2010. december 11., szombat

Tündérbaba

Petra egy kis tündér...és ezt tényleg nem elfogultságból mondom...na jó, biztos azért is, de akkoris az...
Nem lehet nem nézni, nem ölelgetni, nem puszilni, mert ha nem tehetném, abba tuti belepusztulnék...

És a jelek szerint ezt ő is nagyon szereti...
Egyre többször szeretne csak úgy bújni...simogatja az arcunkat, és egyáltalán, élvezi, ha vele vagyunk...

Már korábban is volt, hogy kacarászott, de néhány napja szuper délutánunk volt...az ölemben álldogált, és tánciztunk (merthogy a zenét imádja hallgatni)...nos, Petrám vagy fél órán át megállás nélkül kacagott...én meg persze ezen, ahogy ő kacarászik, néha ettől még jobban rákezdett...olyan jól szórakoztunk...és úgy elfáradt benne a kis drágám, hogy utána el is aludt, de még álmában is mosolygott...annyira édes...:) Azóta szerencsére már többször is láttam/hallottam tőle ezt a mutatványát :)

És továbbra is nagyon-nagyon gyorsan nő...hihetetlen...
Az, hogy milyen ruha jó rá...hát már azt hiszem írtam korábban, hogy 68-as ruhákat hord, de egy alap"probléma" van...a kis dundi pociján feszül minden, úgyhogy már ezt is néznem kell, hogy mi milyen széles, és ha az jó, akkor még ott a kis husi keze/karja, ami nem fér bele akármilyen ruha ujjába...de ez legyen a legnagyobb bajunk...így, ilyen kis husin is a legédesebb lányka a világon...:)

Most egy kicsit betegeskedik szegénykém...kicsit taknyi, meg köhécsel, utána mindig mondom neki, hogy nem szabad betegeskedni, ő meg vigyorog...olyan "jólvan anya, nem leszek beteg, ne aggódj" arcocskával...hihetetlen, mennyire féltem, pedig nem is annyira vészes...
Azért remélem hamar helyrejön, mert jövőhéten megyünk a 4 hós oltásokra, és nem szeretném, ha emiatt baja lenne...

Na, meg remélem kiderül, miért is nem ehetek/ihatok én tejet, tejes dolgokat...korábban volt egy kis fura kakija, amire azt mondta a dokinéni, hogy véres, és hogy valószínűleg a tejet nem bírja megemészteni...nos jelentem, betartom a diétát (bár azóta még nem sikerült jóllaknom egyszersem, de ez van, érte mindent), ha akkor sem lesz okosabb, akkor megkapja a kakis peluskát, aztán tenyésszék ki nekem rendesen, hogy laktózérzékeny, vagy tényleg az megemésztéssel van baja, mert nem mindegy, hogy anya éhezik vagy nem...nem akarom, hogy emiatt baj legyen a tejemmel...

Most alszik az én kis édes tündérkém...olyan imádnivaló...és képek róla folymatosan frissítve továbbra is a Petra felirat alatt :)

2010. december 2., csütörtök

Az álommanók nyaralnak...

Néhány héttel ezelőtt Petra teljesen jól elvolt éjjel, általában legkorábban 5-6 körül ébredt csak fel...
Aztán jött ez a hideg idő és - bár nem akarom a havazásra fogni feltétlenül - azóta min. kétszer felébred éjszaka...a mai este meg rekordot döntött a drágám, 1,5-2 óránként fenn volt...és enni is akart...

Először csak hallom, hogy mocorog, meg pakolja magát az ágyban ide-oda...aztán hallom, hogy cuppog (ilyenkor van ujjszopi), majd rákezd az éneklésre...nagyon édes...na akkor már felkelek, mert utána jön a sírás, és nem akarom, hogy felhúzza magát, mert akkor nem alszik vissza...
Az ágya fölé hajolok, és hatamasat vigyorog vagy nevet rám...lehet egy ilyen kis tündérkére haragudni?! Hát én nem tudok...gyorsan kiveszem, jól betakarózunk az ölemben, eszik, aztán be is alszik pár perc alatt...ott szuszog, és még akkor is mosolyog...nem tudok ám betelni vele, milyen édes kislányunk van! :)

2010. december 1., szerda

Forgás, forgás, forgás...

Nagyon nagyon boldog voltam...tegnapelőtt este petra úgy döntöt, hogy megelégelte a "büntiket" (ha rosszalkodott, vagy nem hagyta abba a hisztit, hasra fordítottuk, úgy sírt még egy ideig, de aztán elhallgatott vagy elaludt)

Fürdetés után éppen krémeztem be, mert kicsit száraz a bőre, úgyhogy kenni kell minden nap testápolóval, amikoris egyszercsak az én kislányom a karját behúzta maga alá - ezt eddig nem csinálta, nem jött rá, hogy ez hátráltatja a forgásban - és szépen lassan először az oldalára fordult, aztán átgurult a hátára...:)
Úgy megörültem neki, jól megpuszilgattam, kiabáltam az apjának, és visszatettem hasra, reméltem, hogy nem egyedi volt az eset...de aztán apának is megcsinálta, és még vagy 6X...úgyhogy nem véletlen átfordulás volt részéről...:)
Nagyon büszkák voltunk ám rá, sok sok puszit kapott, meg jól meg is ölelgettük, merthát a mi nagylányunk már ilyen ügyes...:)
Másnap reggel is letettem az ágyunkra, és a jobb oldaláról minden takarót elraktam, hogy foroghasson, merthogy csak jobbra csinálta eddig...naná, hogy most balra fordult, csak ott már az ágy vége volt, úgyhogy anyája kezébe gurult bele...persze akkor is jól megpuszilgattam...:)
Na ne mintha nem puszilgatnám ám állandóan amúgy is, de ilyenkor extrát is kap...:)

Persze néha megunja, és nem forog, hanem elsírja magát, ilyenkor nem erőltetem neki, úgyis megy már...

A másik forgás (hátról hasra) még nem megy, még csak az oldalára fordul el, tovább nem, de nem is bánom, még van rá rengeteg ideje az én ügyes nagylányomnak...:)

2010. november 30., kedd

3. hónap ...

Bizony, bizony, merthogy már betöltöttük azt is november 19-én. (ezer bocs, hogy ilyen rég nem jelentettem semmit Petráról)

Kezdődött azzal, hogy 17-én vinnem kellett oltásra, így megkapta a második Dipertét és a Meningitec-et is...megint tartottam a láztól, de azon kívül, hogy nekem is meg apájának is mutogatta a bibis lábát, semmi baja nem volt tőle, sőt...a nagyszülei utána kb. egy órával eljöttek meglátogatni, és vígan elvolt velük, visítozott, nevetgélt, huncutkodott, mintha nem is kapott volna oltást...

Amúgy meg mi történt a 3. hónapban...nos

A fejét egyre jobban tartotta hasonfekve is, és hosszú percekig nézelődött, azért néha elfáradt, olyankor lepihent, vagy éppen üvölteni kezdett, hogy mostmáraztáneléglegyen, de nem kínoztam ezzel olyan sokat, csak hébe-hóba átforgattam...

Egyre ügyesebben fogja meg a dolgokat, gyakran már meg is tudta fogni azt, amit akart, és nem csak úgy véletlen hadonászásból került a kezébe...

A hiszti is kiütközik ám néha rajta...imádja felfújni a kis pofiját...és olyan szemrehányóan tud nézni, hogy na tessék, nem vettél fel, most így nézek rád, vagy éppen forog körbe a fejével, hogy most mi lehet az, amitől elsírhatnám magam...hát elég gyakran talál is "kötekedni valót", de ez van...

Elkezdett kacarászni is, olyan igazi babanevetéssel, de érdekes módon olyan helyzetekbe produkálja, amiről nem gondolná az ember...hiába csikizem én (merthogy tök csikis), azzal nem sokat érek, de pl. amikor fürdés előtt lehúzom a fejéről a body-t, már közben nevet, még nem is látni az arcát, csak hallom a rötyögést...

Hízni is szépen hízott és nőtt, elértük már a 6Kg-ot, és hosszra is szépen gyrapodott...na itt szerintem soha nem lesz egyetértés a védőnői és a saját (a'la kórházi) mérés között, merthogy védőnő szerint 60cm, szerintem meg 66...ami azért elég nagy különbség, de van egy döntő tényező...kinőttük a 62-es garnitúrát is és már 68-as ruhákat hordunk...szóval kérdem én, ha 60cm lenne, akkor miért kicsik rá a 62-es ruhák?! és igen...a győztes anya mérőszalagja...:P

Rengeteget gagyarászik, sikítozik, "beszélget"...éjszaka is gyakran azt hallgatjuk az apjával, hogy "énekel"...olyan édes kis angyali hangocskája van...meg lehet zabálni, de szokott még sikítozni is éjjelente, meg rászól apára, ha horkol...

Mindent betöm a szájába...szerintem nincs olyan takarója, amit még részben vagy egészban ne fogyasztott volna el, vagy játékot, vagy bármit, ami a keze ügyébe akad...és mindez rengeteg rengeteg nyállal társul...ami védőnő szerint is a fogzás előjele, de azért nem siettetjük továbbra sem ezt a dolgot...:)

Szóval összességében szerintem gyönyörűen fejlődik a kis lurkónk, és továbbra is egy imádnivaló kistündér...:)

2010. október 22., péntek

Képek a Manócskáról

Azt elfelejtettem az előző bejegyzésben megemlíteni, hogy Petráról, remélhetőleg állandóan bővülő fotóalbum megtekinthető a blog jobb oszlopában feltüntetett Petra feliratra kattintva (mert nem mindig sikerül ide annyit feltöltenem, amennyit szeretnék, ott meg fent van minden)

2010. október 20., szerda

2. hónap

Tényleg nemrég született...és már 2 hónapos...totál közhely már, de úgy repül az idő...
Amikor valami hóforduló vagy ilyesmi van (na ja, évforduló még nem lehetett...:P ) mindig eszembejut, ha az órára nézek, hogy most mentünk be a kórházba x héttel vagy hónappal ezelőtt, most már ennyire vagy annyira fátjt, most már megszületett...
Nekem akkora nagy élmény volt a szülés...remélem a következő is ilyen lesz majd egyszer...

És hogy mi is történt ebben a hónapban...
Először is rengeteget játszottunk...ez elég sokszor van egy nap, kb. mindig amikor nem alszik vagy eszik...mondok neki mondókákat (pl. öltözés közben is, így már tudja, hogy most akkor a kezét dugom be a ruha ujjába, bár öltözni továbbra is utál) vagy csak úgy magyarázok neki, hogy milyen aranyos, meg mit csinálunk, mi történik, ő meg úgy csinál, mintha tudná miről beszélek (amúgy lehet hogy tudja, és közben magában arra gondol: na, ez a hülye megint össze-vissza beszél itt nekem)...és látom rajta, hogy ő is nagyon mondaná...aztán néha rázendít és akkor elkezd ő is magyarázni a maga módján...:)

Erősködik is nagyon...vízszintesen kézben egyáltalán nem hajlandó megmaradni, még aludni sem, csak függőlegesen, és muszáj neki nézelődni, átvizslatni mindent, hogy mi hol van éppen...éjjel is nézelődik tovább, bár nem tudom, hogy mit lát a sötétben, és nagyon ügyesen percekig tartja magát...
Fekve még nem megy annyi ideig, de ott is elnézelődik, kitölja magát...
Imádja a tükörben is nézni magát (jól össze is van taperolva apró kis kéznyomokkal) és nagyokat vigyorog magára...:)

Hanyatt fekve elforog már oldalra, de hasra még nem fordul át (szerencsére)...

A kezével beletalál a szájába és szopizza a hüvelykujját ezerrel...meg újabban a mi ujjunkat is szopogatja, cumit kiköpi, úgyhogy azt el is raktam már...
Ezen kívül püföli a játékokat, bár azokat még nem találja el olyan ügyesen, mint a száját.
Próbálja az arcunkat is megfogni, ez néha simogatás, de néha sikerül úgy odacsapnia...:)

Nagyon sokat mosolyog a kismanó...szinte mindenkire...már huncutkodik is gyakran, és néha mintha nevető hangot adna...édes pofa nagyon reggel is felkel, és egy hatalmas vigyort kapok tőle...:)

Ma egyébként megejtettünk egy dokinéni látogatást is...szegénykém kapott szurikat...eléggé tartottam tőle (nem nagyon akarok én popsiban lázat mérni, meg kúpozgatni), de eddig úgy fest, hogy minden rendben lesz...az én vigyorom most is mosolygott, vigyorgott mindenkire a rendelőben, csak a szuriknál tört el nagyon a mécses, konkrétan sakálüvöltést vágott le egy kis lila ábrázattal...de aztán hamar elmúlt, megnyugodott anyánál és huncutkodott meg játszott tovább a védőnővel...

Meg is mérték megint, bár most elvileg nem kellett volna...nos 5450gramm és egyikféle mérés szerint 57,5cm...nos ez azért fura, mert máshogy mérték a kórházban, és máshogy a védőnő...úgyhogy ezek alapján:

Született: 3610gr 56cm
1 hósan: 4360gr 53,5cm védőnő szerint, kórházi méréssel 60cm
2 hósan: 5450gr 57,5cm vn, 64cm k

Ebből is látható, hogy 56-os ruhánk már nincs (vagy csak olyan, amit elszámoztak) már egy ideje a 62-es ruhákat horjuk, és abból is van néhány ami már éppenhogy jó csak...

Szóval nő a lányzóm ezerrel, de nem bánom, csak a csuklóm...azon nőtt megint egy szép kis ínhüvelygyulladásos dudor, de a fene bánja, van egy gyönyörű ámbár sózsák babám...:)

2010. október 8., péntek

"Ordenáré" Oroszlán(y)kám










És hogy miért ez a cím...baromi egyszerű...mert az én imádnivaló, és gyönyörűséges kislányomra mindkettő elmondható...:P
Miért "ordenáré"? na jó, lehet ez erős szó...de amióta rájött, hogy nem csak kailni tud, azóta állandóan durrog a feneke...néha ezen ő baromi jókat szórakozik, hatalmasakat vigyorog utána...persze előtte jön a nyögés, meg a nyomás...én meg ilyedten nézem a pelenkázón a fejét, amikor épp átpelenkázás közben csinálja ezt, hogy most kilő rám egy adagot, és öltözhetünk át mindketten, vagy csak pukika lesz...szerencsére az utóbbi sűrűbben van, de ettől függetlenül hetente többször kell a kisasszonyt teljes ruhacserével büntetnem...ugyanis utál öltözni, de hát nyakig szarosan mégsem maradhat...
Valamelyik nap is itt volt nálunk egy tvtársaság emberkéje szerződést kötni, manócska a kezemben volt, és gyakorlatilag végig kakilta (ez enyhe kifejezés)/pukizta az egészet...már nem tudtam vele mit csinálni, úgy rotyogott a popója, és lassacskán éreztem, hogy nedvesedik át a háta, majd be is barnult a ruhácska...:P
Ami annyira nem gáz...nekem...már tök kakiimmunis vagyok, de egy idegennek csak furi...ahogy azt hallja folyamatosan, mintha tejszínhabot nyomnának ki egy flakonból...de aranyosan annyit mondott...ne aggódjon, egy kisbabával ez együtt jár...

Valamiért azt vettem észre, hogy a gyerkőc a gusztustalanabb szavakra jobban bukik, mert nem csak azon röhög, amikor kimondom, hogy cici, mert nagy kedvence még a puki, kaki, bibi, buki (bukás) és hasonló szavak...jobban örül ezeknek, mint nekem a reggeli ébredés után...pedig én is szoktam ám tőle hatalmas vigyort kapni, de úgy látszik, eltörpülök ezek mellett...:)

Ma azon nevetgélt vagy fél órát, hogy kinyújtom rá a nyelvemet, meg fura hangokat adok ki...és végre először hangot is adott nevetés közben...még nem az igazi kacaj, de nevetés volt...:)

És az oroszlán(y)ka...nos, ő az oroszlán csillagjegyében született...amit a babanaplójában olvastam erre vonatkozóan, hogy milyen is az oroszlán (idealista, romantikus, becsületes és hűséges) még nem igazán vélem felfedezni rajta...ezektől a fogalmaktól még messze van, azt se tudja mi ez...de van jó pár rokonom, aki szintén ilyen csillagzat alatt jött a világra, és belőlük kiindulva eszembe jut, hogy az én kislányom is veszettül akaratos, makacs, és imád dirigálni...a maga módján persze...ha már itt tartunk, a kínai horoszkópja jobban illik rá, aszerint tigris (nahát, mégegy macskaféleség - bátor, született vezéregyéniség, szenvedélyes és független), bár ott meg akkor én vagyok félrecsúszva, mert én is az vagyok...

Nem sír sokat, de tud ám követelőzni...látom a fején, amikor sír, hogy ez most az anya azonnal vegyél fel, mert szilvára üvöltöm a fejem, és addig nem veszek levegőt...ezt előszeretettel alkalmazza nálam fenyítőeszköznek, én persze kétségbeesetten felkapom a gyereket, mert a kis lüke tényleg lilára változik, és úgy üvölt, hogy nem vesz levegőt...szopi közben is eljátssza néha...nekemesik mohón - persze levegőt elfelejt venni, és fuldokolni kezd - elveszem tőle addig a cicit, ameddig helyre nem jön, majd dühödten sírni kezd meg püfölni engem, amiért galád módon elvettem tőle a kaját...és utána végig szemrehányó tekintettel néz fel rám...nem viccelek, Gábor is látta, ahogy néz...

Mostanában a csipkedés is egyre nagyobb mánia nála...állandóan csipked engem...hol a nyakam, hol a cicit szopi közben, de nem olyan kis óvatosan...valamelyik nap is pont a kezemben volt, és úgy belecsípett a hónaljamba, majdnem sikerült eldobnom a gyereket...az apja persze jól kiröhögött, de majd megnézem én, ha őt fogja így megcsípni...

Persze tud ő nagyon aranyos is lenni, sőt...így másfél hónaposan szerintem tök jól áll a mit csinálok már listájával...a mosoly az alap nála, ha nem sír éppen, akkor odaplasztikázzák az arcára...

Gyakran cuppog a nyelvével, mintha a lovakat hívná...lehet ezzel is engem akar ugráltatni?...a fene tudja, de imádja csinálni, és persze ezen is nevet...és nagyon édes

Sokat szoktam vele beszélgetni is...magyarázok neki nagyon, amit éppen csinálunk, vagy amire gondolok...és látom, hogy baromira mondaná ő is...olyan édes kis hülyeségeket nyökög ki ilyenkor...én meg persze agyon puszilgatom...

Mostanában megtalálja a hüvelykujját is egyre gyakrabban, a cumit meg gyakorlatilag már csak dísznek tartjuk, nem fogadja el...

A fejét egyre többet emelgeti, és ha a kezünkben van, nem nagyon tűri, hogy tartsuk a hátát, merthogy ő már nagylány, meg tudja ő tartani (persze néha van ám lefejelés, ami mindkettőnknek fájdalmas, dehát őakaratossága nem hagyja olyan könnyen magát...)

Szóval itthon ezek történnek...összességében meglehetősen mókásan telnek a napjaink...és továbbra is biztos vagyok benne, hogy lehet ez a lurkó akármilyen hisztis, akaratos, akkoris az én imádnivaló kislányom :)

2010. szeptember 27., hétfő

Csodagyermek








Hihetetlen nagy csoda egy gyerek...erre nap mint nap rá kell döbbennem...

Először is, ameddig a pocakban van is imádja az ember (legalábbis én így voltam vele, de lehet sokszor csak azért, mert az ember tudja, hogy a gyerekem, és szeretni kell, ezért hát szereti ismeretlenül is), de amint kibújt már nem csak bemagyarázásból, vagy bármi egyéb okból van oda érte az ember...egyszerűen nem lehet nem imádni, rajongani a gyerekünkért...erre a nagy okosságra jöttem rá...(nyilván erre sem elsőként, de nekem ezek a kis felismerések hatalmas sikerélmények, még akkor is, ha nem én találtam fel a spanyol viaszt :P )

Szóval van egy imádnivaló kis törpikénk, akiért megőrülök...szívem szerint egész nap dögönyözném, puszilgatnám, játszanék vele...persze így csak magammal szúrnék ki, mert ha néhány napig "busójárás" van nálunk, úgy hozzászokik, hogy kézben van, hogy én csak nyűglődöm vele másnap, amiért nem vagyok hajlandó egész nap popót rázni neki...

Az apája lassan lecserél engem egy sokkal fiatalabb lányzóra...akkora a szerelem köztük...mivel Petra már figyel mindenre (főleg ránk), amikor az apja hazaér, már forgatja a fejét, és keresi apát, amikor még csak annyit hallott, hogy "sziasztok szerelmeim" :) és széles vigyorral üdvözli apáját...én meg megintcsak vigyorgok, hogy milyen édesek így együtt, és hogy milyen helyes kis családunk van...:)

Valamelyik nap épp fürödtem, meg lazultam a kádban, az apja bejött, és azt mondta: Bementem hozzá a kisszobába meg kellett néznem...ez a gyermek egy édes kis égi jövevény!
Csúcs volt ezt hallani az apja szájából...micsoda szentimentális szöveg volt, de olyan édes...nem tudtam, hogy nevessek rajat, vagy örömömben sírjak egyet...:)

Na, igazi kis elfogult anyuka vagyok, de hát ki nem az a saját gyerekével...
Már elmúlt egy hónapos, és minden nap ledöbbenek, milyen gyorsan fejlődik ez a kis pöttöm lányka...

Már tartja a fejét, csak hosszú percek után fárad el annyira, hogy letegye...néha kicsit erősen sikerül lehelyzni a fejét, ilyenkor jól lefejel bennünket, de a jelek szerint ez csak nekünk fáj, mert ő nem zavartatja magát...

Néha próbálja felhúzni magát, amikor az ölünkben fekszik...próbálna felülni a kis drága...jó erőben van ám...ez a markában összpontosul amúgy szerintem, mert néha úgy tud szorítani, meg csípni, hogy csak visongok, amikor szopi közben nekiáll a cicit csipkedni...:P

Állandóan nézelődik...mostanában szopi után (amikor megpróbálok belőle egy kis büfit kicsikarni, ami általában nem jön), és szépen átnézi az egész szobát, hogy minden a helyén van-e, mit változtattunk, majd megbámulja a falfestményt a kiságya fölött, a plafont, meg a függönyt (ezek a legcsodálatosabb és legizgalmasabb dolgok ugyanis a szobában, amit valami hihetetlen átszellemült arccal kell hosszú percekig mereven bámulni)...a baj csak az, hogy ezt ő éjjel is meg akarja nézni, amikor nekem leragadna a szemem, őkelme nézelődik, meg nevetgél...a gonosz anyu meg beteszi az ágyába, és még a lámpát is lekapcsolja (hogy én milyen mocsok vagyok :P)

Ja, és ha már nézés...jót nevettem rajta, amikor az apja mondta, hogy nézzek farkasszemet a gyerekkel...hát verhetetlen.,..olyan ritkán pislog, hogy nekem már kiesik a szemem, mire ő egyet pislant...hogy lehet így bambulni...hihetetlen...persze ezen is jót nevetünk...szegény gyereket gyakran kinevetjük...:)

Ami nekem kicsit korai, hogy folyik a nyála, és állandóan rágja az öklét...erre eleinte azt hittük, hogy éhes, de nem éhes, valamit mindig a szájába töm (öklét, rongyjátékát)...de megnyugtattak mások, hogy ettől függetlenül még hónapokig eltarthat, hogy jöjjön a foga...asszem lehidalnék, ha nekem itt 2 hónaposan elkezdene fogzani, na meg azt hiszem a szopi se lenne azután egy kellemes elfoglaltság számomra...ínnyel is igen rendesen tud "harapni", hát még a kis éles fogacskáival majd...
A háő mellé újabb érdekes betűsorozatokat szokott mondogatni...mindenféle verzióban...és már van két beszélgetőpartnere is, Tigris és Malacka személyében (ugyanis ezeket látja a rácsvédőjén, ha elfordítja a fejét)...persze ők némán hallgatják, ami őt néha felhúzza, és elkezdi őket püfölni...ezután besértődnek, és még annyira sem válaszolnak neki, mint előtte :P

Még újabb találmánya (azon túlmenően, hogy állandóan kakil), hogy ordenáré pukikat le tud vágni...nagyon jókat nevetünk rajta, főleg amikor az éjszaka közepén a síri csendben meghalljuk, hogy durrog a kiságyban...úgyhogy gyakran hangzik el tőlem mostanában az a kérdés, hogy: "Apa, ez most melyikőtök volt?"...:)

És egy visszatérő dolog...eszik...de még mennyit...nem sajnálom én, de leszakad a karom néha tőle...mi lesz később...állítólag (internet csodái, hogy mindenféle hasznos és kevésbé hasznos infohoz juthat az ember) viszonylag hamar megduplázza a baba a születési súlyát, van aki már 2 hónapos korára, de általában 5 hónapos koráig a legtöbb baba...hát az én lányom nagyon jó úton halad...már 4770gr volt talán tegnapelőtt...szerdán meg még csak 4360gr...asszem mi a korán megduplázós baba leszünk...nem kövér, csak olyan édesen dundus még mindig...de bazinehéz, főleg, hogy napok alatt jönnek a kis dekácskák rá...még hozzá se szokott a karom, máris nehezebb...

Szóval jól telnek a napjaink...mindig valami újdonság, mindig fejlődik, változik...és töretlenül imádom :)

2010. szeptember 14., kedd

Mit csinál a baba...

Petra manó lassan 1 hónapos lesz már (most született, hova lett az elmúlt hónap? valaki mondja már meg!)...pontosabban vasárnap tölti...Sokszor még hihetetlen ám, hogy szülők lettünk, és hogy nem kölcsön baba, hanem a miénk, nem viszi el senki, örökre velünk marad (na jó, egyszer felnő, és majd sírhatunk, hogy kirepült a mi kisbabánk )
De azért nagyon jó érzés a sok fáradtságot, éjjeli kelést és minden apró vagy nagyobb "kellemetlenség" ellenére is...a legcsodásabb dolog a világon...ebbe most már biztos vagyok...:)

És hogy mit is csinál? Hát rengeteg dolgot...

Először is ami feltűnt, hogy már a kórházban, 1 naposan átfordította a fejét...nekem ez hatalmas dolog volt, hogy milyen kis erős a mi lánykánk...ezt azóta bőven fokozza, most már nagyjából ha ébren van (és nem hanyatt, hanem hason, vagy kézben) nem bírja ám a fejét egy helyben hagyni, mert neki nézelődnie kell, meg forgatni a fejét, meg végignézni a kiságyában, hogy miféle dolgok vannak körülötte...:)

Aztán sajtkukacot is játszik még...a kiságyat már keresztül-kasul bejárta...hiába tesszük le egyik helyre, egy óra múlva tuti sír, mert beszorult valamelyik sarokba, vagy ráfeküdt valamire, ami a közelébe se volt, de ő odamászott hozzá...ezen eleinte még meglepődtünk, és azt hittük, mi vagyunk a szenilisek, de nem...tényleg ő mászik el...
Ha meg éppen a mi ágyunkban fekszik, akkor anyát túrja ki, ott is addig ficereg, meg kúszik, amíg engem felprésel már a falra, és lenyúlja a takaróm nagy részét...:P

Ha rendeznének a babáknak cumiköpő bajnokságot, ő tutijó eredménnyel végezne...olyan helyekre tudja elköpni a cumiját, sokszor percekig keresem a kiságyában a cumit, mire megtalálom az ágy végében...nagyon ügyes, ha ekkorát tud köpni :P

Aztán még próbálkozunk a beszéddel is...néha látom, hogy néz, és baromira tátog...ezt jó sok ideig csinálja, mire nagy nehezen előjön egy "HÁŐ"...ami eddig kb. mindenre lett már mondva, és nagyon tetszik neki, amikor végre sikerül kinyögnie ezt a 3 betűcskét :)

Néhány napja elkezdett simogatni...a legelején még csapkodás volt, de azóta ez simogatássá lett...de tényleg...nem csak úgy véletlenül odacsapódik, hanem 5-6-7X egymás után megsimizi az arcunkat (nem csapja, mondom, tényleg simogatja)...nagyon édes, ilyenkor utána agyon van puszilgatva ám...:)

Nézelődik is (bár fogalmam sincs, most meddig láthat el), de kedvenc időtöltése, hogy nézi a plafont...nagyon sok plafont látott már, mindenféle színben, és mindig ámul-bámul rá, miközben "Ó" szája lesz, és baromira rájukcsodálkozik...

Na, meg észrevett minket is...a hangunkra már egyből fordítja a fejét, de ha a kiságyban fölé hajolunk, vagy a kezünkben van, már néz minket, és baromira magyaráz a kezeivel...egyre gyakrabba kapunk tőle mosolyt is...nagyon édes...
Ja, amúgy bizonyos idő után ha szimpi neki valaki, akkor hatalmasra nyitott szájjal mosolyog az emberre...meg kell zabálni ezt a lurkót...

Ettől enyhe sokkot kapok néha, de az oldalára elfordul...ha háton van, elég gyorsan műveli ezt, de ha hasra tesszük, akkoris egyszercsak fent kalimpál egy kétz, és Petra már az oldalán van...ez szuper, meg hű de jó, hogy erős a gyerek, de hogy hagyom így az ágyon nap közben? csak kicsit meglöki magát, és átfordul, én meg nézhetem, hogy állandóan lepotyog ?! (szerencsére erre a továbblökésre még nem jött rá)

Én ugyan örülök ennek, de sokan biztos azt mondják, minek kell... de lánykám cumizik....ha nem kell neki, ugye az ismert módon kiköpi, akkor a kezét veszi a szájába, úgyhogy az önnyugtatás része megoldva...ezen kívül ugye anyatejezik, úgyhogy cicifüggő a lelkem, azt nyilván elfogadja, de ezen kívül hajlandó cumisüvegből is enni-inni (ennek jó hasznát vettük, amikor tejlázam volt, akkor apa a lefejt tejet oda tudta neki adni üvegből)...mostanában kap néha teaszerű dolgokat is (alias szines víz), na a kamillaszerűvel még nem volt baja, de kapott kömyénymagosat is...első alkalommal úgy nézett rám, mintha elmebajos lennék, hogy ilyet adok neki...most már odáig jutottunk, hogy iszik belőle, és amikor már eleget ivott, utána kapom meg ezt a fejet tőle...:) a legelején meg apájára nézett furán, amikor először kapott tejet üvegből...nem nagyon értette, hogy mi van: tej jön, de nem a szokott helyről, és nem is anya volt a dolog végén,...ugyanúgy hibbantnak nézte az apját...:)

És a végére hagytam a legeslegjobbat...így kell sok pelust, ruhát és egyéb kellékeket elhasználni a legrövidebb időn belül: már észrevettük, hogy kaki után várni kell, mert kb. 5 perc múlva jön még rotyi...ezt a tapasztalatot jó sok pelus bánta már, de tudjuk...most újabban nem elég ám ezt kivárni, mert cselesen abban a 3 másodpercben, ameddig a régi pelus helyére becsúsztatjuk az újat, minden körülötte lévő dolgot (pelenkázót, ruhát, anyát-apát, vagy bármi egyebet) lekakil...amitől ő láthatóan baromijól érzi magát...néha ki is röhög minket, de ezt szerintem lassan naponta játssza el velünk...és van egy bodyja, ezt eddig akárhányszor adtam rá, az mindig kakis lett...szegénynek úgy látsziK ez a sorsa...tegnap is ez volt...lányzó az ölemben ült ráadásul, mégcsak nem is pelenkáztam, ültünk... és persze ez a body volt rajta, hallottam én a kakit, de ha kézben van, mindig kakil...csak megfordítottam, és éreztem, hogy valami nedves, de hát a gyerek ennyire nem izzadhat, valahogy az ölemben ülve sikerült neki nyakig kakilnia magát...elvittem átöltözni meg tisztába tenni (közben barátnőmmel msn-en videóztunk, ő jót röhögött rajtunk...neki is van babája, csak 1,5 hónappal idősebb Petránál)...manót rendberaktam...ruhát gyorsba beáztattam...majd észrevettem, hogy jé, ebből anya is kapott, úgyhogy én is öltözhettem át... :)
Szóval ezeket már mind tudjuk, amit annyira nem, az a büfizés...nem igazán büfizik, próbálhatjuk mi egy órán át is, ritkán jön ki...de ha neki nem baj, akkor nekem se...

Szóval ezeket tudjuk már...ilyen ügyes a mi "nagy" lányunk :)

2010. augusztus 27., péntek

Így született Petra baba...

Igaziból ez elég hosszú történet lesz, na csak időben,nem irományban, merthogy már szülés előtt 2,5-3 héttel minden este "kellemes" 10 perces fájásaim voltak...ami teljesen elviselhető volt még, de aludni nem lehetett tőle...örömnek tartottam az ürömben, hogy na, biztos nyílik a méhszáj, jaj de jó, milyen gyorsan fog ez menni...de csak nem jött, csak nem jött...pedig az ultrahangokon a lányzó mindig két héttel nagyobbnak mutatkozott...már kezdtem félni, hogy túlhordás lesz, én meg végkimerülésben összeesek (merthogy napi összesen 1-2 óra alvás, igen fárasztó volt)

Augusztus 17-én anyósom átjött hozzánk, hogy nagytakarítsunk, merthogy most jó ideig nem lesz rá időm. Később apájától megtudtam, hogy egy kis "hátsó szándék" is volt a dologban, mert férjem bátyjánál ő is nagytakarított, majd elment szülni...de semmi nem történt...
Másnap ismét itt volt, szépen haladtunk...mondjuk nem sok munkát engedtek nekem, de azért csinálgattam a magam módján, délutánra kicsit el is fáradtam már...
Viccelődtünk, hogy na, ha megindul, milyen poén lenne, mondtam én is, hogy hát akkor aztán röhögnék nagyon...anyósom elment délután 6-kor, és ahogy eltűnt a buszmegállóban, elkezdett fájni a derekam, majd a hasam...egy ideig méregettem, és rájöttem, ezek bizony 5 perces fájások...hívtam gyorsan anyut, ő elzavart tusolni, hajat mosni, majd felhívtam anyóst is...na röhögés az volt...:)

Szépen lassan elkezdtek erősödni a fájások, de az 5 perc megmaradt...este 10-re már nagyon fájt, felhívtuk a dokit, azt mondta, irány a kórház, ott megnézik, mi a helyzet...fél 11-re értünk oda, és legnagyobb csalódottságomra a méhszályam teljesen zárt volt (ennyit a tízpercesek áldásos hatásáról), CTG-re tettek, majd megállapították, hogy bizony szülni fogok, de még sokáig el fog tartani, úgyhogy menjek haza...apája hazafelé próbált vígasztalni, de nagyon letörtem, majdnem el is sírtam magam...otthon persze tovább erősödött a fájdalom, így szépen kicuccoltam a nappaliba, hogy apája tudjon aludni, én meg elszenvedgetek majd kint...hát és szenvedtem is, baromira fájtak már ezek is, hol a földön feküdtem, hol az ágyon, fotelban, de sehogy nem volt jó...kb. minden fájás után WC-re kellett mennem...anyukámmal beszéltem egész éjjel telefonon, aranyos volt, még mesét is olvasott nekem, de sajna nem tudtam rá annyira figyelni, baromira fájt, fáradt voltam, hol leizzadtam, hol rázott a hideg...apája kb. óránként kinézett rám, hátha alszom, de hajnal 3 körül mondtam neki, hogy kizárt, hogy aludni lásson, aludjon nyugodtan...


Reggel 6-kor ismét elmentem WC-re, na abból egy kiadós hányás lett, majd elment a nyákdugóm, és a következő fájástól már 2 percesek voltak...apája egyből hívta is a dokit, mert már nem bírtam felkelni a wc-ről két fájás között, pláne nem beszélgetni, úgyhogy felöltöztünk, és irány a kórház megint...rémes egy 20 perc volt...de megérkeztünk...ott kb. minden padnál le kellett ülnöm, mert nem bírtam nagyon menni...fent megint megnéztek, és jupiii, 4centire nyitva voltam...be a szülőszobába, és ctg...na ezt szívesen kihagytam volna...mert az egy dolog, hogy baromira fáj, de hogy még mindezt hanyattfekve csináljam...azt hittem összecsinálom magam...apája kedves volt, mindig szólt, hogy jön a fájás, meg hogy múlik, de szegény egy idő után nem merte már mondani, mert rászóltam, hogy csak azt mondja, ha múlik, és a számokat ne is mondja, mert egy idő után már végig magasan voltak az értékek, és csak frusztrált...de a drága gyermek nem akart felébredni...én már majdnem eltörtem apa kezét, meg az ágy matracát, de semmi...kicsit később megrezegtették a hasam, hogy ugyan keljen már fel, nagynehezen végül produkált pár mozgást és majd egy óra után végre felülhettem...

Itt adtam fel az elvemet, hogy nem kérek fájdalomcsillapítót, de mondtam, hogy nagyon fáradt vagyok már, majd a vizsgálat után adjanak valamit...
Apája kiállt a fizetős parkolóból, addig engem megint elvittek vizsgálatra...már 8 centire voltam nyitva, és burkot repesztettek...na innentől sokkal jobban fájt, de szerintem rövidebb ideig tartott egy fájás, és úgy szenvedhettem, ahogy jónak láttam...az ágy szélén ülve volt a legjobb...persze apája mellettem...egyik kezemmel őt szorítottam, a másikkal a párnámat...
A fájdalomcsillapítót nem kaptam meg...azt mondták, várjak 20 percet, gondoljam át, de hogy már nagyon a végén járunk, és nem igazán érezném a különbséget...úgyhogy nem kértem végül...
Közben valamelyik szülőszobában egy nő üvöltött, mint egy őrült, úgyhogy kb. minden fájás után elmondtam, hogy átmegyek, és megrugdosom...nagyon idegesítő volt...azt hihetné az ember, hogy ennyire fáj, és máshogy nem lehet kibírni, tök ilyesztő...

8 után kicsivel megérkezett a dokim is...mondta, hogy örül nagyon, hogy nem itt bent vajúdtam, otthon jobb volt, és hogy ne aggódjak, már nincs sok hátra...meg hogy ügyes vagyok, és nem érti, miért üvölt az a nő ennyire, nem marad ereje a végére...apája mondta, hogy még a kórházon kívül is hallani lehetett az üvöltését...

A szülésznő néha bejött megnézni, aztán mondta, hogy ha úgy érzem, kakilni kell, szóljak (ez volt kb. háromnegyed 10-kor...mondtam neki, hogy akkor ne menjen, mert érzem...akkor 3 fájást végig kellett nyomnom, mondta, hogy szépen halad lefelé a baba, de még nem tűnt el teljesen a méhszáj...12 fájást várjunk, és 3-3 fájásonként forogjak jobbról balra...közben húzza fel Gábor a lábamat, és ne túl erősen, de nyomjak...na ebből az lett, hogy a 12. fájás végére szóltam apájának, hogy nem bírom abbahagyni a nyomást, azonnal szóljon a szülésznőnek...bejöttek gyorsan a dokimmal, és mondták, hogy hoppá, a baba feje már elkezdett előbújni...és hogy nem kell vágni, mert ki fog férni a manócska...ennek kicsit örültem, de a legkevésbé érdekelt...

Vártuk a fájásokat, én meg nyomtam, vagy szuszogtam, mikor mit mondtak, Gábor fogta az egyik lábam, meg tartotta a fejem, doki meg a másik lábam, és nézte a hasamon, mikor nyomhatok...kb. a 4. fájásra ki is bújt a kisbabánk...olyan jó érzés volt, hirtelen minden fájdalom, meg feszítés elmúlt...és kint volt a mi kis lila, üvöltő csöppségünk...Gábor gyorsan kérdezte, hogy mi lett a gyerek...aztán eszébe jutott a dokinak is, hogy ja, mi nem tudtuk a nemét, és megmondták, hogy kislányunk van...olyan boldogok voltunk (persze fiúnál is ugyanez lett volna)...de már itt volt...rátették a hasamra, és ott szuszogott rajtam a kis poronty...:)

Közben kaptam egy szurit (oxitocint), hogy a lepény leváljon - itt Gábor enyhe sokkot kapott, hogy mekkora tű...de nem is érdekelt, fontosabb dolgom volt...nézni a kisbabánkat...a következő két fájással meglett a lepény is...ezután megkérték apát, hogy vágja el a köldökzsinórt...nagyon ügyi volt...
Mondták, hogy egy centit repedtem, de csak kívül, belül semmi nem sérült meg...összevarrtak, addig mi néztük a babát...apája alig mert hozzányúlni...de nagyon édes volt...ahogy nézte, láttam, hogy csillog a szeme...:) Később mondták, hogy tegyem cicire a babát, ő meg mint egy kis vákuummű nekiállt szívni, azt hittem letépi a mellemet...de nagyon ügyi volt...később elvitték megmosni, megmérni...3610gramm, 56cm...a dokim mondta is, hogy hú, nem gondolta, hogy ekkora lesz, és hogy ki is fér...de megdícsértek, hogy nagyon ügyes voltam, jól csináltam, és nyomni is egyből jól nyomtam...

Kicsit később bejöttek, lemostak, kaptam pelust...:)...aztán bejöttek anyósomék először, majd a szüleim...mondták, hogy addig nem mehetek le a szülőszobáról, ameddig nem pisiltem...kb. 10 perc múlva kiküldtem a hugomat, hogy szóljon, hogy mindjárt bepisilek...de csak nem akartak hozni tálat, azt mondták, még nem kell menni, nem értették, hogy attól még pisilnem kell..végül nagy nehezen kaptam egyet, olyan megkönnyebbülés volt...aztán jött egy nő, mondta, hogy lassan próbáljak meg felülni, majd lassan felállni, de ha szédülök, azonnal feküdjek vissza...kicsit szédültem, meg zúgott a fülem, úgyhogy még egy ideig ücsörögtem...aztán átültem egy tolószékbe és levittek...addig a babánkat elvitték megvizsgálni...kb. másfél óra múlva visszakaptuk Petra manót...:)

Gáborom azóta is elmondja mindig, hogy nagyon büszke rám, amiért végigcsináltam egy hang nélkül és fájdalomcsillapítót se kértem, nagyon szeret...én meg nem győzöm neki megköszönni, hogy bent volt velem, és segített végig...néha biztos kirohant volna a szülőszobából, és néha nem túl kedvesen szóltam hozzá, de megérti (pl. mondtam, hogy nyomja a farcsontomat, ő meg elkezdte masszírozni, én meg ráförmedtem, hogy azt mondtam nyomd a csontot, ne maszírozz, mert fáj), úgyhogy le a kalappal előtte...nagyon jól helytállt, és örülök, hogy mindketten részesei lehettünk ennek az élménynek :)

2010. augusztus 24., kedd

Itt van, végre megérkezett...:)

Elég régen került már ide bejegyzés, de ezennel nagyon nagy örömmel jelentem, hogy 2010.08.19-én 10:10-kor 3610grammal és 56cm-rel megszületett a kis titokbabánk, Petra :)

Nagyon jó baba, imádjuk nagyon, nem tudunk vele betelni :)

A szüléstörténet még várat egy kicsit, de itt van addigis pár kép...











2010. augusztus 2., hétfő

Múlnak a napok...lustul a gyerek...

Nos ja...múlnak a napok...bár fenemód lassúnak tűnik továbbra is...
Én már annyira szülnék (lehet most páran elmebajosnak néznek), de már alig várom, hogy kibújjon...a fájni fog, meg nehéz lesz az elején nem igazán érdekel, merthogy ha ezeket nem veszem számításba, akkor nem vállaltunk volna babát...gondolom...

Szóval már nagyon visszaszámolok...az utolsó sokkhatásom óta, miszerint a baba már 3 kiló (vagy afölötti) súllyal rendelkezett, eléggé kétségbe voltam esve, hogy mekkora is lesz így a végére, de mára már ez is a nemérdekel kategóriába tartozik (legalább jó kis egészséges és dundus babánk lesz)...ami viszont érdekel, hogy minél előbb köztünk legyen, és lássam, hogy apája mennyire boldog tőle, és végre ő is érezheti nem csak pocin keresztül, és nézhesse vele a Forma 1 hátralévő futamait (no, hát nem lehet elég korán kezdeni a sportra nevelést), és végre igazi kis család legyünk...és persze, hogy ott szuszogjon a pocakomon, amikor megszületett a kis lila remegő (kicsit síró) babácskánk...ja, meg persze végre tudni szeretném, hogy fiunk vagy lányunk van

Amik helyzetek mostanában...Kismanó végig a hiperaktivitás jeleit mutatta, szinte az egész terhesség alatt, egészen múlthét szerdáig...amikoris ugyan megvolt a napi 20 mozgása, de csak akkor volt hajlandó produkciózni, ha valamivel felpiszkáltam, amúgy szerintem aludt volna egész nap...így volt ez még pénteken is, a második CTG vizsgálat során...közel 45 percig volt rajtam a gép...babám olyan békésen szunyókált, ami nem baj ugye alapesetben, de a CTG-nek pont nem ez lenne a lényege...már rázták a hasam, ettem a csokit...tökre feleslegesen...Manócska megmakacsolta magát, és nem volt hajlandó semmiféle aktivitást mutatni, csak a békés szunyókálást produkálta...na ekkor jött a galád anyu, aki szegénykét kicsit megböködte...nos, én húztam a rövidebbet, merthogy az jött le, hogy: haggyálmár anya aludni, nem érted, hogy álmos vagyok?! (ezalatt ezt kell érteni...megmozdult egy kicsit, a pulzusa 140-ről felment 180-ra, kaptam egy irdatlan nagyot a jobb bordáimba, majd békésen szunyókált tovább)...szóval ez egy ilyen szempontból sikertelen próbálkozás volt, azt mondták nem baj, majd legközelebb (na abban bízom, hogy az már nem lesz...szülni akaroooook)...szóval elvileg pénteken megint CTG, meg UH, mert az most nem volt...de előtte iszom kávét, eszek csokit, mert baromira nyomja ám az ember hasát 45 percen át az a micsoda...ja, vasárnap óta visszatért amúgy az aktivitás...csak szegénykémnek már nincs annyi helye, hogy nagyot rugjon...vannak próbálkozásai, csak fizikai akadályokba ütközik a drágám...na majd kint bepótolja gondolom

Ja, időközben előkerült kedvenc védőnőm, a lépcsőházban futottunk vele össze, majd közli velem, hogy nagyon rég voltam, nem kéne eljárni hozzá? Mondtam, hogy ő is nagyon rég volt, én rendszeresen jártam, nehogy már az én hibám legyen, hogy őt éppen mindig helyettesítik, meg szabira megy...majd elmegyek talán péntek reggel, hogy megbeszéljük vele a dolgokat, de nem igazán füllik hozzá a fogam...látom még eleget...de majd kiderül...szépen tudok mosolyogni arra a 20 percre...majd max. csikorgatom a fogaimat hozzá...:)

A beszerzési folyamatokkal tök jól állok, igaziból már nem kell semmi, minden kész, pelenkázó megérkezett (bár nem tetszik annyira a pelenkázólap, ahelyett veszünk egy újat), ruhái kimosva, vasalva, cuccok kifertőtlenítve, a kórházi pakkok is csak indulásra várnak...úgyhogy tényleg visszaszámolunk...

Tegnap elértem, hogy már az apja is szóljon a gyerkőcnek...mert én hiába mondom neki, hogy lécci, most már szüless meg, amikor az apját kértem, beszéljen vele, mindig azt mondta neki, hogy akkor jössz, amikor akarsz...na most már ő is mást mond, kint akarja már látni...remélem hallgat rá, eddig azt tette...:)

2010. július 25., vasárnap

Azok a boldog, szép napok...

Máris eltelt két hét....nagyon fura...lehet már írtam (de ezt szita aggyal nem merem megerősíteni), de az idő mostanara annyira belassult...jó még mindig hihetetlen, hogy nemrég jelentettük be karácsonykor, hogy gyerek, és mindjárt megint karácsony (amit valamiért még jobban várok, mint máskor...pedig nagy valószínűséggel amiért várom kissé "csalódást fog okozni"...családi idill meg minden meglesz, csakhát egy 3-4 hónapos baba nem értékeli annyira majd az anyja igyekezetét...max. tetszik majd neki a sok csillogó fény, vag nem...és a panellakás örömeit is ismerve fázni fog, hiába a plusz hősuhgárzók...de optimista vagyok...tök szuper lesz...:) )...szóval idő, meg belassulás...az elején úg pörögtek a napok, hetek, hog nem győztem nézni, már mekkora a gyermek, már ennyi idős babás vagyok, már nem dolgozom...na de az elmúlt 1 hónap...mint a csiga...ami félig igaz csak, merthogy a hetek továbbra is rohannak (ezt csak azért tudom, mert érdekes módon a LOST-os hétfők baromi hamar elérkeznek), na de a napok, mintha egy alvó csigára bízták volna, hogy nesze, aztán majd telik a nap, ahogy kúszol...azaz sehogy...

Nem sokat alszom már, mert ha aludnék is felkelek a saját recsegéseimre...komolyan ilyesztő ám...ahányszor átfordulok egyik helyről a másikra (ami úgy átlag 5 percenként történik, merthogy elzsibbad az oldalam) akkorát reccsen a csípőm...mintha egy botot törnének el a fülem mellett...nem fáj, de tök félek, hogy egyszer úgy maradok...persze ettől apája is felébred...néha azt hiszi, hátralévő életemet több, de minimum két darabban fogom leélni...ami részben igaz...merthogy kijön belőlem egyszercsak egy lurkó és már nem 2in1 leszünk...de jelen esetben arra célzok, hogy a lábaim leválnak a derekamról...:)

Szóval két hét...voltam megint védőnőnél...a sajátot egyre jobban bírom, tekintve, hogy lassan 3 hónapja helyettesítik, és azok normálisak mind...most is így volt, megnéztük, amit kellett, meg beírták, amit kellett...szívhang volt, csak gyermeki türelem nem, így hiába próbálkoztunk, hosszú távon most sem hagyta magát a babám...

Pénteken pedig megejtetteük az első CTG vizsgálatot is...végre-végre, ez nagy öröm volt doki számára is gondolom, tekintve, hogy a 28. hét óta ezt várta...:)
Jó sokat vártunk, mert sokan voltunk, aki CTG-re várt, és a két gépből csak egy akart rendesen működni, de végül csak megvolt...ami tökéletes lett...babánk szívhangja szuper volt, fájást egyáltalán nem mutatott a gép...akkor nem is volt...váratlan időközönként törnek rám a jóslók, ami vagy csak rossz közérzettel párosul és sajog a derekam, vagy körbegörcsölöm magam, amitől a gyerek eszement menekülésbe kezd a lábaim között kifelé...na ez a kellemetlenebb, és az egyre sűrűbben előforduló...de hát lassan csak itt az ideje (remélem azért nem olyan lassan...már nagyon várom...mert nagyon szeretnénk már látni a babát, és tudni, fiú vagy lány, na meg nem olyan könnyű már tekintve hogy nyüzüge anyja 17kilót szedett fel az elmúlt 8,5 hónapban)
Utána megnéztük UH-n is manócskát...hát enyhe sokot kaptam (az apja nem...ő csak vigyorgott, mint mindig)...az adatai amúgy tök jók: BPD: 90mm, OFD: 112mm, HC: 337mm, AC: 323mm, FI: 72mm...na de asúlya...ugyan becsült, de mint tudjuk, baócánk dundi, és doki+eddigi pacienstapasztalatok alapján a +/- 10% ezeken a gépeken inkább +...szóval jelenleg 3000gramm volt a mi kisbabánk...ami ugye ebben az esetben 3300gramm körül van...és ha a hivatalos kiírást nézzük, még 4 hét van hátra...mekkora is lesz ez a gyermek?!...nem kicsit...ezt már sejtem...de úgy tűnik ez csak engem "visel meg"...mindenki más mondta, hogy mindegy, csak egészséges legyen (amivel nagyon egyet tudok érteni...remélem is, hogy így lesz), meg nem baj ha nagy...nem hát...csak nekem kell megszülni...de mindegy...legalább jó nagy és erős baba lesz (ezt a rugásiból is gondolom...:) (ezt most egy kis gyomortaposással meg is erősítette nekem :) )...ja, amúgy meg hihetetlen hajlékonyságot mutatott (gondolom erre a többi baba is képes), de az UH-n a lábát belenyomta a saját arcába...biztos hihetetlenül kényelmes lehetett, nekünk mindenesetre nagyon szórakoztató volt...:)

Hát ez történt mostanában...azaz még valami...ahogy jött az áldásos hidegfront, amit vártam, mint a messiást (bár így is képes voltam 25 fokban izzadni, mint egy disznó), annak rendje és módja szerint, csak hogy ne legyen már teljes az öröm, úgy elkapott az allergiás roham, ahogy azt illik...két napja bedagadva a szemem (ami máskor lehetne a szülés egyik előjele, de ez sajna nálam most csak az egész napos könnyezés miatt van), zsepihalmokat fogyasztok el, és a legrosszabb, hogy tüsszögök...ami nem baj, ha nincs egy manó az emberben, akit emiatt folyamatosan présel össze, de nekem ugye van...és reklamál is, amikor tüsszögök...na meg hiába teszem én akárhogy keresztbe a lábamat, nehéz a pisit tüszi közben visszatartani...szerintem amúgy a tisztasági betétet ezért (is) kell a várandósoknak hordani...ez csak sk. megjegyzés, de szerintem van benne logika...:)...

Szóval most így állunk...élvezem a lehűlést, nem bírok aludni, szenvedek az allergiától, de nagyon várom a gyereket...
És félreértés ne essék...tudom, sokat rinyálok, hogy jaj ez, meg jaj fáj, meg nem kényelmes, de ettől még nagyon boldog vagyok apájával együtt, hogy ez a kis Maszat hamarosan megérkezik...csak hát a boldogság ugye alap...a negatívum meg tök egyénileg változó, és attól eltekintve, hogy a legtöbb brutál terhespanaszt nem kellett megismernem (vizesedés 3 napig tartot...kopp-kopp-kopp)azért akadnak nálam is kellemetlenségek. Ezeket amúgy leszámítva, és majd visszagondolva azt mondhatom majd, hogy egy baromi jó terhességem volt...de...üzenem apájának...ha lesz kistesó, szeretném majd hűvösebben szülni, és nem nyár közepén :)

2010. július 9., péntek

Újabb ultrahang...talán végre CTG? :)

Ma délután megint elmentünk babalesre...tök várom ezeket mindig...olyan jó a kis prüntyőt látni...de előtte...

Egész nap megállás nélkül nyomta bent a bugit...már reggel 6-tól (persze előtte is, de az alvást most még fontosabbnak tartom, minthogy minden mozdulatára összerezzenjek, majd elég lesz az idekint, meg nap közben tesz róla, hogy rá figyeljek)...gondoltam, na betöltöttük a 34. hetet, számoljunk egy kis mozgást...hát...két óra alatt leprodukálta az előírt napi 20-at (egy perc alatti mozgások egynek számítanak...pedig valójában már 2 perc alatt meglett volna a 20), így úgy döntöttem, nem fogok ezzel bajlódni, majd figyelek, ha nem mozog annyit, mint amúgy (szóval majd agybajt kapok, ha a gyermek éppen egy álmosabb napot fog megélni, mert szerintem amióta bennem van nem alszik...lehet, hogy az évek alatt felhalmozott energiaital tartja ébren? ...mielőtt gaz anyának tűnnék természetesen nem iszom ilyet, amióta ő bent van...vagyis amióta tudom, hogy bent van)

Délután Anita barátnőm is átjött, őt is vittük orvoshoz magunkkal kukkoldába...(dióhéjban...általános első óta barátnőm, az anyukája a pótanyum...van persze saját anyum is...:)...és nagyon jóban vagyunk immár...hű, de sokat kell utánaszámolni...őőő...18 éve...most ő Amszterdamban él a párjával, oda jár egyetemre, de esküvőjük lesz, -amire egy titokzatos kismanó "miatt" nem tudunk elmenni-így most itthon vannak, és megbeszélgettük azt amit nem tudunk neten megvitatni...:) )

Szóval csapatosan nekiiramodtunk...szerencsére nem volt dugó...ritka ez errefelé...dokinál jó sokan voltak...de így se vártunk olyan sokat...az első kérdés megint a dokitól: CTG?...válasz...nem, még mindig nem...
Azt mondja, hogy én direkt lassítom a terhességet? Mondtam, hogy nem, de a 28. hét óta mindig rám akarja tenni...azt mondta erre, hogy persze, ilyen batár hasú kismamája nincs, és néha el sem hiszi, hogy még "csak" itt tartunk...de két hét múlva meg lesz az öröme, majd rámteheti végre a gépét...látni kellett volna, mekkora örömmel mondta...:P

Szóval manóles...édes, aranyos, drága cukipofa...barátnőmre való tekintettel (gondolom, mert nekünk miért tette volna már ennyi UH után) végigmondta, mit hol látunk, és mit miért csinál (kukinuni persze titok továbbra is, így azt kihagyta)...grátiszba végre megint láttuk az arcocskát...hát tündérpofa egy lurkó ám...olyan a szája, mintha rajzolva lenne...szép kontúros...kis puffancsom...:) (majd látszik a képen-már aki tudja, hogy kell nézni...barátnőmnek azért kellett egy kis segítség, de valljuk be, nem olyan egyszerű ezekre rájönni, ha nem láttunk még ilyet)...apája szerint olyan lányos az arca...hát, ezt mindenki döntse el maga...én nem tudom...és apája szerint van haja is...pontosabban az ő szavaival élve frizurája van a gyerkőcnek...na ezt meg végképp nem tudom, lehet az is, meg bármi más körülvevőanyag...:) amúgy szépen be van illeszkedve a buksija...nehéz is volt megtalálni az arcát, de ezt valahogy éreztem is, mert ha nagyon hisztizik, vagy éppen akaratosat játszik, megfeszíti a fejét valamerre, én meg azt hiszem, megszülök...

Jaj...behalok...apája itt puszilgatja a baba képét...:)



Adatai:
BPD: 8,82 cm
OFD: 11,02 cm
BC: 30,08 cm
AC: 30,35 cm
FL: 6,47 cm
Becsült súlya: 2344 g (doki szerint ennél több, mert dagi a baba)
Szülés várható ideje 08.12.

Ja, amúgy kapott is mostanában sokmindent manó...bodyt...sokat...babakádat, sapit, körömvágó cuccokat, de még nem fotóztam le...majd egy másik bejegyzésbe...:)

Most megyek, mert valaki éppen hólyagtáncot jár...:)

2010. június 23., szerda

Beszerzési lista...sose lesz vége...

Gondoltam itt összegzem a kis listámat, hogy mit tervezek beszerezni neki, és mi van már meg...számomra ez még elég sokkoló...remélem hamarosan jobban meg fog fogyatkozni...


Megvan már...még nincs meg
Babának kell:

- body (ujjatlan, rövidujjú, hosszúujjú)...persze van pár darab, de az messze nem elég, ezért ezt még nem húztam ki

- rugdalózó (ujjatlan, rövidujjú, hosszúujjú)...ugyanaz áll fenn, mint a bodynál...

- kardigán, pulcsika...van egy kettő, de még kell

- sapka...csak nagyok vannak, így még kisebb méretű is kell

- melegítő szett

- kiscipő/mamuszka

- hálózsák

- pólya

- zokni

- harisnya

- textilpelus (abból valószínűleg sosem elég, de most van már vagy 25)

- törölköző/kifogó

- kesztyű

- póló/ingecske

- kiságy

- matrac

- matracvédő

- lepedő

- rácsvédő

- takaró/pléd

- légzésfigyelő

- tejtároló dobozka

- kiskád

- vízhőmérő

- szopipárna

- körömolló, csipesz

- fésű

- lázmérő

- orrszívó

- pelenkázószekrény

- pelenkázó alátét

- lámpa (kis fényű)

- kuka a pelusoknak

- pelenkázótáska

- üvegmosó kefe

- előke

- cumi (van egy 6 hósnak való a felicitas csomagból már, de kell egy kisebb méretű)

- cumisüveg

- babakocsi, autóshordozó, mózes

- mérleg

- kiskanál

- sterilizáló

- kenguru/hordozókendő

- párna

- olaj

- fürdető

- sampon (?)

- hintőpor

- testápoló

- pelenka

- popsikrém

- 70%-os alkohol

- fültisztító

- gézlap a köldökéhez vagy tapaszka

- popsitörlő

- sterilizáló folyadék



Anyának is kellenek dolgok azért, főleg a kórházba:

- szoptatós melltartó

- hálóing/pizsi (inkább az utóbbit favorizálom)

- köntös

- eldobható bugyi vagy amit nem sajnálok, és persze jó nagy :P

- papucsok

- meleg zokni

- törölköző

- apának is kell papucs

- melltartó betét

- Tena Lady

- tejserkentő tea+sörike...:)

- wc papír

- wc ülőkére papír

- zsepi

- intim mosakodógél

- fogkefe, fogkrém

- tusfürdő (lehetőleg illatmentes)

- hajszárító

- telcsi+töltő

- fésű

- pohár, tányér, evőeszköz

- terheskönyv+az összes leletem



na, persze azért van meg bőven belőle, meg pl. pzs, wc papír nyilván mindig van...de most így állok...elég kétségbeejtő...de hogy felviduljak, itt egy képecske...anyukám küldte...azt mondta, hogy így várja a babácska, hogy átjöhessen a kapun...erre apája csak ennyit mondott...milyen szép anyu nunusa...:P

Újabb holmik...:)

Hihetetlen, mennyi dolgot kell beszerezni egy ilyen kis picúrnak...aki egyébként nem hinném, hogy túl nagy igényű, csak manapság mindenféle felesleges és baromira haszontalan dolgot megveszünk, mert az kell majd a babának felkiáltással...biztos nálunk is fennáll ez az eset...ismerve magamat meg főleg...általában túlrészletezem a dolgokat...erre már az esküvőnk szervezésekor is rájöttem...:P
Mostanában is sokmindent szeretem be...és fantasztikus szelektáló képességemnek (na jó, ilyen nekem nics, fogalmam sincs, hogy most hogy voltam képes ilyet csinálni) az IKEA-s bevásárlólistámat összegileg a negyedére csökkentettem...egy kis átolvasás után találtam jó pár felesleges dolgot, na meg például a rágóka a kiságy szélére még baromira nem lenne aktuális, mert a gyerek még meg sincs, nem egyből fogakkal születik, és még az is arrébb lesz, hogy nekiálljon megrágni a kiságyat...úgyhogy azt is pl. halasztottam...
Amiket sikerült vennem, azoknak viszont tök örülök...

Vettem neki pl. kis polárplédet (na nem mintha nem lenne neki már vagy 3, de akkoris...és olcsóbb volt)...eredetileg zöldet és narancssárgát akartam (kék rózsaszín még ki van zárva, majd max. a születése után), de nem volt zöld, így csak napocskás-zsiráfos narancssárgát kapott...

Vettem neki kapucni törölközőt is 2db-ot...apájának nagyon tetszik a kapucnija...ilyenkor mindig látom magam előtt, ahogy majd fogja benne a babát, na meg ezeket be is mutatja nekem itthon, hogy majd hogyan fogja a nagy pelusos popót...:)

Kapott még nyálhoz-büfihez törlőkendőket...igyekszem csökkenteni a textilpelusok leterheltségét, és barátnőtől tudom, hogy nagyon hasznos...

Aztán vettem neki még szép csicsás textilpelusokat is, mert az nagyon fontos ám, mert nem mindegy ám, hogy mit büfizik le...:P

És ezt ugyan nem IKEA-ban, de Tescoban akciósan beszereztem neki 4db napozót, 56 és 62-es méretből is 2-2db-ot...persze unisex...apája elsőre kikapott egy virágosat, meg egy pillangósat, mert az tetszett neki, aztán emlékeztettem, hogy még mindig nem tudjuk, hogy fiú vagy lány-e...utána válogattuk ezeket...

Még sokmindent be kell szerezni, de állítólag kapunk egy ismerőstől sokmindent, csak pontosan nem tudom, hogy miket, így most egy időre leállok a vásárolgatással...ja, nem...mert tegnap vettem még pelenkázótáskát, meg 2 hálózsákot...na azok még úton vannak...úgyhogy azokról képet majd később...

És itt egy kis videó...remélem eléggé kivehető...én látom, de ha valakinek nem tűnne fel...manócska mozgatja a távirányítót a pocakomon...ezt szokta egyébként a pohárral, tálcával, könyvekkel...mert én olyan gaz vagyok, hogy a pocakra pakolom ezeket...hát még jó, hogy nem tűri...:)

video

2010. június 21., hétfő

Aki nem dolgozik...az is egyék!!!

Valóban így gondolom...de erre a fantasztikus mottóra nem egyedül sikerült rájönnöm. Drága férjem viccelődik mostanában sokat a babavárással...persze csak kedvesen...:) Én éppen fetrengtem a hálószobában a mesecsatoirnáimon zsibbasztva az agyamat...apája persze meccset nézett (mi mást)...majd megjelent az ajtóban, és fapofával ezt mondta:..."sokat gondolkodtam és rájöttem, hogy te mi szerint éled itthon töltött napjaidat...és arra jutottam, hogy a te mottód: Aki nem dolgozik, az is egyék!"...majd ugyanazzal a faarccal elindult...persze belőlem kiszakadt egy szokásos orbitális röhögés...szerintem már várta ezt a reakciót...nálam a hormontúltengés nem sírásban, vagy depiben nyilvánul meg, hanem hosszú percekig tartó sírvaröhögésben...nem mindig örül neki, mert ezek a kitöréses nevetések (na, ez egy enyhe szó rá...inkább visítás) általában nem vele, hanem rajta vannak...még mindig

Amúgy ennek a drága mottónak oka is van...és nagy igazságot mondd el rólam...merthogy nem dolgozom...legalábbis abban a formában, ahogy eddig nem...sőt...fantasztikus fizikai erőnlétemnek köszönhetően a fujtató bálna efektussal fűszerezve nemhogy rendesen dolgozni nem tudnék...már a mosogatás is kemény küzdelem egy menet alatt...úgyhogy most már "termékenként" külön művelem ezt is...poharak...pihi...tányérok...pihi...egyéb (ide minden mást besoroltam)...aztán persze megint pihi...:)

Ezek után (és többnyire közben is) megy az evészet...szerencsére, ahogy nézem, 14 kiló körül most megálltam...na, aztán lehet holnapra felszalad rám 4 kiló, de most pár hete stagnálok...szóval a pihenéssel, és nem munkával töltött időben, ami úgy kb. a napom...70%-a, megy a zabálás (persze inkább gyümölcs és társai)...és gyomorhelyszűke miatt tart a folytonoság, mert egy tányér leves is nehezen megy le egyszerre...kell pár perc szusszanás (ez az emésztés kedvesebb hangzatú megfelelője az én esetemben), és folytathatom ezt a szuper tevékenységet...a maradék 30%-ból 5-ben alszom (már amennyit lurkó hagy...az apró mocorgás nem gond, de amikor átrendezi a bordákat, arra azért felébred az ember lánya), 5-ben végzem a feladataimat, és ebből a maradék 20%-ban pisilni járok...nem lenne nehéz napirendet összeállítanom most, az biztos...:)

Szerintem Gáborom kedvence az 5% alvás lenne, csak én odahurcolom a szopipárnát is, hogy lurkó ne az ágyat tapossa egész éjjel, na meg kényelmesebb is sokkal...de polisztirolék drágák egész éjjel zizegnek...ami engem nem zavar...én úgyse nagyon alszom...de apája egyik este elalvás előtt megkérdezte, hogy amikor átrendezem fél órán keresztül azt a nyomi párnát, akkor mit is csinálok, mert az egy dolog, hogy őt felkeltem vel...:P...de egyszerű...helyezkednék...csak nem létezik már olyan póz, ahol valami ne nyomna, rúgna, szúrna, vagy görcsölne be éppen...de már csak pár hétig kell az én motoszkálásom mellett aludnia...szerintem visszasírja még ezt az időszakot...gyereksírás mellett gyanítom nehezebb lesz neki...:)

na ez lett volna a "rövidke" bevezetőm...mint régen a suliban...bevezetés...tárgyalás...befejezés...:)

A helyzet a következő, ami babát is érinti (mert eddig csak a szülei viccelődéséről, és alkalmazkodóképtelenségéről szólt a bejegyzés)

Meglátogattam a védőnőt pénteken...és nagyon megörültem, mert az enyém szabin volt (vagy valahol máshol, lényeg, hogy nem itt)...most az aranyosnormális nővel találkoztam, aki anno felvett engem...:) Megállapítást nyert, hogy az enyém nem tölti ki a kiskönyvemet rendesen, így fél óra adminisztrációval kezdtünk...utána kérdezgetett, kérdezgettem...mondott olyanokat, hogy értorna, meg mellszoktatás, amire én pislogtam, hogy mifenék ezek, ebből ő leszűrte, hogy valószínűleg nem kaptam róla semmiféle tájékoztatást az enyémtől...ezekről beszámolt...hmm...hasznos lehet, megtudtam, hogy lehet pl. csökkenteni a szoptatás okozta fájdalmat az első napokban...és tök egyszerűen, vissza kell szoktatni a mellet ahoz, hogy valaki ingerli...ezt persze apája nem éppen megfelelően értelmezte, és megmondtam neki, ha megint műholdadást próbál megtalálni rajtam, akkor a kezei fogják bánni...azt hiszem vette a lapot...:) a másik szerintem hasznos dolog, amit a magát retrovédőnőnek mondó nő mesélt, hogy a lábdagadás megelőzhető vagy csökkenthető, ha tusoláskor térdtől lefelé hideg-meleg víz váltogatásával néhány percig zuhanyzom a lábaimat...meglátjuk...ja, és hogy nem kell olyan nagyon magasra polcolni a lábakat, mert akkor csak visszafolyik a víz, azt mondta, 30-40centi magasság a legjobb, mert az ereket sem terhelem vele...
Aztán persze szívhangot is hallgattunk...enyém kb. 10 másodperceket szokott...most tudtam meg, hogy azért nem ártana 1-2 percig megtenni, de most az utóbbi eset volt...nagy nehezen belőttük a szívecskénket...majd Manóm eszement menekülésbe kezdett...na és itt jön a tapasztalat...védőnő látta, hogy hoppá, meneküléskor dudorodik az egyik irányba, úgyhogy ott jól betámasztotta Manóm popsiját, így szegénykém nem tudott tovább hátrálni már...cserébe kaptam párat a gyomromba...biztos nagyon pipa lehetett rám a gyermekem...még utána is sokáig taposott...de hát ez az ő érdeke volt...összességében végre egy hasznos látogatást töltöttem el a védőnénivel...:)


Délután aktuális dokilátogtáson is voltunk...szép komótosan elindultunk...dokim meg kint ült a kórház előtt...valami szupekolléga elfoglalta egy párral a rendelőt, meg az UH-t, úgyhogy kb. 1,5 órát vártak, mire elkezdhette a rendelését...
Viszonylag hamar sor került ránk is (mire nem jó egy méretes pocak...:) )...megint meg lettem kérdezve, hogy miért is nem kell még nekem mennem CTG-re, de ezt egy gyors "mert még csak 31 hetes vagyok"-kal elintéztük...UH-n megcsodáltuk drága gyermekünket...még mindig dagika...nagyon cuki...már olyan nagy, hogy nagyon semmilye nem fér rá egyben...láttunk buksit (arcocskát nem, mert a kezét elérakta), kezet, lábat, pocakot...és kb. 2 kiló a kis Porontyom már...(továbbra is az a tapasztalat, hogy a gép kevesebbet mutat, mint a valóság, szóval ennél valószínűleg nehezebb már)...így esett meg, hogy a 31. héten a babánk olyan, mint egy 32 hetes pocakmanó (gép adatai szerint...eddig általában csak 1 nappal mutatta "idősebbnek")...úgyhogy nagyon úgy fest, hogy augusztus 20-at már itthonról nézzük a babával (kicsit remélem is...)dokikám mondta, hogy milyen lassan telik az idő...először azt hittem, a rendelésen, de hamar befejezte a mondatot, és rájöttem, hogy nem a munkaidejéről beszélt...ő már mindig a telefonomat várja, hogy szülünk, aztán meg még nagyon nem...úgyhogy 3 hét múlva megint megyek a hivatalosan 34. de gyakorlatban lehet hogy már 35. hetünkön...és nem, még továbbra sem kell majd ctg-re mennem...:) de hamarosan végre örülhet majd, hogy rámteszi azt a gépezetet...:)


És akkor jó diák módjára jöhet a befejezés...csak elfogyott a sziporkám (na nem mintha lenne nagyon)...de akkor...hmm...manónkat továbbra is, sőt egyre jobban várjuk már...remélem, hogy a hátralévő néhány hét gyorsan elmegy majd...és itt egy mai pocikép...:)


2010. június 6., vasárnap

Tipi-tapi, megvagy apa...:)

Újabb hetek teltek el, és mi csak növünk, növünk...már elképzelésem sincs hova, mert lassan tényleg én is tartok a pukkadásveszélytől...
Legutóbbi orvosi látogatásom napján is többször szembesültem/szembesítettek azzal, hogy hű...mekkora a hasam...de azért elmagyaráztam magamnak, ez mitől lehet...
1. Vasággyal voltam vagy 50kg, mielőtt babánk lett, így a jelenleg rajtam telepedő 13-14kg (mozgósúlyú vagyok) igencsak látszik...azaz látszania kéne, de nem látszik, így feltételezem, hogy ennek jelentős részét valahol hastájékon nyomhatom...
2. Manóm lepénye mellső falon tapad, és valamilyen okból kifolyólag annyira lent van a hasam a kezdetektől fogva, mint másnak szülés előtt
3. nagy eséllyel génileg anyum hozzásegített a gigapocakhoz...ő is hatalmas méretűt növesztett, amikor várt engem...
Úgyhogy annyira nem aggódom már, de néha ezeket el kell magamnak ismételni...

De azon a napon történt, hogy fórumrapakolós kedvemben voltam, és felraktam akkori pocifotót...amire többen is hűha, meg juj, mekkora, stb. módon reagáltak...de hát a fénykép kövérít...gondoltam én...délután a dokimnál apájával csendben várakoztunk (férjnek nem igazán erőssége a várakozás, hiába próbálom én szórakoztatni ott, általában majd elalszik unalmában, nem is értem, miért nem izgis számára a fehér fal, és a rengeteg pocakos látványa), amikoris az asszisztens kijött, rámnézett, és szólt, hogy menjek be ctg-re...én mentem, gondoltam tudja, hogy mit kell, de aztán csak megkérdeztem, hogy biztos? Mert 28. héten vagyok...rámnézett, és ő kérdezett vissza, hogy biztos? Hát mondom persze...ezt azért tudom...ja, akkor nem kell még ctg...de kb. 5 perccel később drága dokim is kijött, rámnézett, és szólt, hogy menjek be ctg-re...nézek rá is, majd halkan megjegyzem, hogy de M., még csak 28 hetes vagyok, szerintem még nem kell...csak tátogott, de így is leolvastuk a szájáról, hogy te 'jó ég', majd ugyanezt UH közben meg is ismételte...szóval úgy gondolom ezek után, hogy a hasam valószínűleg kicsit idősebbnek mutatja manómat, mint amennyi valójában ( a gyógyszertárban is úgy kellett magyaráznom, hogy miért akarok én még magnéziumot, és nem, tényleg nem azért van lent, mert szülni fogok)...
De ettől függetlenül tök jól vagyok (kisebb ezt-azt leszámítva, de ez csak 'természetes velejáró', vagy mi...:) )

Babánk a 28. héten kb. 1200 gramm volt, (BPD: 72mm, OFD: 91mm, HC: 250mm, AC: 230mm) igen mozgékony, és ahogy korábban is már, most is fejjel lefelé, kis lábaival anya bordáin (vagy éppen alatta) pihentetve...a kis fejét pedig annyira lefúrta már, hogy egyrészt, néha majd szét szakít odalenn, másrészt az arcát nem is tudta megmutatni nekünk a doki...de egészséges, ez a lényeg...

Megkaptam a cukorterheléses eredményem is (sima: 4,3, terhelt: 4,6)...na az is érdekes volt...okés, hogy nem ehettem, mert éhgyomri vérvétel, de sajnos kaja előtt a sima vízivás olyan iszonyatos hányingerrel jár, hogy jobbnak láttam nem végigrókázi a metrót...így viszont olyannyira nem akart folyni a vérem, hogy csak nagy nehezen, és csak a második karból tudtak valami kis vért kicsalogatni, de azelőtt természetesen már meg lett szadizva az első is...ezután persze miért is akart volna elállni bármelyikből is a vér...úgyhogy mindkét karral behajlítva vittem véghez egy lehetetlen pohárbapisilést...és tök boldog vagyok, csak a wc-be került a poháron kívül...:)...persze ugyanígy ettem is, de az már egyszerűbb volt (cukros lötyit nem kaptam)

És hogy miért is tipi-tapi? Néhény napja drága gyermekem nem érzi az alvást olyan lényeges dolognak (se ő, se anyája számára), ezért egész nap mozog...hol kicsit, hol jobban, hol lerúgja valamimet, hol kidugja valamilyét, és hát ezt látja és érzi is apája...este, alvás előtt van mindig rituális hastapi-hassimi apa részéről, és hét elején épp éreztük, hogy valamit kidug...UH alapján tudjuk ugye, hogy mi, hol van, így rájöttünk, hogy a kezét...apája odanyúlt, erre ő megtapizta apája kezét, apája elvette, majd vissza, baba megint odanyúlt...és ez így ment vagy egy órán át...nagyon élvezhették mindketten (vagy legalábbis apa, mert nagyon nevetett, meg vigyorgott)...na másnap gondoltam én is játszom ilyet vele...megtapiztam a kezét, vártam a visszatapit, erre akkorát rúgott a bordámba, hogy csillagokat láttam, de miután ezt még 3X eljátszotta, rájöttem, éhogy ő apával barátkozik. anyát szétrúgja...úgyhogy inkább csak nézegetem őket esténként, mert azóta a tapizzuk egymás kezét igen gyakori szórakozássá vált...:)

És néhány újdonság...(nem tudom miért, de nem oda teszi a szöveget, ahová szánom...úgyhogy értelem szerűen az alatta lévő képre vonatkozik...)
Kaptunk ajándékba egy szoptatós párnát...irtóra kényelmes benne tévézni, erre már apája is rájött...:)


Ezt a pár cipőt/zoknit pedig egy kedves kollégámtól és a feleségétől kaptam, azaz nem én, hanem ugye manócska

Ezt a takarót pedig szülinapomra a barátainktól, szintén manócskának...de olyan jó puha, hogy apája ezt is le akarta nyúlni magának...:) (persze fejjel lefelé, nem is értem, hogy reméltem, hogy ez a bejegyzés képforgatástól mentes lesz)


A végére pedig egy friss pocikép 29+2...most készült...



Itt pedig valószínűleg már igencsak este lehetett, és a mi agyunk éppen off-ra lehetett állítva, de jót szórakoztunk a pocin...:)