2010. február 26., péntek

A meglepetés...

Július végén határoztuk el, hogy babát szeretnénk, így augusztustól leálltam a gyógyszer szedésével. Szerencsémre ez nem okozott túl nagy gondot a szervezetemnek, pedig vagy 8 évig szedtem (hormonzavar miatt). Vártam én minden hónapban, hogy a fránya mikulás elmaradjon, de csak jött mindig...nem is tudom mit vártam ennyi év gátlás után...

Novemberben felkerestem egy új nőgyógyászt, akivel átbeszéltem mindent, hogy babát szeretnénk, de ennyi és ennyi ideig gyógyszereztem, ő elmondta, mire fogunk figyelni, és milkor kell visszamennem, ha nem sikerülne addig a baba...ez történt november 27-én.
Aztán december elején elkezdtem magam rettentő furán érezni...igaz az első gyógyszermentes hónapban is ez volt, így nem éltem bele magam annyira...de a várt napra nem jött meg (pedig mindig napra pontos volt)...aztán nem jött 3 nappal később se...akkor volt apa (azaz Gábor, ő lenne a férjem) születésnapja...december 13. ... este már nem bírtam ki, csináltam egy tesztet...úgy mászkáltunk a lakásban, mint az őrültek...aztán megnéztük, és ott volt a 2 piros csíkocska...:)
Azt hittem, majd kitörő öröm jön ránk, de csak ültünk az ágyon...és mosolyogva néztünk magunk elé...kicsit később aztán rájöttünk, nincs mese, szülők leszünk...végre...:)
2 nappal később megismételtem a tesztet, szintén pozitív lett, és felhívtam a dokimat. december 17-én mentem be hozzá...pont egy szülésről jött ki...gyorsan megnézett UH-n, de a sima hasin nem látott semmit, úgyhogy vért vettek...

Este pedig kaptam tőle egy SMS-t, hogy a vérvétel pozitív lett terhességre, jó lenne, ha másnap ellátogatnék, hogy megkeressük azt a gyerkőcöt. Így is lett...egy barátnőmmel mentem el (szintén babát vár, de már a vége felé van), és végre megláttam a kicsibabánkat, akit a felvétel után napokig "kápribogyónak" tituláltunk, mert kb úgy is nézett ki...:)

A képen az alsó sötét pötty lenne babó...:) Akkori állapotában volt 1,2mm, kész óriás...:)

Itthon tiszta extázisba kerültünk, és eldöntöttük, hogy a családnak majd csak karácsonykor mondjuk el...mindenki nagyon örült neki...a szülőknek egy-egy pár kiszoknit adtunk ajándékba, mindkettő ki is akasztotta a karácsonyfára. Aztán szépen lassan tudattuk mindenkivel...dédikkel, és ükökkel...bizonyám...van belőle három is jelenleg...reméljük lesznek is, mire kismanó megérkezik :)

Egy kismanó érkezése

Sziasztok Kedves Blogolvasók!

Mint sokan mások, én is úgy döntöttem, hogy a mi kisbabánk külön blogot érdemel.

Nagyon vártuk már, hogy útban legyen a nagyvilág felé, és ezzel a boldogsággal nem tudok betelni. Legszívesebben az egész világgal tudatnám, hogy babánk születik hamarosan, de gondolom ez normális érzés ilyenkor...mert kire lennék majd a legbüszkébb ha nem a kisbabánkra...akit most éppen pocak formájában tudok büszkén mutogatni mindenkinek...:)

Igyekszem minden fontos történést leírni a várandósság fontos pillanatairól, az orvosi látogatásokról, a baba dolgairól, új és egyéb szerzeményekről, az érzésekről...és ha már világrajött, a fejlődéséről, növekedéséről, első szavairól...remélem egyszer jó emlék lesz ezeket visszaolvasni, és ő is értékelni fogja.