2010. december 11., szombat

Tündérbaba

Petra egy kis tündér...és ezt tényleg nem elfogultságból mondom...na jó, biztos azért is, de akkoris az...
Nem lehet nem nézni, nem ölelgetni, nem puszilni, mert ha nem tehetném, abba tuti belepusztulnék...

És a jelek szerint ezt ő is nagyon szereti...
Egyre többször szeretne csak úgy bújni...simogatja az arcunkat, és egyáltalán, élvezi, ha vele vagyunk...

Már korábban is volt, hogy kacarászott, de néhány napja szuper délutánunk volt...az ölemben álldogált, és tánciztunk (merthogy a zenét imádja hallgatni)...nos, Petrám vagy fél órán át megállás nélkül kacagott...én meg persze ezen, ahogy ő kacarászik, néha ettől még jobban rákezdett...olyan jól szórakoztunk...és úgy elfáradt benne a kis drágám, hogy utána el is aludt, de még álmában is mosolygott...annyira édes...:) Azóta szerencsére már többször is láttam/hallottam tőle ezt a mutatványát :)

És továbbra is nagyon-nagyon gyorsan nő...hihetetlen...
Az, hogy milyen ruha jó rá...hát már azt hiszem írtam korábban, hogy 68-as ruhákat hord, de egy alap"probléma" van...a kis dundi pociján feszül minden, úgyhogy már ezt is néznem kell, hogy mi milyen széles, és ha az jó, akkor még ott a kis husi keze/karja, ami nem fér bele akármilyen ruha ujjába...de ez legyen a legnagyobb bajunk...így, ilyen kis husin is a legédesebb lányka a világon...:)

Most egy kicsit betegeskedik szegénykém...kicsit taknyi, meg köhécsel, utána mindig mondom neki, hogy nem szabad betegeskedni, ő meg vigyorog...olyan "jólvan anya, nem leszek beteg, ne aggódj" arcocskával...hihetetlen, mennyire féltem, pedig nem is annyira vészes...
Azért remélem hamar helyrejön, mert jövőhéten megyünk a 4 hós oltásokra, és nem szeretném, ha emiatt baja lenne...

Na, meg remélem kiderül, miért is nem ehetek/ihatok én tejet, tejes dolgokat...korábban volt egy kis fura kakija, amire azt mondta a dokinéni, hogy véres, és hogy valószínűleg a tejet nem bírja megemészteni...nos jelentem, betartom a diétát (bár azóta még nem sikerült jóllaknom egyszersem, de ez van, érte mindent), ha akkor sem lesz okosabb, akkor megkapja a kakis peluskát, aztán tenyésszék ki nekem rendesen, hogy laktózérzékeny, vagy tényleg az megemésztéssel van baja, mert nem mindegy, hogy anya éhezik vagy nem...nem akarom, hogy emiatt baj legyen a tejemmel...

Most alszik az én kis édes tündérkém...olyan imádnivaló...és képek róla folymatosan frissítve továbbra is a Petra felirat alatt :)

2010. december 2., csütörtök

Az álommanók nyaralnak...

Néhány héttel ezelőtt Petra teljesen jól elvolt éjjel, általában legkorábban 5-6 körül ébredt csak fel...
Aztán jött ez a hideg idő és - bár nem akarom a havazásra fogni feltétlenül - azóta min. kétszer felébred éjszaka...a mai este meg rekordot döntött a drágám, 1,5-2 óránként fenn volt...és enni is akart...

Először csak hallom, hogy mocorog, meg pakolja magát az ágyban ide-oda...aztán hallom, hogy cuppog (ilyenkor van ujjszopi), majd rákezd az éneklésre...nagyon édes...na akkor már felkelek, mert utána jön a sírás, és nem akarom, hogy felhúzza magát, mert akkor nem alszik vissza...
Az ágya fölé hajolok, és hatamasat vigyorog vagy nevet rám...lehet egy ilyen kis tündérkére haragudni?! Hát én nem tudok...gyorsan kiveszem, jól betakarózunk az ölemben, eszik, aztán be is alszik pár perc alatt...ott szuszog, és még akkor is mosolyog...nem tudok ám betelni vele, milyen édes kislányunk van! :)

2010. december 1., szerda

Forgás, forgás, forgás...

Nagyon nagyon boldog voltam...tegnapelőtt este petra úgy döntöt, hogy megelégelte a "büntiket" (ha rosszalkodott, vagy nem hagyta abba a hisztit, hasra fordítottuk, úgy sírt még egy ideig, de aztán elhallgatott vagy elaludt)

Fürdetés után éppen krémeztem be, mert kicsit száraz a bőre, úgyhogy kenni kell minden nap testápolóval, amikoris egyszercsak az én kislányom a karját behúzta maga alá - ezt eddig nem csinálta, nem jött rá, hogy ez hátráltatja a forgásban - és szépen lassan először az oldalára fordult, aztán átgurult a hátára...:)
Úgy megörültem neki, jól megpuszilgattam, kiabáltam az apjának, és visszatettem hasra, reméltem, hogy nem egyedi volt az eset...de aztán apának is megcsinálta, és még vagy 6X...úgyhogy nem véletlen átfordulás volt részéről...:)
Nagyon büszkák voltunk ám rá, sok sok puszit kapott, meg jól meg is ölelgettük, merthát a mi nagylányunk már ilyen ügyes...:)
Másnap reggel is letettem az ágyunkra, és a jobb oldaláról minden takarót elraktam, hogy foroghasson, merthogy csak jobbra csinálta eddig...naná, hogy most balra fordult, csak ott már az ágy vége volt, úgyhogy anyája kezébe gurult bele...persze akkor is jól megpuszilgattam...:)
Na ne mintha nem puszilgatnám ám állandóan amúgy is, de ilyenkor extrát is kap...:)

Persze néha megunja, és nem forog, hanem elsírja magát, ilyenkor nem erőltetem neki, úgyis megy már...

A másik forgás (hátról hasra) még nem megy, még csak az oldalára fordul el, tovább nem, de nem is bánom, még van rá rengeteg ideje az én ügyes nagylányomnak...:)