2010. április 30., péntek

Otthon...édes otthon


Elérkezett ennek is a napja...:)

Már itthon vagyok, és nem megyek többet dolgozni...csak a babára tudok figyelni, sokat pihenni, és felkészülni a ránk váró évekre...

Nagyon furcsa érzés...eddig örülök neki...de szerintem ez a kezdeti öröm kb. 2-3 hétig fog tartani, útána kezdek majd kicsit bedilizni...ez volt mindig, ha szabira jöttem...csak most ez egy kicsit hosszabb szabadság lesz...:)


Ennek örömére hoztam egy ma reggeli pocis képet...:)
Én már nem is tudom, mennyit nő...bár mostanában mérem centivel...

Múlthéten csütörtökön volt a haskörfogatom 89cm...na ez ezen a héten már 93cm...szóval nő...csak már nem tűnik fel...Gábornak igen...meg is kell mindig nyugtatnom, hogy ez normális, és nem, tényleg nem fog arra ébredni, hogy kidurrantam mellette...:)


2010. április 18., vasárnap

22.hét...megváltozott a védőnő?!...:)

Nos...valóban, úgy tűnik csoda történt. Pénteken kellett reggel visszamennem a védőnőhöz, szokásos havi látogatásra a kis kémcsőpisivel (azt nem tudom, miért kell mindig vinnem...).
Én voltam az első...modjuk nem nagyon szoktunk ott tolongani szerencsére...bementem hozzá, és mosolygott....nem kaptam hülye megjegyzéseket...ha kérdeztem valamit, nem volt pofavágás...csak néztem...és "végre" megjavult a mérlege, így belátta, hogy valóban 10Kg-nál járok, ahogy azt már mondtam neki korábban is...és a vérnyomásom továbbra is jobban hasonlít egy élettelen fűszáléhoz, mint egy élő és lélegző emberéhez, de ha a kávé sem segít...sebaj...legalább nem magas...:) engem meg nem zavar...
Sok pihenést javasolt, amit szerencsére be is tudok majd tartani...(vagy legalábbis dolgozni nem nagyon fogok már...még 5 nap, és búcsúzom a melóhelyről....úgy várom már...:) )

Meghallgattuk (volna) a baba szívverését is...én előtte szóltam neki, hogy egész reggel ficánkol, sok jót ne várjon tőle...hát igazam lett...az én kismanóm nemhogy nem volt hajlandó egy helyben maradni, de folyamatosan rugdosta le magáról a "hallgatózónkat", és mire visszaraktuk, már "kilóméterekre" járt...ezt így próbálgattuk percekig...a leghosszabb rekordunk 5 másodperc volt kb, ameddig elviselte...a végén már annyira lemászott, hogy azt hittem, kijön a lábam között...ott már nagyon csikizett is...:) úgyhogy védőnő feladta a hallgatózást...:P Csak egy dologgal sokkolt...nemsokára megint eljön hozzánk...remélem ez a látogatása jobb lesz, mint az előző volt...
Na, ezután kismanóm megállás nélkül mozgott, csuklott (mostanában ezt nagyon gyakran csinálja)...nagyon kis édes...én meg jókat röhögök magamban...:) Olvastam egy várandóskönyvben, hogy a babák ilyenkor átlak 16-18órát alszanak...na ezt nem az én porontyomról irták, mert szerintem ő megfordította, és ennyit van ébren...:) De legalább mozog, addig minden jó...:) Egyik este nagyon feszült a pocim, nem is moccant meg egész este...pedig lefekvéskor nagyot szokott dorbézolni...de most semmi...én meg annyit forgolódtam, mondtam neki hajnali 3-kor, hogy igazán rúghatna nekem egyet, hogy minden okés...na rugott is...de nem csak egyet...utána le se állt vagy délig...:) Még az apája kezét is jól megrugdosta...

Szóval, kis kitérő után, vissza a péntekhez...délután mentünk dokibácsihoz ultrahangra...apája meglepett minket egy giga tábla lilatehenes csokival...azt faltuk be a kocsiba...mire a kórházba besétáltunk hátra a nőgyógyászatra, már babához is leérhetett az a sok boldogság, amit nekem a csoki okozott, mert kb sztepptáncolt odabent...:) Ilyenkor mindig nézzük, hogy jár a hasam ide-oda...nagyon kis édes...úgy megölelgetnénk már...:) Szóval dokibácsi...várni kellett...megint szülése volt, de szerencsére csak 20 percet...addigra apája már szétúnta az agyát...és talált néhány befőttesgumit a zsebébe (nem értettem, mit keres nála, de állítólag tesiórán maradt a zsebébe...a lánykák soha nem visznek magukkal hajgumit az órára, és ő ezzel oldja meg)...ott pöckölgetett vele...már csak röhögtem egy idő után...de végre betoppant dokikánk...hamarosan bejutottunk az UH-ba is...:) Na, kisbabánk nem egy aprócska lény...már így babaviszonylatban...22 hetesen 500grmm volt a drága...lehet, hogy ez normális, de ha belegondolok, hogy még elvileg 18 hétig bent lesz...doki is mondta, hogy hát nem lesz egy aprócska baba...hosszra pontosat nem tudott ugye mondani, de a 30 centit már meghaladtuk......már rég nem fér el az UH képernyőn, mint régebben...de mindig produkál valamit...mozgásban most már korlátozva van jobban szegénykém, ezért most csak ökölbe volt a kis kezecskéje, és kinyújtotta a hüvelykujját...mondván..."szevasztok szülők, itt bent minden okés"...:) nevettünk is rajta jókat...aztán megnéztük az arcocskáját is...olyan jól látszott rajta...Gábor szerint rám hasonlít...:) na majd 4D-n kíváncsi leszek mennyire hasonlít rám...
Kaptunk két képecskét róla...az egyiken a keze van...már kezdi kiengedni az öklét, de a hüvelykujj még mindig áll...a másikon az arca látható jobban...bár volt jobb kép is, csak ez lett lekapva róla...:) ja, és végre megtudtam...a placenta elől van megtapadva...valószínűleg ezért is nő nekem ilyen gyorsan a hasam...és halványan, de kezd az a "szép" barna csík megjelenni rajtam...

Azóta meg...megállás nálkül mocorog...a pocakon a dudorok csak ide oda mászkálnak...ma reggel pedig jól rákezdett, és szerintem valamerre nagyon elfordult, mert egy hatalmas dudorka vándorolt percekig egy másik helyre...azóta máshonnan is érzem a mozgásokat, ahonnan eddig nem...azt nem tudom, most hogy állt be...eddig vízszintesen feküdt többnyire...de még rengeteg ideje lesz neki fejreállnia...:)

2010. április 10., szombat

Babaszoba...ezmegaz

Eltelt a húsvét...ami azt jelenti, hogy itt van a kiságyunk...:) A nagybátyám még le is festette nekünk, így olyan, mintha teljesen új lenne...nagyon tetszik...fehér...és olyan jó egyébként is, hogy van...
Vasárnap (húsvétkor), amikor hazajöttünk, persze egyből össze kellett raknunk...az nem nagyon hátráltatott minket, hogy szerszámhiányban szenvedtünk, mi az nekünk, de összeraktuk...én tartottam az ágy oldalait, ameddig Gábor összecsavarozta...és álltunk mindketten, hogy milyen ügyesek vagyunk, amikor rájöttem, hogy én a kiságyban ragadtam...mivel pocaktól alul nem fértem ki, így néhány székkel végül sikerült kijutnom belőle...ezen jót röhögtünk :)
aztán beletettük az alját is, a szivacsra felhúztam a lepedőt, meg a védőréteget, és szépen megágyaztunk a babának...azóta napi rituáléként reggel és
este 10 perc néma csendben vigyorgás van az ágy előtt...:)
Én naponta megnézem, mennyi sok cuccom van már a babának (igazából kb semmi, de hát gyarapszik folyamatosan) Sokmindent kaptam még nagynénéméktől...néhány babaruhát, kiszoknit, lepedőket, huzatokat a szivacsra, rengeteg textilpelust, és annyi játékot, ami egy egész óvodának elég...de hát gyerek még nincs, mit csinál ilyenkor a szülő...naná, hogy ki kell próbálni mindet...persze fele zenél, pörög, forog...itt játszottunk velünk, mint a babák...most is, ha visszagondolok, elkezdek röhögni...apája egészen odáig "fajult", hogy az egyik csodahiperzenélős játékkal koncertezett nekem...na ott már sírtam is a röhögéstől...de legalább jól elvoltunk vele...:)

Nemrég a konyhában állva is azon agyaltam, hogy hííííj...valahova tenni kéne majd a babacuccokat, ezért nagy átrendezési tervet eszeltem ki (ma kezdem a kivitelezést) és felszabadul a kis cumisüvegeinek, meg etetőinek hely a szekrényben...:) Ennek örömére be is szereztem (szereztettem) gyorsan a Brendonból az avent Anyatejtárolóját is...majdnem egy ezressel olcsóbb volt...

És ami még történt...húsvét után kedden a melóhelyen kisebb...na jó...hatalmas őrültekháza volt...ennyi ember kb karácsony óta nem gyűlt össze a boltban...mindegyik őrjöngött...panaszkönyvet akart, hisztizett...beszóltak, miért járok ki annyit (WC-re)...szóval zéró tolerancia az ügyfelektől...nálunk szép sorban mentünk tönkre kollégálisan aznap...kinek a feje ment szét, kinek hasmenése lett, nálam meg szuegény manóm akart a köldökömön át kimenekülni anyája idegbeteg testéből, és délután 5 körül jöttem rá, hogy egész nap csak egyszer ettem egy kicsit délben, és valószínűleg azért szédülök...de enni nem volt időm, mert máris ment az üvöltés, meg a főnököt akarok, mert felállt egy ügyintéző...úgyhogy itthon megbeszéltük Gáborral, és nem teszem ki ennek tovább szegény babánkat...úgyhogy a tervezett május 31 helyett április 30-tól nem megyek már dolgozni többet...:) Most már nagyon örülök neki, hogy így döntöttem...szegény csöppség olyan lassan nyugodott meg odabent...így remélem itthon nem fogom annyira stresszelni őt...:) cserébe megszerezzük neki az összes Disney rajzfilmet is...:)

Úgyhogy most így állunk...én egyre jobban megnyugszom...már nem nagyon veszem észre, hogy nő a hasam, amióta nem látom a lábujjaimat, nincs mihez viszonítani...:)



Jövőhéten pénteken megyek legközelebb dokibácsihoz...akkor beszéljük meg, mikor kell mennem a cukorterhelésre...addig meg csendben dolgozgatok...igyekszem nem idegeskedni, és készülök továbbra is babóca érkezésére...:) lassan 9Kg plusszal :P