2010. június 23., szerda

Beszerzési lista...sose lesz vége...

Gondoltam itt összegzem a kis listámat, hogy mit tervezek beszerezni neki, és mi van már meg...számomra ez még elég sokkoló...remélem hamarosan jobban meg fog fogyatkozni...


Megvan már...még nincs meg
Babának kell:

- body (ujjatlan, rövidujjú, hosszúujjú)...persze van pár darab, de az messze nem elég, ezért ezt még nem húztam ki

- rugdalózó (ujjatlan, rövidujjú, hosszúujjú)...ugyanaz áll fenn, mint a bodynál...

- kardigán, pulcsika...van egy kettő, de még kell

- sapka...csak nagyok vannak, így még kisebb méretű is kell

- melegítő szett

- kiscipő/mamuszka

- hálózsák

- pólya

- zokni

- harisnya

- textilpelus (abból valószínűleg sosem elég, de most van már vagy 25)

- törölköző/kifogó

- kesztyű

- póló/ingecske

- kiságy

- matrac

- matracvédő

- lepedő

- rácsvédő

- takaró/pléd

- légzésfigyelő

- tejtároló dobozka

- kiskád

- vízhőmérő

- szopipárna

- körömolló, csipesz

- fésű

- lázmérő

- orrszívó

- pelenkázószekrény

- pelenkázó alátét

- lámpa (kis fényű)

- kuka a pelusoknak

- pelenkázótáska

- üvegmosó kefe

- előke

- cumi (van egy 6 hósnak való a felicitas csomagból már, de kell egy kisebb méretű)

- cumisüveg

- babakocsi, autóshordozó, mózes

- mérleg

- kiskanál

- sterilizáló

- kenguru/hordozókendő

- párna

- olaj

- fürdető

- sampon (?)

- hintőpor

- testápoló

- pelenka

- popsikrém

- 70%-os alkohol

- fültisztító

- gézlap a köldökéhez vagy tapaszka

- popsitörlő

- sterilizáló folyadék



Anyának is kellenek dolgok azért, főleg a kórházba:

- szoptatós melltartó

- hálóing/pizsi (inkább az utóbbit favorizálom)

- köntös

- eldobható bugyi vagy amit nem sajnálok, és persze jó nagy :P

- papucsok

- meleg zokni

- törölköző

- apának is kell papucs

- melltartó betét

- Tena Lady

- tejserkentő tea+sörike...:)

- wc papír

- wc ülőkére papír

- zsepi

- intim mosakodógél

- fogkefe, fogkrém

- tusfürdő (lehetőleg illatmentes)

- hajszárító

- telcsi+töltő

- fésű

- pohár, tányér, evőeszköz

- terheskönyv+az összes leletem



na, persze azért van meg bőven belőle, meg pl. pzs, wc papír nyilván mindig van...de most így állok...elég kétségbeejtő...de hogy felviduljak, itt egy képecske...anyukám küldte...azt mondta, hogy így várja a babácska, hogy átjöhessen a kapun...erre apája csak ennyit mondott...milyen szép anyu nunusa...:P

Újabb holmik...:)

Hihetetlen, mennyi dolgot kell beszerezni egy ilyen kis picúrnak...aki egyébként nem hinném, hogy túl nagy igényű, csak manapság mindenféle felesleges és baromira haszontalan dolgot megveszünk, mert az kell majd a babának felkiáltással...biztos nálunk is fennáll ez az eset...ismerve magamat meg főleg...általában túlrészletezem a dolgokat...erre már az esküvőnk szervezésekor is rájöttem...:P
Mostanában is sokmindent szeretem be...és fantasztikus szelektáló képességemnek (na jó, ilyen nekem nics, fogalmam sincs, hogy most hogy voltam képes ilyet csinálni) az IKEA-s bevásárlólistámat összegileg a negyedére csökkentettem...egy kis átolvasás után találtam jó pár felesleges dolgot, na meg például a rágóka a kiságy szélére még baromira nem lenne aktuális, mert a gyerek még meg sincs, nem egyből fogakkal születik, és még az is arrébb lesz, hogy nekiálljon megrágni a kiságyat...úgyhogy azt is pl. halasztottam...
Amiket sikerült vennem, azoknak viszont tök örülök...

Vettem neki pl. kis polárplédet (na nem mintha nem lenne neki már vagy 3, de akkoris...és olcsóbb volt)...eredetileg zöldet és narancssárgát akartam (kék rózsaszín még ki van zárva, majd max. a születése után), de nem volt zöld, így csak napocskás-zsiráfos narancssárgát kapott...

Vettem neki kapucni törölközőt is 2db-ot...apájának nagyon tetszik a kapucnija...ilyenkor mindig látom magam előtt, ahogy majd fogja benne a babát, na meg ezeket be is mutatja nekem itthon, hogy majd hogyan fogja a nagy pelusos popót...:)

Kapott még nyálhoz-büfihez törlőkendőket...igyekszem csökkenteni a textilpelusok leterheltségét, és barátnőtől tudom, hogy nagyon hasznos...

Aztán vettem neki még szép csicsás textilpelusokat is, mert az nagyon fontos ám, mert nem mindegy ám, hogy mit büfizik le...:P

És ezt ugyan nem IKEA-ban, de Tescoban akciósan beszereztem neki 4db napozót, 56 és 62-es méretből is 2-2db-ot...persze unisex...apája elsőre kikapott egy virágosat, meg egy pillangósat, mert az tetszett neki, aztán emlékeztettem, hogy még mindig nem tudjuk, hogy fiú vagy lány-e...utána válogattuk ezeket...

Még sokmindent be kell szerezni, de állítólag kapunk egy ismerőstől sokmindent, csak pontosan nem tudom, hogy miket, így most egy időre leállok a vásárolgatással...ja, nem...mert tegnap vettem még pelenkázótáskát, meg 2 hálózsákot...na azok még úton vannak...úgyhogy azokról képet majd később...

És itt egy kis videó...remélem eléggé kivehető...én látom, de ha valakinek nem tűnne fel...manócska mozgatja a távirányítót a pocakomon...ezt szokta egyébként a pohárral, tálcával, könyvekkel...mert én olyan gaz vagyok, hogy a pocakra pakolom ezeket...hát még jó, hogy nem tűri...:)

2010. június 21., hétfő

Aki nem dolgozik...az is egyék!!!

Valóban így gondolom...de erre a fantasztikus mottóra nem egyedül sikerült rájönnöm. Drága férjem viccelődik mostanában sokat a babavárással...persze csak kedvesen...:) Én éppen fetrengtem a hálószobában a mesecsatoirnáimon zsibbasztva az agyamat...apája persze meccset nézett (mi mást)...majd megjelent az ajtóban, és fapofával ezt mondta:..."sokat gondolkodtam és rájöttem, hogy te mi szerint éled itthon töltött napjaidat...és arra jutottam, hogy a te mottód: Aki nem dolgozik, az is egyék!"...majd ugyanazzal a faarccal elindult...persze belőlem kiszakadt egy szokásos orbitális röhögés...szerintem már várta ezt a reakciót...nálam a hormontúltengés nem sírásban, vagy depiben nyilvánul meg, hanem hosszú percekig tartó sírvaröhögésben...nem mindig örül neki, mert ezek a kitöréses nevetések (na, ez egy enyhe szó rá...inkább visítás) általában nem vele, hanem rajta vannak...még mindig

Amúgy ennek a drága mottónak oka is van...és nagy igazságot mondd el rólam...merthogy nem dolgozom...legalábbis abban a formában, ahogy eddig nem...sőt...fantasztikus fizikai erőnlétemnek köszönhetően a fujtató bálna efektussal fűszerezve nemhogy rendesen dolgozni nem tudnék...már a mosogatás is kemény küzdelem egy menet alatt...úgyhogy most már "termékenként" külön művelem ezt is...poharak...pihi...tányérok...pihi...egyéb (ide minden mást besoroltam)...aztán persze megint pihi...:)

Ezek után (és többnyire közben is) megy az evészet...szerencsére, ahogy nézem, 14 kiló körül most megálltam...na, aztán lehet holnapra felszalad rám 4 kiló, de most pár hete stagnálok...szóval a pihenéssel, és nem munkával töltött időben, ami úgy kb. a napom...70%-a, megy a zabálás (persze inkább gyümölcs és társai)...és gyomorhelyszűke miatt tart a folytonoság, mert egy tányér leves is nehezen megy le egyszerre...kell pár perc szusszanás (ez az emésztés kedvesebb hangzatú megfelelője az én esetemben), és folytathatom ezt a szuper tevékenységet...a maradék 30%-ból 5-ben alszom (már amennyit lurkó hagy...az apró mocorgás nem gond, de amikor átrendezi a bordákat, arra azért felébred az ember lánya), 5-ben végzem a feladataimat, és ebből a maradék 20%-ban pisilni járok...nem lenne nehéz napirendet összeállítanom most, az biztos...:)

Szerintem Gáborom kedvence az 5% alvás lenne, csak én odahurcolom a szopipárnát is, hogy lurkó ne az ágyat tapossa egész éjjel, na meg kényelmesebb is sokkal...de polisztirolék drágák egész éjjel zizegnek...ami engem nem zavar...én úgyse nagyon alszom...de apája egyik este elalvás előtt megkérdezte, hogy amikor átrendezem fél órán keresztül azt a nyomi párnát, akkor mit is csinálok, mert az egy dolog, hogy őt felkeltem vel...:P...de egyszerű...helyezkednék...csak nem létezik már olyan póz, ahol valami ne nyomna, rúgna, szúrna, vagy görcsölne be éppen...de már csak pár hétig kell az én motoszkálásom mellett aludnia...szerintem visszasírja még ezt az időszakot...gyereksírás mellett gyanítom nehezebb lesz neki...:)

na ez lett volna a "rövidke" bevezetőm...mint régen a suliban...bevezetés...tárgyalás...befejezés...:)

A helyzet a következő, ami babát is érinti (mert eddig csak a szülei viccelődéséről, és alkalmazkodóképtelenségéről szólt a bejegyzés)

Meglátogattam a védőnőt pénteken...és nagyon megörültem, mert az enyém szabin volt (vagy valahol máshol, lényeg, hogy nem itt)...most az aranyosnormális nővel találkoztam, aki anno felvett engem...:) Megállapítást nyert, hogy az enyém nem tölti ki a kiskönyvemet rendesen, így fél óra adminisztrációval kezdtünk...utána kérdezgetett, kérdezgettem...mondott olyanokat, hogy értorna, meg mellszoktatás, amire én pislogtam, hogy mifenék ezek, ebből ő leszűrte, hogy valószínűleg nem kaptam róla semmiféle tájékoztatást az enyémtől...ezekről beszámolt...hmm...hasznos lehet, megtudtam, hogy lehet pl. csökkenteni a szoptatás okozta fájdalmat az első napokban...és tök egyszerűen, vissza kell szoktatni a mellet ahoz, hogy valaki ingerli...ezt persze apája nem éppen megfelelően értelmezte, és megmondtam neki, ha megint műholdadást próbál megtalálni rajtam, akkor a kezei fogják bánni...azt hiszem vette a lapot...:) a másik szerintem hasznos dolog, amit a magát retrovédőnőnek mondó nő mesélt, hogy a lábdagadás megelőzhető vagy csökkenthető, ha tusoláskor térdtől lefelé hideg-meleg víz váltogatásával néhány percig zuhanyzom a lábaimat...meglátjuk...ja, és hogy nem kell olyan nagyon magasra polcolni a lábakat, mert akkor csak visszafolyik a víz, azt mondta, 30-40centi magasság a legjobb, mert az ereket sem terhelem vele...
Aztán persze szívhangot is hallgattunk...enyém kb. 10 másodperceket szokott...most tudtam meg, hogy azért nem ártana 1-2 percig megtenni, de most az utóbbi eset volt...nagy nehezen belőttük a szívecskénket...majd Manóm eszement menekülésbe kezdett...na és itt jön a tapasztalat...védőnő látta, hogy hoppá, meneküléskor dudorodik az egyik irányba, úgyhogy ott jól betámasztotta Manóm popsiját, így szegénykém nem tudott tovább hátrálni már...cserébe kaptam párat a gyomromba...biztos nagyon pipa lehetett rám a gyermekem...még utána is sokáig taposott...de hát ez az ő érdeke volt...összességében végre egy hasznos látogatást töltöttem el a védőnénivel...:)


Délután aktuális dokilátogtáson is voltunk...szép komótosan elindultunk...dokim meg kint ült a kórház előtt...valami szupekolléga elfoglalta egy párral a rendelőt, meg az UH-t, úgyhogy kb. 1,5 órát vártak, mire elkezdhette a rendelését...
Viszonylag hamar sor került ránk is (mire nem jó egy méretes pocak...:) )...megint meg lettem kérdezve, hogy miért is nem kell még nekem mennem CTG-re, de ezt egy gyors "mert még csak 31 hetes vagyok"-kal elintéztük...UH-n megcsodáltuk drága gyermekünket...még mindig dagika...nagyon cuki...már olyan nagy, hogy nagyon semmilye nem fér rá egyben...láttunk buksit (arcocskát nem, mert a kezét elérakta), kezet, lábat, pocakot...és kb. 2 kiló a kis Porontyom már...(továbbra is az a tapasztalat, hogy a gép kevesebbet mutat, mint a valóság, szóval ennél valószínűleg nehezebb már)...így esett meg, hogy a 31. héten a babánk olyan, mint egy 32 hetes pocakmanó (gép adatai szerint...eddig általában csak 1 nappal mutatta "idősebbnek")...úgyhogy nagyon úgy fest, hogy augusztus 20-at már itthonról nézzük a babával (kicsit remélem is...)dokikám mondta, hogy milyen lassan telik az idő...először azt hittem, a rendelésen, de hamar befejezte a mondatot, és rájöttem, hogy nem a munkaidejéről beszélt...ő már mindig a telefonomat várja, hogy szülünk, aztán meg még nagyon nem...úgyhogy 3 hét múlva megint megyek a hivatalosan 34. de gyakorlatban lehet hogy már 35. hetünkön...és nem, még továbbra sem kell majd ctg-re mennem...:) de hamarosan végre örülhet majd, hogy rámteszi azt a gépezetet...:)


És akkor jó diák módjára jöhet a befejezés...csak elfogyott a sziporkám (na nem mintha lenne nagyon)...de akkor...hmm...manónkat továbbra is, sőt egyre jobban várjuk már...remélem, hogy a hátralévő néhány hét gyorsan elmegy majd...és itt egy mai pocikép...:)


2010. június 6., vasárnap

Tipi-tapi, megvagy apa...:)

Újabb hetek teltek el, és mi csak növünk, növünk...már elképzelésem sincs hova, mert lassan tényleg én is tartok a pukkadásveszélytől...
Legutóbbi orvosi látogatásom napján is többször szembesültem/szembesítettek azzal, hogy hű...mekkora a hasam...de azért elmagyaráztam magamnak, ez mitől lehet...
1. Vasággyal voltam vagy 50kg, mielőtt babánk lett, így a jelenleg rajtam telepedő 13-14kg (mozgósúlyú vagyok) igencsak látszik...azaz látszania kéne, de nem látszik, így feltételezem, hogy ennek jelentős részét valahol hastájékon nyomhatom...
2. Manóm lepénye mellső falon tapad, és valamilyen okból kifolyólag annyira lent van a hasam a kezdetektől fogva, mint másnak szülés előtt
3. nagy eséllyel génileg anyum hozzásegített a gigapocakhoz...ő is hatalmas méretűt növesztett, amikor várt engem...
Úgyhogy annyira nem aggódom már, de néha ezeket el kell magamnak ismételni...

De azon a napon történt, hogy fórumrapakolós kedvemben voltam, és felraktam akkori pocifotót...amire többen is hűha, meg juj, mekkora, stb. módon reagáltak...de hát a fénykép kövérít...gondoltam én...délután a dokimnál apájával csendben várakoztunk (férjnek nem igazán erőssége a várakozás, hiába próbálom én szórakoztatni ott, általában majd elalszik unalmában, nem is értem, miért nem izgis számára a fehér fal, és a rengeteg pocakos látványa), amikoris az asszisztens kijött, rámnézett, és szólt, hogy menjek be ctg-re...én mentem, gondoltam tudja, hogy mit kell, de aztán csak megkérdeztem, hogy biztos? Mert 28. héten vagyok...rámnézett, és ő kérdezett vissza, hogy biztos? Hát mondom persze...ezt azért tudom...ja, akkor nem kell még ctg...de kb. 5 perccel később drága dokim is kijött, rámnézett, és szólt, hogy menjek be ctg-re...nézek rá is, majd halkan megjegyzem, hogy de M., még csak 28 hetes vagyok, szerintem még nem kell...csak tátogott, de így is leolvastuk a szájáról, hogy te 'jó ég', majd ugyanezt UH közben meg is ismételte...szóval úgy gondolom ezek után, hogy a hasam valószínűleg kicsit idősebbnek mutatja manómat, mint amennyi valójában ( a gyógyszertárban is úgy kellett magyaráznom, hogy miért akarok én még magnéziumot, és nem, tényleg nem azért van lent, mert szülni fogok)...
De ettől függetlenül tök jól vagyok (kisebb ezt-azt leszámítva, de ez csak 'természetes velejáró', vagy mi...:) )

Babánk a 28. héten kb. 1200 gramm volt, (BPD: 72mm, OFD: 91mm, HC: 250mm, AC: 230mm) igen mozgékony, és ahogy korábban is már, most is fejjel lefelé, kis lábaival anya bordáin (vagy éppen alatta) pihentetve...a kis fejét pedig annyira lefúrta már, hogy egyrészt, néha majd szét szakít odalenn, másrészt az arcát nem is tudta megmutatni nekünk a doki...de egészséges, ez a lényeg...

Megkaptam a cukorterheléses eredményem is (sima: 4,3, terhelt: 4,6)...na az is érdekes volt...okés, hogy nem ehettem, mert éhgyomri vérvétel, de sajnos kaja előtt a sima vízivás olyan iszonyatos hányingerrel jár, hogy jobbnak láttam nem végigrókázi a metrót...így viszont olyannyira nem akart folyni a vérem, hogy csak nagy nehezen, és csak a második karból tudtak valami kis vért kicsalogatni, de azelőtt természetesen már meg lett szadizva az első is...ezután persze miért is akart volna elállni bármelyikből is a vér...úgyhogy mindkét karral behajlítva vittem véghez egy lehetetlen pohárbapisilést...és tök boldog vagyok, csak a wc-be került a poháron kívül...:)...persze ugyanígy ettem is, de az már egyszerűbb volt (cukros lötyit nem kaptam)

És hogy miért is tipi-tapi? Néhény napja drága gyermekem nem érzi az alvást olyan lényeges dolognak (se ő, se anyája számára), ezért egész nap mozog...hol kicsit, hol jobban, hol lerúgja valamimet, hol kidugja valamilyét, és hát ezt látja és érzi is apája...este, alvás előtt van mindig rituális hastapi-hassimi apa részéről, és hét elején épp éreztük, hogy valamit kidug...UH alapján tudjuk ugye, hogy mi, hol van, így rájöttünk, hogy a kezét...apája odanyúlt, erre ő megtapizta apája kezét, apája elvette, majd vissza, baba megint odanyúlt...és ez így ment vagy egy órán át...nagyon élvezhették mindketten (vagy legalábbis apa, mert nagyon nevetett, meg vigyorgott)...na másnap gondoltam én is játszom ilyet vele...megtapiztam a kezét, vártam a visszatapit, erre akkorát rúgott a bordámba, hogy csillagokat láttam, de miután ezt még 3X eljátszotta, rájöttem, éhogy ő apával barátkozik. anyát szétrúgja...úgyhogy inkább csak nézegetem őket esténként, mert azóta a tapizzuk egymás kezét igen gyakori szórakozássá vált...:)

És néhány újdonság...(nem tudom miért, de nem oda teszi a szöveget, ahová szánom...úgyhogy értelem szerűen az alatta lévő képre vonatkozik...)
Kaptunk ajándékba egy szoptatós párnát...irtóra kényelmes benne tévézni, erre már apája is rájött...:)


Ezt a pár cipőt/zoknit pedig egy kedves kollégámtól és a feleségétől kaptam, azaz nem én, hanem ugye manócska

Ezt a takarót pedig szülinapomra a barátainktól, szintén manócskának...de olyan jó puha, hogy apája ezt is le akarta nyúlni magának...:) (persze fejjel lefelé, nem is értem, hogy reméltem, hogy ez a bejegyzés képforgatástól mentes lesz)


A végére pedig egy friss pocikép 29+2...most készült...



Itt pedig valószínűleg már igencsak este lehetett, és a mi agyunk éppen off-ra lehetett állítva, de jót szórakoztunk a pocin...:)