2010. március 28., vasárnap

Újabb szerzemények, és babaszobarész...

Húsvét vasárnapján megyünk a nagynénémékhez, és majd dőzsölök egy nagyot...sok babcuccot, játékot, lepedőket, textilpelusokat rakott el már nekem, meg válogatok babaruhákat is, és elhozzuk a kiságyat is...:) A pelenkázó komódot majd csak később hozzuk, de már ettől is másabb lesz a szoba...:)

Nagyon nehéz nem minden pénzt elkölteni a babára, annyi édes - és legtöbbször felesleges - cuccot látok neki, amit megvennék, úgyhogy nagy erőt veszek ilyenkor magamon, és megállom...na persze nem mindig sikerül, ilyenkor kis apróságokat veszek neki, de kis időre már ez is mkielégíti a vásárlási vágyamat...:)

De, előtte, még apája vett neki néhány hete egy rágókát, amit iskola sieléskor vett neki...már a fogzásra gondolt, mert le lehet hűteni, hogy az enyhítse a fájdalmat majd neki...és persze macikás...
És valamiért ezt is elforgatta feltöltéskor...nem értem...

Amiket én szereztem be...hát tényleg feleslegesek lehetnek, de annyira édesek...
Először is vettem egy újszülött zoknit, ami biztos tök felesleges, de nekem abban a pillanatban elengedhetetlen kelléknek tűnt...merthát hiába lesz augusztusi a bébink, biztos fázni fog még idekint...:) Gábor csak nézte, nézte, aztán megkérdezte, hogy biztos születnek emberek ilyen kicsi lábbal?! :)

Aztán egyik nap átmentem az Europarkban a bababoltba nézelődni...(van oda még kedvezményem is, ott dolgozom...micsoda előnyökkel jár :) ...) Barátnőm már vett, de nekem is nagyon fáj rá a fogam, AVENT kezdőkészletre...kedvezménnyel együtt nekem a normál árból van 4000Ft kedvezményem...és tényleg minden benne van, úgyhogy szülinapra mindenkitől ehez kértem hozzájárulást...:) magamnak úgyse tudok mit kérni...:) A készlet egyébkénmt tartalmaz: 1 kézi mellszívót, 1 mikrohullámú gőzsterilizálót, 2db 260ml-es cumisüveg extra puha lassú folyású etetőcumival, 2db 125ml-es anyatejtároló, 2db etetőcumi utazó készlet extra puha újszülöttcumival, 40db eldobható melltartóbetét.

Mivel ezt még csak megnéztem, nem hagyhattam ott a boltot vásárlás nélkül, ezért vettem manócskának egy kis mamuszkát...eleinte biztos kicsit nagy lesz, de biztos vagyok benne, hogy pikk-pakk belenő...:) Itt is törekedtem unisex színt választani, de így is ez tetszett legjobban...:) (és ezt is elforgatta...)

És, a kíváncsi szemeknek...íme egy kép a babasarokról...a kiságy még ugye nincs itt, úgyhogy ez csak a fal része...a kis polcával...na arról már elpakoltam szekrénybe a cuccait...de ilyen lett, ha elkészül teljesen a baba része, majd teszek fel még újabb képeket...:)

Nagyfejű család :)...genetikai UH

Pénteken megejtettük a következő orvosi vizsgálatot...már nagyon vártam, és apa is, mert először jött velem UH-ra, eddig csak a képeket látta mindig a babáról.
Vigyorgott rendesen, amikor meglátta a monitoron a manócskánkat, és nagyon élvezte, hogy tudja, mi az, amit lát...:)

A doki, amikor mutogatta a fejét, mondta Gábor, hogy nagy a feje, mint az anyjának...a doki rám nézett, és mondta, hogy nem is nagy...nem, csak keskeny a válla (Gábor)...na itt már helyeselt a dokim is...:) de a babánk teljesen normális (szerintem)...kis dagika...és most már nem is annyira produkálós...a vége felé már az arcát is eltekarta, hogy ne piszkáljuk már, de olyan édes volt...

A 19. héten már 284 gramm volt a súlya, és már bőven 20cm fölött van a teljes hossza...gyorsan nő manócskám...:) Minden szerve megvan, és jól működik...a nemét pedig továbbra sem szándékozunk megtudni...ha már eddig bírtuk, akkor már ezután is ki fogjuk bírni...:)

Az AFP eredményeim is megjöttek, teljesen normális:
Terhességi AFP: 44,90ng/ml
MOM érték: 1,29
Korrigált AFP MOM: 1,24

Én már a +7Kg-nál járok..."kedvenc" védőnőm szerint csak 2, de vele nem is foglalkozom...
Mivel ez jóformán csak a hasamon jelentkezik, a hátam rendesen kivan...estére nagyon szokott fájni már...de csak így lesz babánk, ezért elviselem, nincs is választásom...:)

Láttam a szülőszobát is pénteken, meglátogattuk barátosnémat, aki akkor szülte meg a babáját...nagyon szép volt...egyáltalán nem volt kórházi jellege...meg is nyugodtam tőle, bár még úgyis megyünk egyszer szülőszoba látogatásra, akkor gondolom részletesebben is megmutogatják...:)
És láttam egy szüést is a TV-ben, ami számomra nagyon pozitív volt...a nőci egy mukk nélkül szülte meg a babát, és úgy döntöttem, ez marad előttem példának, és többet nem is akarok megnézni...és remélem, nálam is így fog majd működni a dolog...:)

Tegnap pedig már apája, és anyukám is érezték kismanót, ahogy rugdosott, és látszik is már...nagyon örült mindkettő neki...apája egész végig vigyorgott, és fel volt háborodva, amiért abbahagyta a rugdosást...:)

Képet sajnos nem kaptunk most róla...de majd legközelebb biztosan...:)


2010. március 19., péntek

AFP...

Nemrégiben megejtettük a következő kötelező vizsgálatot, ami AFP néven fut...a 12 hetes eredményeim még nem érkeztek me, így arról nem tudok beszámolni most...de a doki azt mondta, ha bármi gond lenne valamelyik eredményemmel, úgyis hív, vagy ír nekem e-mailt...de ezek szerint eddig minden okés, mert semmit nem kaptam tőle...
Szóval betöltött 16 hetesen voltam megint dokinál, hogy levegyék megint a véremet...immár bekészített fiólával, nehogy megint lesokkoljon ott Kata a levételnél...:)

A dokibácsi megint megnézte UH-n a porontyot, mondt,a hogy ez nem lenne kötelező, csak a maga megnyugtatására is megnézi ilyenkor, meg hogy ennél a vizsgálatnál fontos a 16 hét betöltése...amúgy meg nem tudom miért magyarázta el, mindig csinál UH-t, de aranyos...

Kismanó most is produkciózott nagyon, és ennek a nagyija örült a legjobban, merthogy most anyukám kísért el vizsgálatra (apája sajnos eddig egyszer sem tudott eljönni, na de majd a 19.héten már jön a genetikaira, hogy lássa végre ő is a babánkat)

Most is megnéztük minenét, az ülőmagassága már 12,67cm-vol...nagy változás ez a 12 heteshez képest, ott még csak 5,51cm volt...megnézte a fejkörfogatot, átmérőt, csontok hosszát, mellkast, megint néztünk nózit, és persze egyben is az én kis haspókomat, aki valamilyen apropó folytán (szerintem elég kis produkálós gyerek lesz...már most is tudja, mikor fotózzák :D ) végig belebámult az ultrahangba...nemhogy menekült volna...esküszöm, még integetni is láttuk (legalábbis a kis keze mozgása tökre olyan volt) és mág a száját is kinyitotta, amit a nagymamája azóta is mosolynak könyvelt el...szóval kis fotogén a drágám nagyon...bár a képen elég ilyesztő, hogy szinte a teljes koponyája látszik tökéletesen, de olyan édes akkois...de a lábacskáit is elkezdte szétpakolászni, úgyhogy dokimnak szóltam is, ha véletlenül látja, meg nem mondja...de végül annyira már nem terpesztett nekünk...de a lényeg, hoyg minden rendben van vele...


Anya változik...

Gondoltam ez is megér egy bejegyzést...merthogy (számomra) hihetetlenül gyorsan változik a testem...
Persze gondoltam, hogy a várandósság ezzel is jár, csak nem hittem, hogy ilyen gyorsan...

A tünetek, amit az első trimeszterben vártam, szerncsére messze nem voltak olyan rosszak, mint néhány szerncsétlenebbül járó társamnak...

A fáradékonyság nagyon beütött, de így legalább tényleg kialszom magam mindig...ez viszont a 12 hét után se múlt el, sőt...egyre többet alszom...

Hányás...az elmaradt...összesen 4X fordult elő eddig...úgyhogy az életemből egy időre száműztem a zöldalmalevet, paradicsomlevest, és a kókuszt...nem tudom, ténylegesen ez volt e a baj, de nem kockáztatom meg, hogy újra kijöjjön, annyira ez nem jó érzés...

A gyomorsavam, az dolgozik...gyakran ég a gyomrom...mondták, hogy szedjek Renniet, de eddig hatott az is, ha ettem pár falatot, így még mellőzném a gyógyszeres dolgokat, ameddig ezt megtehetem...
Pisilés...szinte végig elég sűrűn kell, mostanában meg, hogy már bele is tud rúgni, visszatért az éjszakai vécérejárkálás is, de ez va...
A köldököm is úgy döntött idő közben, hogy a helyén már nem fér el, így néha kikandikál a hasamból, bár pisilés után egy picikét visszahúzódik, de aztán 10 pefc múlva megint kint van...

kilók...huh...eleinte semmi, egy-két deka...na de az utolsó 2 hónapban 5 kiló...bár hogy hova, azt nem tudom...merthogy két dlog nőtt csak...a hasam...az viszont nagyon, meg mellesleg is megkétszereződtem (bár ha ezt veszem, akkor nem 5 kilót, hanem min. 2 tonnát, amennyire azok tudnak húzni...sajnos minkettő meg is rpedt 1 picikét, de nem nagyon látszik, inkább csak a tudat zavar, hogy van)...a hasamnak viszont semmi baja repedésügyileg, viszont szinte naponta nő már...a hetekhez képest nagyon nagy...először a doki is azt mondta, puffadk is, de a kilók után nevetett, és mondta, hogy ez bizony akkor a hasam, és nem puffadás...de nem aggódunk, vékonyka voltam, ezt normélisnak tartja...bár csípőben nem növök, ez viszont kicsit aggasztja, azt mondta, majd a végén meglátjuk, mekkorára nő a bab, mert ő viszont jó nagy...nem tudja, hogy császár nélkül menni fog-e a szülés, de még korai ezen agyalni, majd kiderül...bár engem annyira nem izgat, melyi, módon szülök, csak legyen kint a babánk, és ne legye nsemmi baja...:)
Szóval alakváltozásaim a következőképpen alakultak...
Ez voltam én 7 hetesen...9 hetesen, 12 hetesen, 14 hetesen, 15 hetesen, és végül 17 hetesen





Szerzemények, és a saját védőnő...és az első mozgás

Mivel betöltöttük a 12 hetet, és a "gonoszok" is leszálltak rólam a nem vehetsz semmit még dumával, esendő lélekként néha néha vettem ezt-azt...na azért túlzásba nem estem, mert még nem volt hova tennem a dolgokat (szobafelújítás előtt álltunk)

Első dolgom egy kisfésű volt...anyukám mondta, hogy ő is mindig azt vette meg először, gondoltam én is azt teszem...bár ő mindig egyszínűt vett, és valahogy mindig olyan neműek lettünk, amilyen színűt vett...én meg, hogy ne lehessen tippoelni sárga-kéket vettem, amiben még csörgő is van a dilis szülőket szórakoztatni, merthogy a gyereknek valószínűleg nem a fésűt adom majd játszani...persze ezek után remélem, hogy legalább lesz egy kis haja, amit fésülgethetek, és nem kis kopin születik majd...:)

Aztán később sikerült beszereznem egy pólyát is egy kollégámtól, vadiújat, nagyon olcsón, és ha kiveszem belőle a kókuszmerevítőt, kis nyári takaró lesz belőle...persze szigorúan semleges színűt, merthogy mi, a mai modern világban nem akarjuk tudni a nemét...így a pólya sárga szín, és macikák, meg méhecskék vannak rajta...Gábor itthon édesen bemutatót tartott nekem, hogy hogyan fogja kihozni a babát a kórházból, és hogy majd így fogja betakargatni vele...nagyon édes, amikor ilyen lelkes...:)

Aztán vettem egy újságot, abban volt egy kanálka...mondjuk az még ráér, és úgyis kap másikat majd, de legalább elmondhatom, hogy van már...

Következő "botlásom", egy kispárna volt...na jó, tudom, kisbaba alá nem rakunk,csak pelust, de olyan édes, és nem vastagabb a pelusnál sem...majd maximum moshatom sűrűn...de akkor is nagyon cukika...:) sajna elforgatva rakja be, majd egyszer javítom...

Végül pedig nagy buzgalmamaban lefotóztam az eddig kapott játékokat is...merthogy kb. hetente leltárt tartok, mintha nem tudnám már fejből, mik vannak meg...:) (nem értem én ezt, akármit csinálok, össze-vissza forognak a képek...na majd ezt is egyszer korrigálom)





















Aztán...végre megismertem az én drága védőnőmet is...elég furta stílusa volt a rendelőben, de azért elment...nem mondom, hogy unszimpi volt, de a másikat jobban bírtam...aztán bejelentkezett hozzánk, hogy eljön meglátogatni, hová is kerül majd a bébi...

Na itt volt a kiborulásom...én itt aggódtam, hogy majd szólni fog, hogy a virágok túl alacsonyan voltak...de feleslegesen, mert gyakorlatilag az volt az egyetlen dolog, amibe nem kötött bele...de minden más probléma volt...túl hideg van, kevés a szőnyeg, a gyerek úgyis odamászik, ahol nincs szőnyeg, az apa kupáihoz majd felmászik az asztalra és leesik, miért oda kerül a kiságy, huzat lesz, túl meleg lesz, rásüt a nap, az apa gyűjteménye (predator gyűjtői figurák) túl aprók, lenyeli, és mi az, hogy az apa németországba jár dolgozni, neki velünk kell itthon lennie...én csak néztem itt nagy szemekkel...és még a virágtól tartottam...

De aztán tisztáztam a dolgot ... először is tél van...a távfűtés meg nem a csúcsmeleg forrása, de akkor azt nem nézte meg, hogy van külön hősugárzónk...kevés a szőnyeg? vehet nekünk, ha akar, de ennél többet nem fogok lerakni (decemberbe vettünk egyébként a nappaliba egy 4X4m-es szőnyeget pont a gyerek miatt)...nyilván annyira nem vagyok hülye, hogy a gyereket hagyom az asztalon mászkálni egyedül, de egyébként meg leveszem neki a kupákat, ha nagyon nem bír magával, amúgy meg szerintem egyszer izgi, hogy csillognak, de lesz más érdekesebb úgyis...miért oda megy a kiságy? mert ha jobban megnézi, máshova nem is tudom tenni, de vehet egy másik lakást, ha ezzel gondja van...szellőztetésnél nyilván nem hagyom huzatban a gyereket...a nap ellen létezik sötétítő függöny, és a fűtőtest hiába van a közelében, továbbra is csak távfűtés, így nemhogy melege lesz, hanem majd be kell kapcsolni a kis mobil radiátort még...a predatorok, hát apa szörnyet is halna, ha a gyereke azzal játszana, amúgy meg nyilván azt se adom a kezébe, de hogy boldog legyen, azokat szépen üveg mögé tettük, és jó magasan díszelegnek a falon...így nemhogy ő, mi se érjük el létra nélkül...németországi melót meg engedtessék már meg nekünk eldönteni, hogy kell az a (nem kevés) pénz, ami onnan bejön, és had ne egy védőnő szabja már meg nekünk, hogy apa hol dolgozhat és mikor...szóval jól felhúzott vele...de nem baj...úgyis az lesz, amit mi jónak látunk...de ha nálunk (rendmániás apa és anya, normális lakásviszonyok, és rend, tisztaság van) mellett ilyenekbe beleköt, egy putriban ahol 20-an laknak 10nm-en mit mondhat? szóval ezen kicsit kibuktam akkor...

De volt örömöm/ünk is ebben a hónapban, bár részemről nagyobb volt, lévén hogy bennem él ez a kis poronty...mindenki számára furcsa módon...már a 14.héten elkezdett mocorogni bennem érezhetően is...eleinte csak kis csikizések voltak, de hivatalos dátumnak február 18-at tűztem ki, akkor elmentünk egy étterembe a munkatársakkal meg apával (egyébként torkos csütörtök volt aznap), és az első erősebb bugyborékolást akkor végezte el...:) védőnő is, család is meglepődött, de örültek...a dokim nem is csodálkozott...azt mondta, várható volt, mert nagyon vékony vagyok, de örül neki...:) Hát még én...szóval most már mozgunk...és napról napra egyre jobban...

Csak apát sajnálom, ő nem érzi...és esténként, amikor tv-t nézünk, és nevetgélek itt, meg beszélek hozzá, hogy jó lenne már aludni, hogy én is tudjak, hiába tapizza a hasama, nem érzi még, de megnyugtattam, hogy hamaosan biztos fogja ő is :)

A bűvös 12...

És elérkeztünk végre ide is...hiába mennek gyorsan a hetek, mindenki ezzel a 12-es számmal riogat, hogy addig semmit ne vegyek biztosra, meg hú így a babaona, meg ilyen kedvességek...amúgy nagyon nem vagyok babonás, de akármit is akartam beszerezni, mindig csak csúnya nézést kaptam, meg hogy hogy képzelem ezt...de hát babánk lesz...én meg olyan boldog vagyok...muszáj vennem neki dolgokat, mert attól meg még boldogabb vagyok, de a gonoszok nem hagyták...:)
(bár azért egy-két - szatyornyi - játékot már átcsempésztek nekem...:P )

Az előző vizsgálat óta csak 1 hét telt el, de hát a 12. hét az mégiscsak 12...úgyhogy megint dokilátogatás...itt volt megint nagy vérvétel...eléggé kalandos...ugyanis drága asszisztensünk, Kata (amúgy imádom), már belémszúrta a tűt, amikor észrevette, hogy ja, fiolát nem hozott fogajam már meg addig...én meg lesápadtam, és nagyon hősiesen tartottam a karomban a tűt, bár nem sok kellett, hogy leájuljak a székről...na nem mintha bajom lenne a vérvételle, csakhát ez mégis durva volt nekem, hogy én fogtam...juj, és így nagyon éreztem is, hogy ez oda be van szúrva.,..mondta is, hogy bocsi-bocsi, többet ilyen nem lesz...:)

Volt természetesen ultrahang is...megint...:)
már alig vártam, hogy lássam megint, merthogy már majdnem olyan, mint egy igazi baba...de ehelyett valami kis elmosódott baca vergődött ide-oda...pislogtam nagyon, erre kérdezi a doki...te ettél csokit?...nem ettem, de ez a gyerek úgy bepörgött, hogy hosszú percekig alig lehetett róla egy normális képet csinálni...feszítette magát össze vissza, a fején pörgött...én nem tudom mitől...lehet azért van cukorhiányom, mert a gyerek elszív mindent...:)

Egy ilyen kis rosszalkodós képet sikerült is róla elkapni...ez lett apa kedvenc képe, és csupa csupa szeretetből azóta kis buborékfejünek hívja a babánkat...és megjegyezte...ha ez fiú lesz...tuti hogy majd követni fogja az apját, mert már most is tudja, hogy jó bírkózó hídban pihen...:) Hídban ugyan lehet, hogy volt, de akkor éppen nem pihent...csak kb 5 perc elteltével...addigra biztos elfáradt a kis csöpp teste a zéró izomzattal (én már a látványtól is elfáradtam, de csak mosolyogtam rajta...:) )

Utána szépen lenyugodott...lefeküdt, és még a kis öklét is a szájába tuszakolta...vagy valami olyasmit csinált, de végül elértük a célt, meg tudtuk nézni...

Tarkóredő teljesen normális volt (még egy mm se), és minden végtagja rendesen megvolt...szíve vert megint ezerrel, minden rendben volt...:)

Rákérdeztem, mennyire árthat neki a sok tüsszögés, mert sajnos a porallergiám miatt nagyon sokat tüsszögök, már sokszor izomlázam is van tőle, és féltem, hogy ez rossz neki, de megnyugtatott a doki, neki semmi baj, én meg nyugodtan használjak orrsprait...:)


1 hónappal későbbre vártak minket újra...:)


Már mozog...jééé

Hihetetlen gyorsan telnek a hetek...ha belegondolok...augusztus...hol van az még...de a hetek sokkal gyorsabbak a hónapoknál...pikk-pakk elértük a 11 hetes kort...

De előtte még megtettem első látogatásomat a védőnőnél...egész reggel bolyongtam, hogy merre lehet (már fél órával előbb elindultam, hogy megtaláljam, és időben odaérjek)...de felesleges volt, mert hosszú keresgélés és lakótelep bejárás után kiderült, hogy a védőnő és a gyerekorvos is pont a házunk mellett van...még jó, hogy 2 éve itt lakunk...nagyon ismerem a környéket mi?! :P

Várnom kellett még így is jó sokat, mert sajnos sztrájk volt, és nem jártak a buszok...végül egy nagyon kedves hölgy érkezett meg, aki sajnos csak helyettesíéts volt, az én védőnőm nem tudott bejönni dolgozni a sztrájk miatt...megkaptam a kiskönyvemet, és elmondott minden fontos dolgot, amit tudnom kellett...tényleg nagyon kedves volt, gondoltam majd az enyém is ilyen lesz...na ezzel már nem volt olyan nagy szerencsém, de azt majd később...

Kaptam tőle még kismamaújságot, meg kémcsövet, abba mindig vinnem kell nekik pisit...és egy hónap múlva szeretettel vártak vissza...:)

Szóval 11 hetesen elmentünk megint babátnézni a dokibácsihoz...mostanra már megtanulta az igen nehézkes nevemet is, és már messziről szólt, hogy Purczeldné, Iluska, menj be az ultrahangba, mindjárt megyek én is...:) és tudja, hogy hány hetes vagyok, mit láttunk ezelőtt...csodás doki...:)

Ismét megkukkoltuk manócskámat...nézte, nézte...már kezdett egy kiscit babára hasonlítani, aztán egyszercsak mondta, ...hű, milyen kis izgága...én meg nagy szemekkel néztem...miért, már mozog?...ő meg csak nevetett és megmutatta...mint egy kis halacska, úgy fickándozott az én 4,01cm-es kismanóm...nem is hittem volna, hogy már így ficeregnek ilyenkor, de ismét elöntött a boldogság...a bébink már mozog...:)

Itthon megint élménybeszámolót tartottam apának...ilyenkor mindig csak mosolyog rajtam...aztán mondta, hogy most már ő is jönne ultrahangra, mert ezt már neki is látnia kell...:)



Amúgy minden egyes UH után megy róla körMMS a családnak...akárhova megyünk, tuti, hogy telefonháttérnek valakinél a kismanónk van beállítva, olyan édesek...:)

Szívhang...már él a kis porontyunk...

3 héttel később ismét visszalátogattam a doktorbácsihoz...nagyon izgultam, most már vernie kellett a kicsi szívének...a terhességi tesztnél nem izgultam ennyire...de szerencsére alaptalanul aggódtam ennyire...

A kisbabánk 10X nagyobb lett a kis bogyóhoz képest, mert itt már elérte az 1,2cm-t...bár kis paca volt még mindig a drágám...ha nem mondják meg, melyik ő, még mindig nem találtam volna meg magamtól...aztán ráált a kis szívére is az ultrahanggal, nekem meg majdnem kicsordult a könnyem, amikor meghallottam, hogy milyen gyorsan dobog a szivecskéje...

Itthon is nagy büszkén mutogattam a képet apának, nagyon boldog volt ő is...már élt a babánk...:)





A képen a két kis fehér vonalka között látható a bébikénk...:)





Itt pedig a szívhanja látható...jó gyors volt...:) ahol megszakad, ott pedig anya levegőt vett éppen...:)