2010. október 22., péntek

Képek a Manócskáról

Azt elfelejtettem az előző bejegyzésben megemlíteni, hogy Petráról, remélhetőleg állandóan bővülő fotóalbum megtekinthető a blog jobb oszlopában feltüntetett Petra feliratra kattintva (mert nem mindig sikerül ide annyit feltöltenem, amennyit szeretnék, ott meg fent van minden)

2010. október 20., szerda

2. hónap

Tényleg nemrég született...és már 2 hónapos...totál közhely már, de úgy repül az idő...
Amikor valami hóforduló vagy ilyesmi van (na ja, évforduló még nem lehetett...:P ) mindig eszembejut, ha az órára nézek, hogy most mentünk be a kórházba x héttel vagy hónappal ezelőtt, most már ennyire vagy annyira fátjt, most már megszületett...
Nekem akkora nagy élmény volt a szülés...remélem a következő is ilyen lesz majd egyszer...

És hogy mi is történt ebben a hónapban...
Először is rengeteget játszottunk...ez elég sokszor van egy nap, kb. mindig amikor nem alszik vagy eszik...mondok neki mondókákat (pl. öltözés közben is, így már tudja, hogy most akkor a kezét dugom be a ruha ujjába, bár öltözni továbbra is utál) vagy csak úgy magyarázok neki, hogy milyen aranyos, meg mit csinálunk, mi történik, ő meg úgy csinál, mintha tudná miről beszélek (amúgy lehet hogy tudja, és közben magában arra gondol: na, ez a hülye megint össze-vissza beszél itt nekem)...és látom rajta, hogy ő is nagyon mondaná...aztán néha rázendít és akkor elkezd ő is magyarázni a maga módján...:)

Erősködik is nagyon...vízszintesen kézben egyáltalán nem hajlandó megmaradni, még aludni sem, csak függőlegesen, és muszáj neki nézelődni, átvizslatni mindent, hogy mi hol van éppen...éjjel is nézelődik tovább, bár nem tudom, hogy mit lát a sötétben, és nagyon ügyesen percekig tartja magát...
Fekve még nem megy annyi ideig, de ott is elnézelődik, kitölja magát...
Imádja a tükörben is nézni magát (jól össze is van taperolva apró kis kéznyomokkal) és nagyokat vigyorog magára...:)

Hanyatt fekve elforog már oldalra, de hasra még nem fordul át (szerencsére)...

A kezével beletalál a szájába és szopizza a hüvelykujját ezerrel...meg újabban a mi ujjunkat is szopogatja, cumit kiköpi, úgyhogy azt el is raktam már...
Ezen kívül püföli a játékokat, bár azokat még nem találja el olyan ügyesen, mint a száját.
Próbálja az arcunkat is megfogni, ez néha simogatás, de néha sikerül úgy odacsapnia...:)

Nagyon sokat mosolyog a kismanó...szinte mindenkire...már huncutkodik is gyakran, és néha mintha nevető hangot adna...édes pofa nagyon reggel is felkel, és egy hatalmas vigyort kapok tőle...:)

Ma egyébként megejtettünk egy dokinéni látogatást is...szegénykém kapott szurikat...eléggé tartottam tőle (nem nagyon akarok én popsiban lázat mérni, meg kúpozgatni), de eddig úgy fest, hogy minden rendben lesz...az én vigyorom most is mosolygott, vigyorgott mindenkire a rendelőben, csak a szuriknál tört el nagyon a mécses, konkrétan sakálüvöltést vágott le egy kis lila ábrázattal...de aztán hamar elmúlt, megnyugodott anyánál és huncutkodott meg játszott tovább a védőnővel...

Meg is mérték megint, bár most elvileg nem kellett volna...nos 5450gramm és egyikféle mérés szerint 57,5cm...nos ez azért fura, mert máshogy mérték a kórházban, és máshogy a védőnő...úgyhogy ezek alapján:

Született: 3610gr 56cm
1 hósan: 4360gr 53,5cm védőnő szerint, kórházi méréssel 60cm
2 hósan: 5450gr 57,5cm vn, 64cm k

Ebből is látható, hogy 56-os ruhánk már nincs (vagy csak olyan, amit elszámoztak) már egy ideje a 62-es ruhákat horjuk, és abból is van néhány ami már éppenhogy jó csak...

Szóval nő a lányzóm ezerrel, de nem bánom, csak a csuklóm...azon nőtt megint egy szép kis ínhüvelygyulladásos dudor, de a fene bánja, van egy gyönyörű ámbár sózsák babám...:)

2010. október 8., péntek

"Ordenáré" Oroszlán(y)kám










És hogy miért ez a cím...baromi egyszerű...mert az én imádnivaló, és gyönyörűséges kislányomra mindkettő elmondható...:P
Miért "ordenáré"? na jó, lehet ez erős szó...de amióta rájött, hogy nem csak kailni tud, azóta állandóan durrog a feneke...néha ezen ő baromi jókat szórakozik, hatalmasakat vigyorog utána...persze előtte jön a nyögés, meg a nyomás...én meg ilyedten nézem a pelenkázón a fejét, amikor épp átpelenkázás közben csinálja ezt, hogy most kilő rám egy adagot, és öltözhetünk át mindketten, vagy csak pukika lesz...szerencsére az utóbbi sűrűbben van, de ettől függetlenül hetente többször kell a kisasszonyt teljes ruhacserével büntetnem...ugyanis utál öltözni, de hát nyakig szarosan mégsem maradhat...
Valamelyik nap is itt volt nálunk egy tvtársaság emberkéje szerződést kötni, manócska a kezemben volt, és gyakorlatilag végig kakilta (ez enyhe kifejezés)/pukizta az egészet...már nem tudtam vele mit csinálni, úgy rotyogott a popója, és lassacskán éreztem, hogy nedvesedik át a háta, majd be is barnult a ruhácska...:P
Ami annyira nem gáz...nekem...már tök kakiimmunis vagyok, de egy idegennek csak furi...ahogy azt hallja folyamatosan, mintha tejszínhabot nyomnának ki egy flakonból...de aranyosan annyit mondott...ne aggódjon, egy kisbabával ez együtt jár...

Valamiért azt vettem észre, hogy a gyerkőc a gusztustalanabb szavakra jobban bukik, mert nem csak azon röhög, amikor kimondom, hogy cici, mert nagy kedvence még a puki, kaki, bibi, buki (bukás) és hasonló szavak...jobban örül ezeknek, mint nekem a reggeli ébredés után...pedig én is szoktam ám tőle hatalmas vigyort kapni, de úgy látszik, eltörpülök ezek mellett...:)

Ma azon nevetgélt vagy fél órát, hogy kinyújtom rá a nyelvemet, meg fura hangokat adok ki...és végre először hangot is adott nevetés közben...még nem az igazi kacaj, de nevetés volt...:)

És az oroszlán(y)ka...nos, ő az oroszlán csillagjegyében született...amit a babanaplójában olvastam erre vonatkozóan, hogy milyen is az oroszlán (idealista, romantikus, becsületes és hűséges) még nem igazán vélem felfedezni rajta...ezektől a fogalmaktól még messze van, azt se tudja mi ez...de van jó pár rokonom, aki szintén ilyen csillagzat alatt jött a világra, és belőlük kiindulva eszembe jut, hogy az én kislányom is veszettül akaratos, makacs, és imád dirigálni...a maga módján persze...ha már itt tartunk, a kínai horoszkópja jobban illik rá, aszerint tigris (nahát, mégegy macskaféleség - bátor, született vezéregyéniség, szenvedélyes és független), bár ott meg akkor én vagyok félrecsúszva, mert én is az vagyok...

Nem sír sokat, de tud ám követelőzni...látom a fején, amikor sír, hogy ez most az anya azonnal vegyél fel, mert szilvára üvöltöm a fejem, és addig nem veszek levegőt...ezt előszeretettel alkalmazza nálam fenyítőeszköznek, én persze kétségbeesetten felkapom a gyereket, mert a kis lüke tényleg lilára változik, és úgy üvölt, hogy nem vesz levegőt...szopi közben is eljátssza néha...nekemesik mohón - persze levegőt elfelejt venni, és fuldokolni kezd - elveszem tőle addig a cicit, ameddig helyre nem jön, majd dühödten sírni kezd meg püfölni engem, amiért galád módon elvettem tőle a kaját...és utána végig szemrehányó tekintettel néz fel rám...nem viccelek, Gábor is látta, ahogy néz...

Mostanában a csipkedés is egyre nagyobb mánia nála...állandóan csipked engem...hol a nyakam, hol a cicit szopi közben, de nem olyan kis óvatosan...valamelyik nap is pont a kezemben volt, és úgy belecsípett a hónaljamba, majdnem sikerült eldobnom a gyereket...az apja persze jól kiröhögött, de majd megnézem én, ha őt fogja így megcsípni...

Persze tud ő nagyon aranyos is lenni, sőt...így másfél hónaposan szerintem tök jól áll a mit csinálok már listájával...a mosoly az alap nála, ha nem sír éppen, akkor odaplasztikázzák az arcára...

Gyakran cuppog a nyelvével, mintha a lovakat hívná...lehet ezzel is engem akar ugráltatni?...a fene tudja, de imádja csinálni, és persze ezen is nevet...és nagyon édes

Sokat szoktam vele beszélgetni is...magyarázok neki nagyon, amit éppen csinálunk, vagy amire gondolok...és látom, hogy baromira mondaná ő is...olyan édes kis hülyeségeket nyökög ki ilyenkor...én meg persze agyon puszilgatom...

Mostanában megtalálja a hüvelykujját is egyre gyakrabban, a cumit meg gyakorlatilag már csak dísznek tartjuk, nem fogadja el...

A fejét egyre többet emelgeti, és ha a kezünkben van, nem nagyon tűri, hogy tartsuk a hátát, merthogy ő már nagylány, meg tudja ő tartani (persze néha van ám lefejelés, ami mindkettőnknek fájdalmas, dehát őakaratossága nem hagyja olyan könnyen magát...)

Szóval itthon ezek történnek...összességében meglehetősen mókásan telnek a napjaink...és továbbra is biztos vagyok benne, hogy lehet ez a lurkó akármilyen hisztis, akaratos, akkoris az én imádnivaló kislányom :)