2010. szeptember 27., hétfő

Csodagyermek








Hihetetlen nagy csoda egy gyerek...erre nap mint nap rá kell döbbennem...

Először is, ameddig a pocakban van is imádja az ember (legalábbis én így voltam vele, de lehet sokszor csak azért, mert az ember tudja, hogy a gyerekem, és szeretni kell, ezért hát szereti ismeretlenül is), de amint kibújt már nem csak bemagyarázásból, vagy bármi egyéb okból van oda érte az ember...egyszerűen nem lehet nem imádni, rajongani a gyerekünkért...erre a nagy okosságra jöttem rá...(nyilván erre sem elsőként, de nekem ezek a kis felismerések hatalmas sikerélmények, még akkor is, ha nem én találtam fel a spanyol viaszt :P )

Szóval van egy imádnivaló kis törpikénk, akiért megőrülök...szívem szerint egész nap dögönyözném, puszilgatnám, játszanék vele...persze így csak magammal szúrnék ki, mert ha néhány napig "busójárás" van nálunk, úgy hozzászokik, hogy kézben van, hogy én csak nyűglődöm vele másnap, amiért nem vagyok hajlandó egész nap popót rázni neki...

Az apája lassan lecserél engem egy sokkal fiatalabb lányzóra...akkora a szerelem köztük...mivel Petra már figyel mindenre (főleg ránk), amikor az apja hazaér, már forgatja a fejét, és keresi apát, amikor még csak annyit hallott, hogy "sziasztok szerelmeim" :) és széles vigyorral üdvözli apáját...én meg megintcsak vigyorgok, hogy milyen édesek így együtt, és hogy milyen helyes kis családunk van...:)

Valamelyik nap épp fürödtem, meg lazultam a kádban, az apja bejött, és azt mondta: Bementem hozzá a kisszobába meg kellett néznem...ez a gyermek egy édes kis égi jövevény!
Csúcs volt ezt hallani az apja szájából...micsoda szentimentális szöveg volt, de olyan édes...nem tudtam, hogy nevessek rajat, vagy örömömben sírjak egyet...:)

Na, igazi kis elfogult anyuka vagyok, de hát ki nem az a saját gyerekével...
Már elmúlt egy hónapos, és minden nap ledöbbenek, milyen gyorsan fejlődik ez a kis pöttöm lányka...

Már tartja a fejét, csak hosszú percek után fárad el annyira, hogy letegye...néha kicsit erősen sikerül lehelyzni a fejét, ilyenkor jól lefejel bennünket, de a jelek szerint ez csak nekünk fáj, mert ő nem zavartatja magát...

Néha próbálja felhúzni magát, amikor az ölünkben fekszik...próbálna felülni a kis drága...jó erőben van ám...ez a markában összpontosul amúgy szerintem, mert néha úgy tud szorítani, meg csípni, hogy csak visongok, amikor szopi közben nekiáll a cicit csipkedni...:P

Állandóan nézelődik...mostanában szopi után (amikor megpróbálok belőle egy kis büfit kicsikarni, ami általában nem jön), és szépen átnézi az egész szobát, hogy minden a helyén van-e, mit változtattunk, majd megbámulja a falfestményt a kiságya fölött, a plafont, meg a függönyt (ezek a legcsodálatosabb és legizgalmasabb dolgok ugyanis a szobában, amit valami hihetetlen átszellemült arccal kell hosszú percekig mereven bámulni)...a baj csak az, hogy ezt ő éjjel is meg akarja nézni, amikor nekem leragadna a szemem, őkelme nézelődik, meg nevetgél...a gonosz anyu meg beteszi az ágyába, és még a lámpát is lekapcsolja (hogy én milyen mocsok vagyok :P)

Ja, és ha már nézés...jót nevettem rajta, amikor az apja mondta, hogy nézzek farkasszemet a gyerekkel...hát verhetetlen.,..olyan ritkán pislog, hogy nekem már kiesik a szemem, mire ő egyet pislant...hogy lehet így bambulni...hihetetlen...persze ezen is jót nevetünk...szegény gyereket gyakran kinevetjük...:)

Ami nekem kicsit korai, hogy folyik a nyála, és állandóan rágja az öklét...erre eleinte azt hittük, hogy éhes, de nem éhes, valamit mindig a szájába töm (öklét, rongyjátékát)...de megnyugtattak mások, hogy ettől függetlenül még hónapokig eltarthat, hogy jöjjön a foga...asszem lehidalnék, ha nekem itt 2 hónaposan elkezdene fogzani, na meg azt hiszem a szopi se lenne azután egy kellemes elfoglaltság számomra...ínnyel is igen rendesen tud "harapni", hát még a kis éles fogacskáival majd...
A háő mellé újabb érdekes betűsorozatokat szokott mondogatni...mindenféle verzióban...és már van két beszélgetőpartnere is, Tigris és Malacka személyében (ugyanis ezeket látja a rácsvédőjén, ha elfordítja a fejét)...persze ők némán hallgatják, ami őt néha felhúzza, és elkezdi őket püfölni...ezután besértődnek, és még annyira sem válaszolnak neki, mint előtte :P

Még újabb találmánya (azon túlmenően, hogy állandóan kakil), hogy ordenáré pukikat le tud vágni...nagyon jókat nevetünk rajta, főleg amikor az éjszaka közepén a síri csendben meghalljuk, hogy durrog a kiságyban...úgyhogy gyakran hangzik el tőlem mostanában az a kérdés, hogy: "Apa, ez most melyikőtök volt?"...:)

És egy visszatérő dolog...eszik...de még mennyit...nem sajnálom én, de leszakad a karom néha tőle...mi lesz később...állítólag (internet csodái, hogy mindenféle hasznos és kevésbé hasznos infohoz juthat az ember) viszonylag hamar megduplázza a baba a születési súlyát, van aki már 2 hónapos korára, de általában 5 hónapos koráig a legtöbb baba...hát az én lányom nagyon jó úton halad...már 4770gr volt talán tegnapelőtt...szerdán meg még csak 4360gr...asszem mi a korán megduplázós baba leszünk...nem kövér, csak olyan édesen dundus még mindig...de bazinehéz, főleg, hogy napok alatt jönnek a kis dekácskák rá...még hozzá se szokott a karom, máris nehezebb...

Szóval jól telnek a napjaink...mindig valami újdonság, mindig fejlődik, változik...és töretlenül imádom :)

2010. szeptember 14., kedd

Mit csinál a baba...

Petra manó lassan 1 hónapos lesz már (most született, hova lett az elmúlt hónap? valaki mondja már meg!)...pontosabban vasárnap tölti...Sokszor még hihetetlen ám, hogy szülők lettünk, és hogy nem kölcsön baba, hanem a miénk, nem viszi el senki, örökre velünk marad (na jó, egyszer felnő, és majd sírhatunk, hogy kirepült a mi kisbabánk )
De azért nagyon jó érzés a sok fáradtságot, éjjeli kelést és minden apró vagy nagyobb "kellemetlenség" ellenére is...a legcsodásabb dolog a világon...ebbe most már biztos vagyok...:)

És hogy mit is csinál? Hát rengeteg dolgot...

Először is ami feltűnt, hogy már a kórházban, 1 naposan átfordította a fejét...nekem ez hatalmas dolog volt, hogy milyen kis erős a mi lánykánk...ezt azóta bőven fokozza, most már nagyjából ha ébren van (és nem hanyatt, hanem hason, vagy kézben) nem bírja ám a fejét egy helyben hagyni, mert neki nézelődnie kell, meg forgatni a fejét, meg végignézni a kiságyában, hogy miféle dolgok vannak körülötte...:)

Aztán sajtkukacot is játszik még...a kiságyat már keresztül-kasul bejárta...hiába tesszük le egyik helyre, egy óra múlva tuti sír, mert beszorult valamelyik sarokba, vagy ráfeküdt valamire, ami a közelébe se volt, de ő odamászott hozzá...ezen eleinte még meglepődtünk, és azt hittük, mi vagyunk a szenilisek, de nem...tényleg ő mászik el...
Ha meg éppen a mi ágyunkban fekszik, akkor anyát túrja ki, ott is addig ficereg, meg kúszik, amíg engem felprésel már a falra, és lenyúlja a takaróm nagy részét...:P

Ha rendeznének a babáknak cumiköpő bajnokságot, ő tutijó eredménnyel végezne...olyan helyekre tudja elköpni a cumiját, sokszor percekig keresem a kiságyában a cumit, mire megtalálom az ágy végében...nagyon ügyes, ha ekkorát tud köpni :P

Aztán még próbálkozunk a beszéddel is...néha látom, hogy néz, és baromira tátog...ezt jó sok ideig csinálja, mire nagy nehezen előjön egy "HÁŐ"...ami eddig kb. mindenre lett már mondva, és nagyon tetszik neki, amikor végre sikerül kinyögnie ezt a 3 betűcskét :)

Néhány napja elkezdett simogatni...a legelején még csapkodás volt, de azóta ez simogatássá lett...de tényleg...nem csak úgy véletlenül odacsapódik, hanem 5-6-7X egymás után megsimizi az arcunkat (nem csapja, mondom, tényleg simogatja)...nagyon édes, ilyenkor utána agyon van puszilgatva ám...:)

Nézelődik is (bár fogalmam sincs, most meddig láthat el), de kedvenc időtöltése, hogy nézi a plafont...nagyon sok plafont látott már, mindenféle színben, és mindig ámul-bámul rá, miközben "Ó" szája lesz, és baromira rájukcsodálkozik...

Na, meg észrevett minket is...a hangunkra már egyből fordítja a fejét, de ha a kiságyban fölé hajolunk, vagy a kezünkben van, már néz minket, és baromira magyaráz a kezeivel...egyre gyakrabba kapunk tőle mosolyt is...nagyon édes...
Ja, amúgy bizonyos idő után ha szimpi neki valaki, akkor hatalmasra nyitott szájjal mosolyog az emberre...meg kell zabálni ezt a lurkót...

Ettől enyhe sokkot kapok néha, de az oldalára elfordul...ha háton van, elég gyorsan műveli ezt, de ha hasra tesszük, akkoris egyszercsak fent kalimpál egy kétz, és Petra már az oldalán van...ez szuper, meg hű de jó, hogy erős a gyerek, de hogy hagyom így az ágyon nap közben? csak kicsit meglöki magát, és átfordul, én meg nézhetem, hogy állandóan lepotyog ?! (szerencsére erre a továbblökésre még nem jött rá)

Én ugyan örülök ennek, de sokan biztos azt mondják, minek kell... de lánykám cumizik....ha nem kell neki, ugye az ismert módon kiköpi, akkor a kezét veszi a szájába, úgyhogy az önnyugtatás része megoldva...ezen kívül ugye anyatejezik, úgyhogy cicifüggő a lelkem, azt nyilván elfogadja, de ezen kívül hajlandó cumisüvegből is enni-inni (ennek jó hasznát vettük, amikor tejlázam volt, akkor apa a lefejt tejet oda tudta neki adni üvegből)...mostanában kap néha teaszerű dolgokat is (alias szines víz), na a kamillaszerűvel még nem volt baja, de kapott kömyénymagosat is...első alkalommal úgy nézett rám, mintha elmebajos lennék, hogy ilyet adok neki...most már odáig jutottunk, hogy iszik belőle, és amikor már eleget ivott, utána kapom meg ezt a fejet tőle...:) a legelején meg apájára nézett furán, amikor először kapott tejet üvegből...nem nagyon értette, hogy mi van: tej jön, de nem a szokott helyről, és nem is anya volt a dolog végén,...ugyanúgy hibbantnak nézte az apját...:)

És a végére hagytam a legeslegjobbat...így kell sok pelust, ruhát és egyéb kellékeket elhasználni a legrövidebb időn belül: már észrevettük, hogy kaki után várni kell, mert kb. 5 perc múlva jön még rotyi...ezt a tapasztalatot jó sok pelus bánta már, de tudjuk...most újabban nem elég ám ezt kivárni, mert cselesen abban a 3 másodpercben, ameddig a régi pelus helyére becsúsztatjuk az újat, minden körülötte lévő dolgot (pelenkázót, ruhát, anyát-apát, vagy bármi egyebet) lekakil...amitől ő láthatóan baromijól érzi magát...néha ki is röhög minket, de ezt szerintem lassan naponta játssza el velünk...és van egy bodyja, ezt eddig akárhányszor adtam rá, az mindig kakis lett...szegénynek úgy látsziK ez a sorsa...tegnap is ez volt...lányzó az ölemben ült ráadásul, mégcsak nem is pelenkáztam, ültünk... és persze ez a body volt rajta, hallottam én a kakit, de ha kézben van, mindig kakil...csak megfordítottam, és éreztem, hogy valami nedves, de hát a gyerek ennyire nem izzadhat, valahogy az ölemben ülve sikerült neki nyakig kakilnia magát...elvittem átöltözni meg tisztába tenni (közben barátnőmmel msn-en videóztunk, ő jót röhögött rajtunk...neki is van babája, csak 1,5 hónappal idősebb Petránál)...manót rendberaktam...ruhát gyorsba beáztattam...majd észrevettem, hogy jé, ebből anya is kapott, úgyhogy én is öltözhettem át... :)
Szóval ezeket már mind tudjuk, amit annyira nem, az a büfizés...nem igazán büfizik, próbálhatjuk mi egy órán át is, ritkán jön ki...de ha neki nem baj, akkor nekem se...

Szóval ezeket tudjuk már...ilyen ügyes a mi "nagy" lányunk :)