj változatlan, talán a feje tetején kicsit kezd lapulni, mert ott már viszonylag hosszú...


-kaja...kicsit mintha több kaját fogadna el, reggel van (ébredés után) kb. 2X cici, meg estefelé lefekvés előtt is, de nap közben mindenfélét eszünk...éjjel viszontmég mindig elég sokszor ébred...ez van, majd leszokik egyszer...:)


- és akkor a csúcs: múlthéten pénteken, 13-án reggel játszott kint a nappaliban, egyszercsak elkezdett nyöszörögni. Odamentem és ott ült a kicsi játékai mellett....nagyon édes volt, de végre felült egyedül...annyira büszke voltam rá, gyorsan ment körtelefon, hogy milyen ügyes volt...és mindenki nagyon örült eki.
Este bent a kicsi szobában ő ücsörgött az ágyában, nézte a tv-t én meg vasaltam mellette, aztán hátrafordultam, hogy megnézzem, erre ott állt a kiságyban...hát az agyam eldobtam...hogy egy nap alatt két dolgot...újabb körtelefon, és ismét nagyon örült mindenki...hát még én...:)


Úgyhogy van egy kétfogú, punkhajú, nagyszájú, szupermozgékony, alváskerülő, de imádnivaló kis tündérkirálylányom :)


2011. május 5., csütörtök

Anyáknapja...az első volt :)

El is felejtettem az előző bejegyzésben leírni, pedig nagyon fontos ám, ez volt az első anyáknapja, ahol már engem is anyaként ünnepeltek :)

Általában minden első dolognak nagy jelentőséget tulajdonítok, pedig úgyse lesz olyan, de mégis csak egyszer van első...


Reggel kicsi lányomtól kaptam egy kissé meggyűrt papírkát, amit apa szalagnemtalálás miatt Petra sapkájával kötözött össze :) mint megtudtam a meggyűrés oka, hogy Petra azonnal a szájába nyomta, amint megkaparintotta...ezen kívül még csokit kaptam tőle...de a lényeg, a papíron ez áll, a tündéri fotója mellett:




Szia Anyaci!
Bár még nem tudok beszélni, de azért apacinak elmondtam,
hogy mennyire jó anyu vagy nekem.
Nagyon szeretlek!

Boldog Anyáknapját!

és még alá is írta valami kis firkával nekem...:)

Később átmentünk a nagyszüleihez is, nekik készítettem egy totálisan nyomtatóbarát oldalt, merthogy igen kevéske festék volt már benne...azt hiszem teljesen megfelelt minden szempontból, és a nagyik nagyon nagyon örültek neki...


Ezt muszáj megmutatnom...vigyori naffejű tündérkém


2011. május 4., szerda

Élünk még...

Ezer ezer bocsánat mindenkitől...élünk, virulunk, csak nincs sok időm mostanában jönni...azt hiszem ez lassan haviblog lesz, kb. ilyen rendszerességgel sikerül is ide írnom.

Nos, akkor szépen sorjában...
Petra már elmúlt 8 hónapos (ezt nem tudom sose kihagyni...úúúúúúúúúúgy rohan az idő...ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ)... igazi kis huncut tündérke...:)
Szinte napról napra fejlődik, változik, kitalál új dolgkat. Most a legújabb a kúszás...tiszta kis vállas lánykám lesz, merthogy a lábát nem igazán akarja a standard mászási pózba tenni, és használni, ő a kezeivel húzza magát...ami parkettán még könnyen megy, de a szőnyegen már nehezebb dió...gondolom én, de néha nem is lehet utólérni...:P
Tiszta kis felfedező is lett...olyan helyeken talál kábeleket, konektorokat és dolgkat, amit szerintem ő csak "nemszabad"-nak fog hívni, hogy az hihetetlen...a papucs biztosan nemszabad néven fog futni, mert állandóan a talpát akarja nyalogatni...

Az elmúlt egy hónapban nem nőtt ki újabb fogunk, de a felső ínye masszívan be van dagadva hetek óta...remélem ez nem fog 3-4 hónapig nőni...

Hízása...legutóbb a dokinál 8200gr körül volt (amióta nincs babamérleg, nem nagyon tudom), néha ráültetem a mi mérlgünkre, de amennyit mozog, nem is csodálom, hgy nem mutat változást a súlyában...nem is bánom...
Én is fogyok ám...mindig menni kell utána...:P
Hosszra nem mértem már egy ideje, de a 74-es rucik jelentős részét kinőttük sajna már...de majd lesz sok csinos tavaszi ruhája, legalább van okom venni...:)

Hajunk is növöget, bár igen punk stílusban, vagyis inkább eklektikusnak mondanám...a feje tetején kb. 5cm-es sávban egész hosszú már és szigorúan az égbe mered, oldalt valamiért nem akar nőni neki (vagy nem olyan ütemben, mint felül), hátul pedig ugyan van akkora neki, mint felül, de az azonnal göndörödik is neki...nagyon cukker vele...:)

Állandóan magyaráz dumál, mutogat...tisztára mint egy kocsmárosasszony...mindig jól megmondja nekünk a magáét...de tud tapsolni, integetni, simogatni és mostanában mindent, amit a szájába vesz, nekünk is odaadja, hogy mi is ehetünk belőle...és a kis takarójával is meg szokott miket törölgetni...persze előtte úgy igazán rendesen benyálazza...:)

Mostanában sajnos a betegeskedésekből is kaptunk bőven...
úgy 3-4 het Petra elkezdett este 8 körül nagyon hányni...nem is értettem, mit, mert aznap nagyon nem is volt hajlandó cicin kívül mást enni, és azt is keveset csak...aztán amikor ezt 2 órán belül már harmadszorra produkálta (jelezném, amennyit kihányt, annyit szegény szerintem egy hét alatt nem evett meg) bementünk vele a Heim Pál kórházba...ott megint a fantasztikus ellátást kaptuk...pfff...ott ültünk vele 2-3 órát, és itatgatni kellett félóránként 1 kiaskanálnyi vízzel, majd 10 percenként...ott már nem hányt, viszont másnap reggelig nem adhattamneki semmit...hát pokoli éjszkánk volt...szegénykém baromi éhes volt, szomjas volt, pár korty víznél többet nem adhattam neki egyszerre, majd megszakadt a szívem. Nézett rám a könnyes szemecskéivel, aztán amikor nem adtam neki enni, és az innit is elvettem, olyan kétségbeesett lett...itt bőgtünk ketten éjszaka...soha nem kívánom senkinek, hogy ezt átélje...

Rá egy hétre apája tüszős mandulagyulladást kapott...úgyhogy kisszobába be, karanténba, maszkab, velünk nem is érintkezett...majd 3 nappal később Petrának 39 fokos láza lett, amit teljesen csak kb. a 4. napra tudtunk levinni neki. Ezen kívül viszont nem volt semmi baja neki szerencsére...a dokinak persze fogalma sem volt, mi a baja, de azért írt fel antibiotikumot Petrának, amit én meg nem adtam be...na nehogymár, ha azt se tudja, mi baja...kicsi ő még ahoz, hogy csak úgy kapjon ilyen szereket a nemtudommire...

Azóta szerencsére felgyógyultak mindketten, utána engem döntött le 2 napra a nátha húsvétkor, de túlvagyunk...kicsit szörcsögünk Petrával...szerecsére én ki tudom fújni a saját orromat, mert nagylány vagyok, de Petra amint meglátja a zsepit, nekiáll eszeveszetten letörölni a taknyot a ruha ujjával, a porszívótól meg visítva menekül...elég nehéz mutatvány összehozni egy másznitudó gyerekkel az orrszívózást...:P

Erről jut eszembe...általában megy neki a minimax csatorna, és van benne egy mondókás valami, aminek kicsit népies, de elég ütemes zenéje van...attól valamiért állandóan elbőgi magát...aztán a mondókát végigneveti, a végén megint jön a zene, és megint bömbijön...sajnálom szegényt, biztos ilyesztő, de annyira édes, hogy mindig kinevetem...

Szóval megvagyunk, élünk...csak kicsit máshogy mint eddig...:) Egyre többet játszunk együtt, így a gép háttérbe szorul egyre jobban...azért egy kis függésem van, visszatért a scrapbook őrület az életembe, így ha van egy kis időm, most azzal foglalkozom, itt az ehez tartozó blogom

És akkor néhány kép a szépségemről (ha nem baj, akkor a scrapes képeit rakom be ide)




2011. április 6., szerda

Tiszta selejtesek vagyunk?!

Ma nagyon felhúzták az agyamat...szokásos havi pofavizitre kellett mennünk a gyerekorvoshoz Petrával...annyira nem szoktam ezt várni, mert ilyenkor ott a védőnő is, de ez a legkevesebb volt most... Van egy kis előzménye a dolognak...elmentünk múlthéten Petrával a szemészetre, mert néha kicsit bandzsít a szemeivel, nem vészes, de sajnos az apukájának kicsi korában ebből volt elég baja, gondoltam előzzük meg a bajt...nos, az egész egy vicc volt...Petra ült az ölemben, vigyorgott...negyed órát voltunk bent max, abból 10 percet csak nevetgéltek Petrával, aztán letakarta a kezével a nő az egyik, majd a másik szemét is, majd olyan 40centiről egy lámpával megvilágította a kis szemét, és közölte, hogy nem bandzsa, majd egyévesen menjünk vissza, hogy szemüveget írjon fel neki...MIVAN???? ezt nem mondja komolyan, hogy ennyiből ő kitalálja ezt?! Úgyhogy ezen is jót puffogva itthon elmondtam az apájának, és megbeszéltük, hogy elvisszük majd valami maszek szemészhez a lányzót, mert ez nekem nem volt vizsgálat...ennyit én is tudtam volna csinálni... Nos, ezzel a lelettel és eredménnyel (a leletre annyi van írva, hogy semmi baja, kontroll, ha már önállóan jár) lementünk ma a háziorvoshoz, megmérték Petra súlyát, de már nyafi volt, hogy jaj, ugye nem pisilsz le, mert azt nem szeretném (védőnő), utána odaadtam a leletet, elmondtam mi volt, ők röhögtek egy jót, én már annyira nem...aztán megnézték Petrát, akit amikor felhúztak nem felült, hanem egyből felállt, na és innentől durrant el az agyam... Miért nem csak ül, miért ilyen hajlékony (?), mit eszik, miért szopizik még mindig, miért adok neki, amikor éhes, neki már csak 4 óránként lenne szabad ennie, és éjjel se kéne, hogy egyen, mert így túl sokat eszik, mirét nem kap minden nap főzeléket meg gyümölcsöt is (talán mert nem bírom vele megetetni!!!)ne foglalkozzak azzal, hogy a gyerek lehet ekcémás, ne csináljak vele semmit, a foga miatt hagy hisztizzen, meg hogy már a második étkezést kéne kiváltanom, de hogy még egyet se voltam képes, és Petra miért nem eszik meg iszik úgy, mint a többi baba, miért kell neki még mindig ennyit szopiznia, ne ültessem, mert akkor nem akar majd magától felülni (de még etetőszékbe se, mert előbb a talajon kell neki magátó?!...ez hülye)...szóval mondták a magukét, én meg inkább nem is kérdeztem mást, összekaptam a gyereket aztán jöttünk, amikor végeztek vele... úgy felhúzták az agyamat...legközelebb nem mondok el nekik semmit, csak amit hallani akarnak...nem mondom, hogy minden úgy jó, ahogy csinálom, de hogy miden szar legyen, az azért már sok... Nekünk (Petrának és nekem) ez így teljesen jó...nem alszik végig éjjeleket, de ez legyen az én bajom, és ha éjjel éhes, igenis megetetem, nem fogom hagyni egész éjel üvölteni emiatt... Majd megeszi a főzeléket meg gyümit, ha akarja, ha erőltetem, szerintem csak megutáltatom vele (aztán majd élete végéig cicizik :P ) Ha fáj a foga, igenis megvígasztalom, ez nem egy büntetés neki, amit hősiesen kéne viselnie...a bölcsességfog is baromira fáj, neki sem lehet kellemes, hogy folyamatosan nőnek a fogai... Ha ő ülni akar, majd ül, ha állni akar, akkor áll...nyilván nem hagyom órákig így, de nem fekhet egész nap... Szóval ezek alapján én elméletileg egy tök antianya vagyok, aki semmit nem csinál jól a gyerekével...de teszek rá nagy ívben...ameddig ilyen csudiszép, csupavigyor Kistündérem van, akit mindenki imád, és semmi olyan nincs, amitől égnek állna az ember haja, addig igenis a saját életriltmusunk szerint, a nekünk megfelelő módon fogunk élni, és Petra is ezt szokja, szokta meg... Rajtuk kívül egyébként ezzel még nem nagyon volt baja senkinek...sőt, volt, akinek meg pont ez tetszett a nevelésemben... A nagyokosok meg pukkadjanak meg...:P Ui.: Hamarosan töltök fel újabb képeket Petráról, de sajna lemerült a légzésfigyelőben az elem és gyorsan a fényképezőét kaptam ki, és még nem jutott eszembe pótolni azt...

2011. április 1., péntek

Luxuscikket vennék...

Bizony, merthogy manapság az alvás nálunk nagyonis annak számít...Persze minden az én kis Tündérem miatt van, meg a gonosz fogak miatt... Eleinte olyan jól haladtunk...jó, sosem volt az az egész este alvó baba, de 3-4 hónaposan esténként átlag egyszer keltünk, ha nagy baja volt kétszer... Nem panaszkodni akarok, vagy ilyesmi, mert az a helyzet, hogy elég jól bírom (vagy csak utolsó tartalékaimat merítem ki éppen)... Jelenleg így nézünk ki... Fürdés este 7-8 között, aztán kaja, hátha elalszik...nos ez általában vagy igen, vagy nem...ha alszik is, akkor legkésőbb fél10 felé már kukorékol, sír, magyaráz, mindegy, de láthatóan nem alszik...egy kis játék, ugribugri, hátha ő elfárad (mert én baromira), aztán valahogy 11 felé sikerül álomba kényszerítenem. nagy nehezen elalszom én is, de...fél12 és fél1 között tuti, hogy felébred...és onnantól max. 1,5 óra, amit alszik, úgyhogy a régi átlag 1 ébredés manapság jó, ha csak 3-4...néha eszik, néha csak sír, és nem lehet a szájához érni...fránya fogak... Aztán legkésőbb 7, de inkább fél 7 után már egyáltalán nem alszik vissza reggel... Ilyenkor mondja apája, hogy majd nappal aludjak, amikor Petra is...aha, nos az nem így megy...szerintem Petrának zéró alvásigénye van...a nappali alvásunk általában kimerül 2x bazihosszú 20 percig tartó alvásban...ezalatt én el se tudok aludni, annak meg nem látom értelmét, hogy elálmosodjak, aztán kelhessek, mert ő felébredt... Kicsit utánajártam azért a dolognak...és arra a cseppet sem bíztató dologra jöttem rá, hogy ha ez tőlünk öröklődik, akkor Petra 6 éves koráig nem fog aludni...ez pedig abból következik, hogy én 4 éves koromban aludtam először rendesen, drága párom viszont 8 éves koráig boldogította így a szüleit, ha ezt átlagolom, akkor már csak 5,5 évet kell így eltöltenem...aztán majd kezdhetem előröl a tesóval...:P

2011. március 28., hétfő

Petra a fotomodell...

Még március elején történt ez az eset, amikoris az én abszolúte manöken alkatú lánykám fotómodell lett...:) Na jó...viccet félretéve tényleg modellt állt, feküdt, aludt, mert egy nagyon kedves ismerősünk Dóri az egyik fórumról nemrég elkezdte a kreatív énjét babafotózással lekötni. Felajénlotta, hogy lefotózná a Tündérkémet, én pedig kapva kaptam az alkalmon... Így március elején eljött hozzánk Dóri a férjével, és elkészült a sok-sok kép... Petra szerintem (ismerve a kis akaratos lánykámat) egész jól viselte...a végére eléggé elfáradt, el is aludt, így alvóbaba képeink is lettek. Nagyon nagyon nagyon tetszenek az elkészült képek, és nem győzök hálálkodni Dórinak értük. Felteszek néhányat a kedvenceimből, a többit bal oldali oszlopban Petra feliratra kattintva lehet megtekinteni, Dóri munkáit pedig itt (és nagyon szívesen ajánlom mindenkinek, aki szeretne csodás képeket a babájáról): http://fotozunk.blogspot.com










2011. március 24., csütörtök

A spenót esete...avagy, apa sütit ebédel...és egyéb szösszenetek...

Gyakran mondják, hogy a kisbaba mit csinál? Eszik, alszik, pisil, kakil...utóbbiakból néha vannak balesetek is...
Hát, bizony akadnak...nem is olyan ritkán...

Úgy kezdődött, hogy az én drága Mazsatpannám megkóstolta a spenótot. Olyan kaját főztem, amibe az kellett, így hagytam ki neki, és benyomott belőle nem is olyan kis mennyiséget. Délután, amikor az apja hazaért, már éhes volt, megkért, hogy szedjek neki ebédet, én meg a kezébe nyomtam Petrát, hogy addig tegye tisztába, ameddig megmelegítem neki a kaját.
Pár perccel később hallom, hogy "fúúúúj", meg hogy "anya, csak nem spenótot evett a gyerek?"... :) ...és a hallottak alapján ez már át is ment rajta...:P
Ezzel még semmi baj nincs, mert hát apa nem először pelenkázta át...de amikor szegénykém leült ebédelni, és meglátta a spenótos ebédet, csak nézett rám kétségbeesett szemekkel, nem akart megbántani, de egy rakás spenótos babakaki után nem sok gusztusa maradt megenni...úgyhogy illedelmesen eltolta, hogy túl meleg, de tudtam én, mi a baja...:)
Még jó, hogy maradt a brownie-ból, amit előző nap sütöttem apának...így azt ebédelte tejecskével...

Ma reggel persze megint alkotott kicsi lányom...öltöztettem át pizsamából a nappali göncijébe, meg persze pelenkacsere...és az én csöppem azt az 1 ezred másodpercet kihasználva, amikor a pisis pelust kivettem alóla és becsúsztattam volna a tisztát sugárba pisilt egyet...nembaj (gondoltam én naívan), volt már ilyen, majd felitatom a pelenkázórol gyorsan...aham...a függönyt is eltalálta, és lefolyt a szekrényen, be az ajtó mögé, így az alsó polcon lévő ruháinak egy részét is eláztatta, valamint a lábamat és a szőnyeg egy részét (mi lett volna, ha fiú? akkor a szemközti falig ellőtte volna?)

Később (azaz olyan 20 perc elteltével, mert minek is maradhatna mondjuk egy órát a tiszta pelusban) nagy játékban voltunk, éppen ugrált a hasamon, arcomon, térdemen, éreztem, hogy kicsit jobban csúszik a popója, meg fura szagok terjengtek már, bevittem gyorsan pelenkázni, mielőtt még sikeresen szétkenem rajta a nagy játékban..és győzelem, meúszta a ruha (éppenhogy pár mm hiányzott csak), de erre mit csinál? talppal bele a kupac közepébe...
Úgy látszik ezek nagyon szórakoztatják őt is, mert általában hangosan nevet rajta...:)

De ha ez már úgyis ilyen kis carosra sikerült bejegyzés...úgy 1,5 hete hétvégén a reggeli szopi után apa kivitte a nappaliba Petrát, hogy egy kicsit alhassak még...nagyon jó volt, mert a kisasszony megint óránként ébred, úgyhogy lusta disznó voltam, és még pihiztem tovább...aztán egyszer félálomban látom, hogy apa átmászik rajtam, kivisz egy pelenkát, meg a popsitörlős dobozt...aludtam tovább (azt hittem hosszú perceket, de valójában csak kb. 1-et), amikoris hallom, hogy megengedik a zuhanyt...valami csörömpölést, nyekergést, és hogy apa motyog "ahh...ez nem fog menni egyedül"...
Na gondoltam kinézek, mi lehet (sokat még nem láttam, pedig nagyon dörzsölgettem a szememet)...Petra a kádban áll, apa fél kézzel tartja, a másikkal meg bénázik valamit a zuhany és a csap között, meg a vizet állítgatja...és hogy mi volt az extra? Petra deréktól lefelé tiszta kaki volt, meg már a kád is, meg apa ruhája...próbáltam valamit segíteni, de elsőre csak jól elröhögtem magam...valahogy nagy nehezen lezuhanyoztuk a kisasszonyt, meg kimostuk a kádat...apa gyorsan átöltözött, én meg megyek a játszós szőnyeg felé, ami megintcsak tiszta kaka mindenhol...a következő történt: apa jóhiszeműen tisztába akarta tenni, de Petra az egész éjjeli pisimennyiségre rányomott egy nagy adagot, ezt a pelus már nem bírta, és amikor apa kibontotta, kiszabadult egy része, majd megpróbálta letörölni popsitörlővel, de rájött, hogy így csak szétmaszatolja, inkább lezuhanyozza...felűröl levetkőztette, és felemlte, de a popsitörlő ráragadt a kis fenekére, ezért apa elkezdte rázni a gyereket, ennek következtében szanaszét fröcskölte maguk körül, plusz lefolyt a gyerek lábára is...

Na, mára befejeztem...ennyit az én kis kakisomról...azért imádom...:)

2011. március 16., szerda

Kicsi fehér gyöngyszemek...

Nos, valójában attól még kicsit messze vannak, de sok sírással töltött óra, alvatlanul átvészelt éjjel, és egy tubus Dentinox gél után mára végre áttörték magukat Petra alsó fogacskái...:)


Ez most legalább akkora öröm nekem, mintha karácsony lenne...már nagyon vártam...:)


De hogy az öröm ne tarthasson olyan sokáig, addig húzták ezek a drága alsó fogak, hogy behozták őket a felsők, és ott is megdagadt már az ínye...remélem az kevésbé viseli már meg, mint ezek...

2011. március 14., hétfő

Fél év, hét hónap...

Tudom, régen írtam, de nem keresek kifogásokat...lusta voltam, és inkább játszottam Petrával sokat...pedig annyi minden történt, le se tudok mindent írni...

Először is betöltöttük a fél évet (még február 19-én) egy hét múlva már a 7. hónapot is betölti.
Szinte napról napra változik a kis manófüle...hol a kinézete, hol a fejlődése...
Ami nem változik, hogy a szemünk fénye, és imádnivaló...nincs olyan perc, hogy ne akarnám agyonpuszilgatni...de ezt nem lehet egész nap, sokszor ezért csak nézem, hogy milyen gyönyörű és okos nagylányom van :)

De miket is tud vagy csinál...

Forgás...nagyon profin egy másodperc alatt hasravágja magát...de érdekes módon csak pár napja jött rá, hogy az megy visszafelé is, hiába tudta külön, külön mindkettőt, össze ritkán köti...de legalább lassan ez is meglesz...

Nagyon ügyesen nyomja ki magát, hosszú percekig támaszkodik, és nézelődik, magyaráz...
Mászni még nem tud, de ilyen fóka szerűben láthatatlanul helyzetváltoztatás működik már, mert leteszem valahova és fél perc múlva már nagyon nem ott, és totál nem úgy van, ahogy letettem (általába hanyatt teszem le, ebből azonnal hasra, és valahova már el is kúszott)
Tegnap óta láttam, hogy elkúszik hátrafelé a falig, megtámasztja a lábait, és felemeli a fenekét...igenám, de a térdét nem hajlítja be, így néha fejrebillen...hát majd ezt is megtanulja, szerintem pár nap, és rájön, hogy ez így nem a legszerencsésebb...

Magától nem tud még felülni, de ha leültetem úgy marad, csak néha megfeledkezik magáról és hanyattvágja magát újabb fejkoccanásokkal, bár a kiságyban ülve meg többnyire előre szokott vetődni, akkor meg a rácsot fejeli le.
Ahol legjobban szeret ücsörögni, az a Pamperses doboz, amibe sok pelus volt...egyik nap kiürült, gondoltam beleteszek játékokat, de viccből beleültette, hát fél-háromnegyed órát eljátszott benne, úgyhogy a doboz üres maradt, és nap közben néha abba játszik...nagyon élvezi...:)

Ha megfogja a kezem, akkor felhúzza magát ülésbe, majd tovább állásba, pár napja az ülés fázis már kimarad és egyből feláll, meg kézben is mindig csak állni akar. Esténként a kanapé támlájához szoktam állítani, és ott birizgálja a hangszórót, meg kiporolja a kanapét...közben persze sikongat, vigyorog, magyaráz. Nagyon szeret még lépegetni, persze fogjuk a kezét, de olyankor körbeszalad a mosoly/vigyor, kiabál, visít, néha ugrál is, és nagyon élvezi, hogy ő most sétál...néha elnézegeti a lábát, hogy az az övé, ide oda pakolgatja, aztán nézi közben, hogy mi is történik vele...de olyan pöttöm olyankor...:) Amikor fekszik vagy hasal a földön, akkor olyan nagynak tűnik...aztán rájön a sétálhatnék, és alig ér a térdéig az embernek, olyankor meg annyira pöttömke...:)

Nőni kezdett a haja is szerencsére, egyre több és több van, már hátul sem kopaszka, ahol eddig ki volt feküdve, a feje tetején van a legtöbb, ott gyakran mered az ég felé neki, hátul viszont kis göndörke már az a 1,5cm-es hajacska is :) gyakran megsimogatja a saját buksiját.

Fogunk továbbra sincs (sajnos)...azt mondta a védőnő, hogy valószínűleg nagyon erős az ínye, ezért olyan nehéz áttörnie...olyannyira, hogy valószínűleg a fölső kettő is megindult már...nagyon sanszos, hogy a 4 foga közel egyidőben szándékozik kibújni...
Ez persze meglehetősen fájdalmas szegénykémnek, múlthéten még ment vele a küzdés igen rendesen...2-3 hétig nyűglődött velük, de ugye eredménye még nemsok lett. Közben apájval lebetegedtek mindketten, hiába került minket apa, meg külön is aludtunk, egyik este 39,2 volt a láza a picúrnak, aztán ezzel elvoltunk 3-4 napig is...szerencsére ezen kívül más baja nem volt, de aludni nem akart...úgyhogy ezalatt a pár hét alatt fél-háromnegyed óránként felébredt éjjel...sokszor vissza se lehetett altatni, csak sírt keservesen, szopizni nem akart, merthogy a fogai is fájtak...én meg enyhe zombiüzemmódba működtem már...nem is volt olyan enyhe...egyik este (anyukám nálunk aludt, mert apája nem volt itthon) csak arra voltam képes, hogy Manócska a kezemben volt, ringattam, én meg közben csak sírtam csendben, ha nem néz rám anyukám talán észre sem veszi, hogy potyognak a könnyeim...akkor elzavart aludni, és ringatta ő a picúrt pár órát, akkor aludtam egy kicsit...
De szerencsére elmúlt ez az időszak, most már megint csak 1-2X ébred fel egy este alatt, gyors szopi és alszik. Olyan fél7-7 körül ébred fel, és akkor már nem is alszik vissza.
A nap közbeni alvása továbbra is elenyésző...20 perc, fél órákat alszik max, talán 2-3 alkalommal egy nap...meg persze este...ettől függetlenül van időm mindenre, eljátszik magában is, ha meg nagyon nem, akkor jön velem oda, ahol vagyok...
Újabban ha látja, hogy megyek az ajtó felé, azonnal elsírja magát, aztán pár másodperc múlva rájön, hogy anya nem ment el, és abba is hagyja, de azért neki jeleznie kell, hogy nehogy itthagyjam ám...:)

Kezével is napról napra ügyesebb, már forgatja a játékokon a gömböt, egymáshoz ütögeti a dolgokat, tök ügyesen használja a kis babafogkeféjét is (egyszer se nyomta le a torkán még), de a kis hegyes ujjaival úgy csíp, hogy néha sikítozni tudnék...és látszik rajta, hogy tetszik neki, mert vigyorog, olyan kis huncut-gonosz vigyor van olyankor...rászólok, meg elveszem a kezét, de azért is tovább csinálja, és röhög hozzá.

Idegenekkel (azaz aki nem anya vagy apa) mostanában kicsit távolságtartóbb lett, már nincs azonnali vigyor, előbb jól megnézi magának, aztán eldönti, hogy akar-e neki vigyorogni, általában persze igen...:)

Állandóan jár a szája...mindenféle halandzsát mond: dej-dej-dej, taj-taj-taj, apa, baba, papa...eddig egyszer volt, hogy mintha direkt akart volna valamit ondani...az apja ölében ült, ránézett, és azt mondta, hogy papa, de még a hangja is kicsit más volt, mint a magyarázása közben, ilyen azóta sem fordult elő...és a sutyorgása is megmaradt neki...:) A nyelvével szokott csettinteni, meg cuppog, és úgy mustrál végig mindent és mindenkit...

A tv továbbra is egy bűvös dolog...pl. enni nagyon jó dolog Eperke és barátai alatt...de amikor szopizik, és meghallja, a reklámokat, némelyiknél neki okvetlenül fontos odanéznie, különben élete híréről maradna le...ezalatt olyan fontos dolgokat kell érteni, mint pl.: borotvareklám, hüvelygomba, mosogatószer, és csupa olyan dolog, amire egy ilyen kicsi babának "feltétlenül szüksége van" :)

A tükörképével továbbra is nagyon nagyon jóban van...mostanában már simogatja is néha, és ha megpuszilom, akkor megnézi a tükörben, aztán rámnéz, hogy anya, ott is megpusziltad a babát, meg engem is...(néha olyan nagyon látni az arcán, mit akar)

Evés...hát legnagyobb részben még mindig anyatejet eszik...hiába próbálom rászoktatni, hogy legalább napi egyszer egyen szilárdat, nem igazán akarja...hacsak nem sütőtök, mert abból sohasem elég...a régebbi ételekhez jött még krumpli, paradicsom, meg ugye a sütőtök, a nagy kedvenc, fehérrépa, cukkini, utóbbit nagyon nem szereti...evett már velünk levest (amúgy se szoktam agyon fűszerezni, mert az apja nem szereti úgy az ételeket, max. egy kis só, aztán majd én magamnak utólag ízesítem, ha akarom...úgyhogy levest már velünk eszik, persze pép formájában)

És végül átléptük a 8kg-ot is...hosszt nem mértem, majd jövőhéten, de nagy...ezt mondjuk legnagyobb részben a derekamon érzem, mert az napról napra jobban kivan, pedig nincs olyan sokat kézben...terhesen is recsegtem-ropogtam rendesen, amióta meg egyre nehezebb, megint elkezdett recsegni, de most már fáj is eléggé...persze nem érdekel, ha a picúromról van szó...ha kell, kettétört derékkal is felveszem babusgatni...:) Az is igaz, hogy többet fogytam vissza, mint amennyit felszedtem terhesség alatt, de majdcsak hozzáerősödöm :)

Szóval nagyjából ezek voltak az elmúlt kb. 2 hónapban...az én kis csodababám ilyen gyorsan nő...kis drága tündérke :)

2011. január 20., csütörtök

5. hónap és újabb videók...

Petrám tegnap volt 5 hónapos...továbbra is...hú, de gyorsan nő...de ettől nem fog lelassulni jobban a dolog. Anyukámtól hallottam mindig, hogy ahogy nő az ember egyre gyorsabban megy az idő, de ha gyereke van, akkor úgy elrepülnek az évek...és nagyon igaza volt...időben tényleg nemrég szültem még csak meg ezt a kis manócskát, és már közeledünk a fél évhez, mindjárt itt a nyár, és ünnepelhetjük az első szülinapot is...
Nagyon jó látni, hogyan fejlődik nap mint nap, de azért szomorú is, hogy indez ilyen gyorsan történik...ugyan ő mindig az én kicsibabám lesz, de fizikailag ebből sajna elég hamar ki fog nőni...

No, de a lényeg, ugye, hogy már 5 hónapos. Szegényke ennek "örömére" tegnap kapott egy kis szurikát is, de most ha minden igaz, novemberig nem fog kapni semmit már.
Meg is méricskélték, ahogy mindig szokták.
A súlya 7160gr, a hossza megint eltér, nagyon az én mérésemtől. Védőnő szerint 65cm, szerintem 72cm. De mindegy, jó nagy és kész (bár ha 65cm lenne, akkor szerintem a 74-es ruhákat nem kellett volna még befognom...mindegy, ez ezek szerint még nagyon nem hasonlít, de ki se volt teljesen nyújtva a lába, amikor mérte...)

Napról napra ügyesebb már. A kezét nagyon ügyesen használja, de a bal kezével még ügyesebb, mint a jobbal. Ha megfog valamit, ügyesen átteszi a másik kezébe, forgatja, de a cél olyan 98%-ban a szája, mindent beletesz, legyen az az ujja vagy játék, mostanában a nagy kedvence anya karkötője, az van neki felakasztva, hát imádja rágni...:)
Forgás most már mindkét irányba megy neki, a hátról hasra forgást ráadásul pont tegnap csinálta először teljesen magától. Néha még beszorul maga alá a keze, de néha kiszabadítja, és olyankor csöndesen elbogarászik. Alapvetően viszont kis lusti. Tud forogni, de nem mindig akar, gyakran inkább csak leteszi a buksiját, és elalszik, vagy elsírja magát, ahelyett, hogy visszafordulna. Tőlünk is elvesz mindent, ha meglátja a kezünkben, olyankor kinyújtja mindkét kezét, és hadonászik, meg nyög, hogy adjuk neki oda. Sőt, a kisbarátnőjétől is elvett minden játékot, amit szegényke megfogott, persze Petrát amúgy nem érdekelte efgyik sem.

Fogacska továbbra is csak a látóhatáron van, alul mindkettő közel van, már csak át kéne jönnie, de nem akar, ezért néha van egy-egy nyűgösebb délutánunk, olyankor rág valamit, és közben nagyon keservesen kiabál, ha ölbe veszek, akkor meg sírdogál, és szopizza az ujjamat.
Továbbra is anyatejet kap,de már kb. 1 hónapja elkezdtünk kóstolgatni. Amiket eddig evett: alma, banán, répa, barack. Az alma magában annyira nem tetszik neki, de banánosan már a nagy kedvence. Ügyesen megeszi a répát is, viszont a barack valamiért nem jön be neki, úgyhogy azzal várunk. Nem kap sokat, naponta kb. fél vagy 1/3-ad üvegnyi pépet eszik meg valamikor két szopi között. De már nagyon ügyesen nyitja a száját, és a kisujjamat fogja, azzal húzkodja a kanalat a szájához.

Rengeteget mosolyog, szinte mindig...amikor meglát valakit, azonnal fülig szalad a szája vagy hangosan elkezd nevetni...eddig mondtam, hogy jaj, hát ő mindig mosolyog, de rájöttem, hogy nem rontom el az emberek örömét, had higgyék, hogy csak rájuk mosolygott. A doktornéni is mondta tegnap, hogy ilyen vidám babát még nem látott...:) Sokat huncutkodik is, főleg az apjával, rávigyorog, aztán gyorsan elbújik a vállam mögé, vagy a párnák közé, és a szeme sarkából figyeli az apját :)

Egyre többet "magyaráz" is...nagyon megy a baba meg apa, de egyiket se tudatosan használja még. Eddig volt ble-ble, abból lett bla-bla, és mára már ba-ba lett belőle. Az apa mellékesen van pár napja, de még mindenre mondja. Ezen kívül kiabál, sikítozik, hörög :) , és néha sutyorog is (szerintem ezt se direkt, bár észrevettem, hogy leginkább éjjel, amikor én is sutyorgok csak neki, olyankor ő is...lehet, hogy ez mégis tudatos lenne már?!)

Nagyon szeret tv-t nézni (jöhetnek a kövek), főleg a reklámokat...ilyenkor néha szopi közben is odakapkodja a fejét, nehogy valami fontosról lemaradjon. de leginkább meséket nézünk nap közben...
Tv-től függetlenül is gyakran viselkedik úgy mintha neki baromira fontos dolga lenne, pl. szoktunk együtt takarítani, olyankor ugye fél kézzel pakolok, mert a másikban sózsák kisasszony van, ő meg forog körbe, és sóhajtozik nagyokat...néha főz is velem, olyankor a babakocsiban ül a konyha végében, és játszik, ameddig én csinálom a dolgomat.
Imádja a tükörképét is, mindig fogdossa, nyalogatja, ha dühös, akkor csapkodja is...így atükör szinte mindig maszatos...

Alvása...nap közben még mindig ritkábban alszik, egész nap összesen kb. 2-2,5 órát, ez oszlik el nap közben...mostanában este fürdés után szokta elnyomni az álom, de emiatt viszont olyan 4-5 óra felé felkel már, és játszik az ágyikójában, addigra már nem fáradt. Általában egyszer eszik még éjjel, a korai elalvása miatt ez úgy éjfél és 3 között szokott lenni.

Azt hiszem enyi most, amit le tudok írni, van ami újdonsága, van ami stagnál...de az biztos, hogy egy imádnivaló kis Tündérke, a szemünk fénye...:)

És itt van még tegnapról két kiabálós videója...:)



2011. január 12., szerda

2011. január 3., hétfő

Karácsony és Szilveszter

Ez is eljött végre, Petra első karácsonya...de úgy lett, ahogy gondoltam, nem sokat értett belőle, hogy is értette volna, még csak 4 hónapos volt. Csak azt látta szegénykém, hogy: anya csak etetéskor jön, apa pakol, valami nagy zöld izét pakolnak meg mindeféle csillogóval, és néha odavisznek, hogy megnézzem, de engem nem érdekelt...

Azért mégiscsak jó volt, mert az első igazi kiscsaládi karácsonyunk volt :)
Petra délutánra nagyon csinin fel lett öltöztetve, apájával mi is csinibe vágtuk magunkat, aztán amikor már majdnem elkészült a karácsonyi kaja, jött az ajándékozás, jött a csilingelés, és mi csak adtuk manócskának az ajándékait. kapott tőlünk 2 kabátot, csilivili piros kiscipőt, fogápoló nyuszit, meg bodyt is hozzá való cipővel.

Neki mondjuk a legjobban természetesen a csomagolópapírok tetszettek, de aztán megette a cipőjét, és a nyuszit is bőszen tömködte a szájába, ameddig mi ettünk :)

Másnap átmentünk apája szüleihez, ott is kapott rengeteg ajándékot: FP Csigát, amibe mindefélét bele lehet pakolni, FP pakolós (ilyen egymásba rakható félgömbök, nemtudom mi a neve), Kelj fel kacsát (nagyon jópofa hangja van), 5 mesekönyvet (ilyen népmese sorozatot), meg nagyija kötött neki egy nagyon édes szettet, kisszoknya meg hozzá való felsőcske, mentazöld, nagyon jól áll neki, édes benne. Nagybátyóéktól kapott nadrágokat (azt kértem neki). Később átmentünk a szüleimhez, ott volt Petra dédije is, és ot is kapott jó sokmindent: a szüleimtől kapott FP tanulókutyust, meg egy jó nagy és meleg hálózsákot, a dédijétől kapott egy nagy párnát, (hercegnőset), a keresztszüleimtől meg egy nagyon jópofa nagy mikulást. Később meglátogattuk még az ükmamiját, aki nagyon örült Petrának, aztán visszamentünk apája szüleihez, mert jött még sok családtag, tőlük is kapott játékot meg pénzt. De már eléggé elfáradt addigra, úgyhogy nem maradtunk bulizni, hazajöttünk, merthogy 26-án is mentünk, és ez volt Petra első nagyobb útja, Tápiószőlősre mentünk a nagyszüleimhez (Ceglédtől nem messze)...egész jól bírta az utat, csak a végére lett egy kicsit nyűgösebb. Persze kis sztár volt, odavoltak az unokatesóim is érte...kapott nagon csini pulcsit, meg egy Majmot, amit azóta is állandóan ölelget...igaz ezt magának választotta, nagyim adott pénzt, hogy abból vegyünk valamit Petrának, és a kisasszony ezt választotta, aztán ott kapta csak meg...

Szóval összességében a karácsony jól sikerült nagyon...de jövőre, amikor már többet ért ő is a dologból, biztos jobb lesz még...

Szilveszterrel mindjárt folytatom...

4 hós...már ugyan elmúlt...:)

Nos, kicsit megkésve kerül be ez a jelentés a kismanóról, merthogy már gőzerővel tartunk az 5. hónap felé, de azért ezzel mégiscsak tartozom:

Szóval 19-én Petra 4 hónapos lett. Előtte 15-én voltunk szurira, megint kettőt kapott. Ettől most sírt nagyon, mondta a gyerekorvos is, hogy valószínűleg nagyon csípős lehet, mert minden baba keservesen sír tőle...Petra is persze, most nehezebb is volt megnyugtatni, és nem is jópofizott utána senkivel. Hazahoztam, és aludt egy nagyot. Láza nem lett akkor, de olyan 1-1,5 héttel később 38-38,5 lett, azt csillapítgattuk két napig, aztán helyrejött.
16-án vissza kellett mennünk az ortopédiára csípőkontrollra. Aggódtam kicsit, mert nem igazán lehetett betartani azt, hogy minden pelenkázásnál pár percig tornáztassuk a lábát, na meg Petra se díjazta, hogy naponta többször spárgába erőltetjük a lábacskáit, úgyhogy amikor eszünkbe jutott, akkor csináltuk neki, de minden rendben volt, már a lábfejével sem pipál, csak ha ő akarja, de eddig a lábfeje is úgy állt. legközelebb akkor kell visszamennünk, ha már önállóan tud járni.
A dokinál megint voltak méricskélések (a hossz most lemaradt, de az nekem úgysem mérvadó, én mértem meg itthon):
6510gr, 68-69cm
Ügyesen tartja magát ülésben, és állandóan fel akar állni, dokinéni kezében is elkezdte kinyomni magát állásba
Hasról a hátára fordul, próbál a kezével hasonfekve tárgyakért nyúlni (és állandóan kapargatja a pelenkázón a figurákat, meg nyalogatja őket, amikor ott van hason)

Még midnig szopizik, de most már megkóstolta az almát (a leve nem jött be neki, de a pürét szereti) és a banánt, ez utóbbit imádja, és kikéri magának, ha nem kap többet, tömi magába ezerrel :) még nem szopi helyett kapja, hanem két szopi között, naponta olyan 1/3-1/2 üveggel, attól függ milyen kedve van. Most legközelebb a barackot kóstoljuk meg, lé formában már kapott, az ízlett neki, kíváncsi leszek a pürére is.

Az alvása változatlan, azaz még mindig nem alussza át az éjszakát, egyszer legalább felébred, néha kétszer is. Az elmúlt hetekben viszont valamiért "megőrült" és kb. kétóránként szopizott, ugyanezt majnem napközben is csinálta, úgyhogy az étkezései nemhogy ritkultak, hanem egyre több lett, és nem evett keveseket, 150-220 között általában, nem értettem miért...(mára visszaállt a normál rend alvásban és kajában is)

Egyre többet beszélget, magyaráz, hol nekünk, hol a játékainak. Ugyan ez nem 4 hós dolog, de tegnap rájött, hogy milyen jó dolog sikítozni, és este ezt vagy 2 órán át csinálta, meg persze azótais egész délelőtt...:) Imád csókolózni a játékokkal, de persze minden mást is azonnal a szájába vesz, merthogy a fogacskák egyre közelebb vannak, az alsó kettő már nagyon látszik, de még nem törtek át.

Amúgy meg továbbra is vigyorog, nevetgél, imád játszani, szereti a mondókákat, énekeket.

Képeket baloldalon a Petra felirat alatt továbbra is frissítem a kismanóról :)