2010. november 30., kedd

3. hónap ...

Bizony, bizony, merthogy már betöltöttük azt is november 19-én. (ezer bocs, hogy ilyen rég nem jelentettem semmit Petráról)

Kezdődött azzal, hogy 17-én vinnem kellett oltásra, így megkapta a második Dipertét és a Meningitec-et is...megint tartottam a láztól, de azon kívül, hogy nekem is meg apájának is mutogatta a bibis lábát, semmi baja nem volt tőle, sőt...a nagyszülei utána kb. egy órával eljöttek meglátogatni, és vígan elvolt velük, visítozott, nevetgélt, huncutkodott, mintha nem is kapott volna oltást...

Amúgy meg mi történt a 3. hónapban...nos

A fejét egyre jobban tartotta hasonfekve is, és hosszú percekig nézelődött, azért néha elfáradt, olyankor lepihent, vagy éppen üvölteni kezdett, hogy mostmáraztáneléglegyen, de nem kínoztam ezzel olyan sokat, csak hébe-hóba átforgattam...

Egyre ügyesebben fogja meg a dolgokat, gyakran már meg is tudta fogni azt, amit akart, és nem csak úgy véletlen hadonászásból került a kezébe...

A hiszti is kiütközik ám néha rajta...imádja felfújni a kis pofiját...és olyan szemrehányóan tud nézni, hogy na tessék, nem vettél fel, most így nézek rád, vagy éppen forog körbe a fejével, hogy most mi lehet az, amitől elsírhatnám magam...hát elég gyakran talál is "kötekedni valót", de ez van...

Elkezdett kacarászni is, olyan igazi babanevetéssel, de érdekes módon olyan helyzetekbe produkálja, amiről nem gondolná az ember...hiába csikizem én (merthogy tök csikis), azzal nem sokat érek, de pl. amikor fürdés előtt lehúzom a fejéről a body-t, már közben nevet, még nem is látni az arcát, csak hallom a rötyögést...

Hízni is szépen hízott és nőtt, elértük már a 6Kg-ot, és hosszra is szépen gyrapodott...na itt szerintem soha nem lesz egyetértés a védőnői és a saját (a'la kórházi) mérés között, merthogy védőnő szerint 60cm, szerintem meg 66...ami azért elég nagy különbség, de van egy döntő tényező...kinőttük a 62-es garnitúrát is és már 68-as ruhákat hordunk...szóval kérdem én, ha 60cm lenne, akkor miért kicsik rá a 62-es ruhák?! és igen...a győztes anya mérőszalagja...:P

Rengeteget gagyarászik, sikítozik, "beszélget"...éjszaka is gyakran azt hallgatjuk az apjával, hogy "énekel"...olyan édes kis angyali hangocskája van...meg lehet zabálni, de szokott még sikítozni is éjjelente, meg rászól apára, ha horkol...

Mindent betöm a szájába...szerintem nincs olyan takarója, amit még részben vagy egészban ne fogyasztott volna el, vagy játékot, vagy bármit, ami a keze ügyébe akad...és mindez rengeteg rengeteg nyállal társul...ami védőnő szerint is a fogzás előjele, de azért nem siettetjük továbbra sem ezt a dolgot...:)

Szóval összességében szerintem gyönyörűen fejlődik a kis lurkónk, és továbbra is egy imádnivaló kistündér...:)