2010. július 25., vasárnap

Azok a boldog, szép napok...

Máris eltelt két hét....nagyon fura...lehet már írtam (de ezt szita aggyal nem merem megerősíteni), de az idő mostanara annyira belassult...jó még mindig hihetetlen, hogy nemrég jelentettük be karácsonykor, hogy gyerek, és mindjárt megint karácsony (amit valamiért még jobban várok, mint máskor...pedig nagy valószínűséggel amiért várom kissé "csalódást fog okozni"...családi idill meg minden meglesz, csakhát egy 3-4 hónapos baba nem értékeli annyira majd az anyja igyekezetét...max. tetszik majd neki a sok csillogó fény, vag nem...és a panellakás örömeit is ismerve fázni fog, hiába a plusz hősuhgárzók...de optimista vagyok...tök szuper lesz...:) )...szóval idő, meg belassulás...az elején úg pörögtek a napok, hetek, hog nem győztem nézni, már mekkora a gyermek, már ennyi idős babás vagyok, már nem dolgozom...na de az elmúlt 1 hónap...mint a csiga...ami félig igaz csak, merthogy a hetek továbbra is rohannak (ezt csak azért tudom, mert érdekes módon a LOST-os hétfők baromi hamar elérkeznek), na de a napok, mintha egy alvó csigára bízták volna, hogy nesze, aztán majd telik a nap, ahogy kúszol...azaz sehogy...

Nem sokat alszom már, mert ha aludnék is felkelek a saját recsegéseimre...komolyan ilyesztő ám...ahányszor átfordulok egyik helyről a másikra (ami úgy átlag 5 percenként történik, merthogy elzsibbad az oldalam) akkorát reccsen a csípőm...mintha egy botot törnének el a fülem mellett...nem fáj, de tök félek, hogy egyszer úgy maradok...persze ettől apája is felébred...néha azt hiszi, hátralévő életemet több, de minimum két darabban fogom leélni...ami részben igaz...merthogy kijön belőlem egyszercsak egy lurkó és már nem 2in1 leszünk...de jelen esetben arra célzok, hogy a lábaim leválnak a derekamról...:)

Szóval két hét...voltam megint védőnőnél...a sajátot egyre jobban bírom, tekintve, hogy lassan 3 hónapja helyettesítik, és azok normálisak mind...most is így volt, megnéztük, amit kellett, meg beírták, amit kellett...szívhang volt, csak gyermeki türelem nem, így hiába próbálkoztunk, hosszú távon most sem hagyta magát a babám...

Pénteken pedig megejtetteük az első CTG vizsgálatot is...végre-végre, ez nagy öröm volt doki számára is gondolom, tekintve, hogy a 28. hét óta ezt várta...:)
Jó sokat vártunk, mert sokan voltunk, aki CTG-re várt, és a két gépből csak egy akart rendesen működni, de végül csak megvolt...ami tökéletes lett...babánk szívhangja szuper volt, fájást egyáltalán nem mutatott a gép...akkor nem is volt...váratlan időközönként törnek rám a jóslók, ami vagy csak rossz közérzettel párosul és sajog a derekam, vagy körbegörcsölöm magam, amitől a gyerek eszement menekülésbe kezd a lábaim között kifelé...na ez a kellemetlenebb, és az egyre sűrűbben előforduló...de hát lassan csak itt az ideje (remélem azért nem olyan lassan...már nagyon várom...mert nagyon szeretnénk már látni a babát, és tudni, fiú vagy lány, na meg nem olyan könnyű már tekintve hogy nyüzüge anyja 17kilót szedett fel az elmúlt 8,5 hónapban)
Utána megnéztük UH-n is manócskát...hát enyhe sokot kaptam (az apja nem...ő csak vigyorgott, mint mindig)...az adatai amúgy tök jók: BPD: 90mm, OFD: 112mm, HC: 337mm, AC: 323mm, FI: 72mm...na de asúlya...ugyan becsült, de mint tudjuk, baócánk dundi, és doki+eddigi pacienstapasztalatok alapján a +/- 10% ezeken a gépeken inkább +...szóval jelenleg 3000gramm volt a mi kisbabánk...ami ugye ebben az esetben 3300gramm körül van...és ha a hivatalos kiírást nézzük, még 4 hét van hátra...mekkora is lesz ez a gyermek?!...nem kicsit...ezt már sejtem...de úgy tűnik ez csak engem "visel meg"...mindenki más mondta, hogy mindegy, csak egészséges legyen (amivel nagyon egyet tudok érteni...remélem is, hogy így lesz), meg nem baj ha nagy...nem hát...csak nekem kell megszülni...de mindegy...legalább jó nagy és erős baba lesz (ezt a rugásiból is gondolom...:) (ezt most egy kis gyomortaposással meg is erősítette nekem :) )...ja, amúgy meg hihetetlen hajlékonyságot mutatott (gondolom erre a többi baba is képes), de az UH-n a lábát belenyomta a saját arcába...biztos hihetetlenül kényelmes lehetett, nekünk mindenesetre nagyon szórakoztató volt...:)

Hát ez történt mostanában...azaz még valami...ahogy jött az áldásos hidegfront, amit vártam, mint a messiást (bár így is képes voltam 25 fokban izzadni, mint egy disznó), annak rendje és módja szerint, csak hogy ne legyen már teljes az öröm, úgy elkapott az allergiás roham, ahogy azt illik...két napja bedagadva a szemem (ami máskor lehetne a szülés egyik előjele, de ez sajna nálam most csak az egész napos könnyezés miatt van), zsepihalmokat fogyasztok el, és a legrosszabb, hogy tüsszögök...ami nem baj, ha nincs egy manó az emberben, akit emiatt folyamatosan présel össze, de nekem ugye van...és reklamál is, amikor tüsszögök...na meg hiába teszem én akárhogy keresztbe a lábamat, nehéz a pisit tüszi közben visszatartani...szerintem amúgy a tisztasági betétet ezért (is) kell a várandósoknak hordani...ez csak sk. megjegyzés, de szerintem van benne logika...:)...

Szóval most így állunk...élvezem a lehűlést, nem bírok aludni, szenvedek az allergiától, de nagyon várom a gyereket...
És félreértés ne essék...tudom, sokat rinyálok, hogy jaj ez, meg jaj fáj, meg nem kényelmes, de ettől még nagyon boldog vagyok apájával együtt, hogy ez a kis Maszat hamarosan megérkezik...csak hát a boldogság ugye alap...a negatívum meg tök egyénileg változó, és attól eltekintve, hogy a legtöbb brutál terhespanaszt nem kellett megismernem (vizesedés 3 napig tartot...kopp-kopp-kopp)azért akadnak nálam is kellemetlenségek. Ezeket amúgy leszámítva, és majd visszagondolva azt mondhatom majd, hogy egy baromi jó terhességem volt...de...üzenem apájának...ha lesz kistesó, szeretném majd hűvösebben szülni, és nem nyár közepén :)

2010. július 9., péntek

Újabb ultrahang...talán végre CTG? :)

Ma délután megint elmentünk babalesre...tök várom ezeket mindig...olyan jó a kis prüntyőt látni...de előtte...

Egész nap megállás nélkül nyomta bent a bugit...már reggel 6-tól (persze előtte is, de az alvást most még fontosabbnak tartom, minthogy minden mozdulatára összerezzenjek, majd elég lesz az idekint, meg nap közben tesz róla, hogy rá figyeljek)...gondoltam, na betöltöttük a 34. hetet, számoljunk egy kis mozgást...hát...két óra alatt leprodukálta az előírt napi 20-at (egy perc alatti mozgások egynek számítanak...pedig valójában már 2 perc alatt meglett volna a 20), így úgy döntöttem, nem fogok ezzel bajlódni, majd figyelek, ha nem mozog annyit, mint amúgy (szóval majd agybajt kapok, ha a gyermek éppen egy álmosabb napot fog megélni, mert szerintem amióta bennem van nem alszik...lehet, hogy az évek alatt felhalmozott energiaital tartja ébren? ...mielőtt gaz anyának tűnnék természetesen nem iszom ilyet, amióta ő bent van...vagyis amióta tudom, hogy bent van)

Délután Anita barátnőm is átjött, őt is vittük orvoshoz magunkkal kukkoldába...(dióhéjban...általános első óta barátnőm, az anyukája a pótanyum...van persze saját anyum is...:)...és nagyon jóban vagyunk immár...hű, de sokat kell utánaszámolni...őőő...18 éve...most ő Amszterdamban él a párjával, oda jár egyetemre, de esküvőjük lesz, -amire egy titokzatos kismanó "miatt" nem tudunk elmenni-így most itthon vannak, és megbeszélgettük azt amit nem tudunk neten megvitatni...:) )

Szóval csapatosan nekiiramodtunk...szerencsére nem volt dugó...ritka ez errefelé...dokinál jó sokan voltak...de így se vártunk olyan sokat...az első kérdés megint a dokitól: CTG?...válasz...nem, még mindig nem...
Azt mondja, hogy én direkt lassítom a terhességet? Mondtam, hogy nem, de a 28. hét óta mindig rám akarja tenni...azt mondta erre, hogy persze, ilyen batár hasú kismamája nincs, és néha el sem hiszi, hogy még "csak" itt tartunk...de két hét múlva meg lesz az öröme, majd rámteheti végre a gépét...látni kellett volna, mekkora örömmel mondta...:P

Szóval manóles...édes, aranyos, drága cukipofa...barátnőmre való tekintettel (gondolom, mert nekünk miért tette volna már ennyi UH után) végigmondta, mit hol látunk, és mit miért csinál (kukinuni persze titok továbbra is, így azt kihagyta)...grátiszba végre megint láttuk az arcocskát...hát tündérpofa egy lurkó ám...olyan a szája, mintha rajzolva lenne...szép kontúros...kis puffancsom...:) (majd látszik a képen-már aki tudja, hogy kell nézni...barátnőmnek azért kellett egy kis segítség, de valljuk be, nem olyan egyszerű ezekre rájönni, ha nem láttunk még ilyet)...apája szerint olyan lányos az arca...hát, ezt mindenki döntse el maga...én nem tudom...és apája szerint van haja is...pontosabban az ő szavaival élve frizurája van a gyerkőcnek...na ezt meg végképp nem tudom, lehet az is, meg bármi más körülvevőanyag...:) amúgy szépen be van illeszkedve a buksija...nehéz is volt megtalálni az arcát, de ezt valahogy éreztem is, mert ha nagyon hisztizik, vagy éppen akaratosat játszik, megfeszíti a fejét valamerre, én meg azt hiszem, megszülök...

Jaj...behalok...apája itt puszilgatja a baba képét...:)



Adatai:
BPD: 8,82 cm
OFD: 11,02 cm
BC: 30,08 cm
AC: 30,35 cm
FL: 6,47 cm
Becsült súlya: 2344 g (doki szerint ennél több, mert dagi a baba)
Szülés várható ideje 08.12.

Ja, amúgy kapott is mostanában sokmindent manó...bodyt...sokat...babakádat, sapit, körömvágó cuccokat, de még nem fotóztam le...majd egy másik bejegyzésbe...:)

Most megyek, mert valaki éppen hólyagtáncot jár...:)